volgyis blogja

Olvadás

Szeretem a telet, a fagyos időt, a jeget és a havat, de bevallom őszintén, már alig vártam, hogy a befagyott madáritató kiolvadjon. Az északi kitettségű oldalban álló medence tovább tartotta a jeget, mint vártam, de az enyhe február azért ott is meghozta az olvadást. Tudtam, hogy ez a tény azonnali változást fog eredményezni a forgalomban, ezért kíváncsian ültem be a kunyhóba, hogy mindezt meg is tapasztaljam. A közeli madáretetőre járó fenyőpintyek ki is használták a lehetőséget, és csapatostul lepték el a medencét. Ittak, fürödtek, élvezték a víz adta lehetőséget,

én meg élveztem a közelségüket. Még egy hangulatvideó is belefért a fotók mellé.

Annyiszor jöttek kisebb csapatokban, hogy szinte uralták a madáritatót. A bereppenő erdei pinty nem is kapott helyet mellettük, csak egy portré erejéig maradt. Mondtam már, hogy szeretem a madárportrékat? :)

A csuszka és a cinegék persze nem ilyen félénkek, helyet kértek maguknak a víz mellett.

Az egyik kékség csatakosra fürödte magát, nem tudtam megállni, róla is készült egy rövid hangulatvideó.


Pécs, 2024. február 10.

Szép madár a széncinege

Az öreg erdő rejtette leskunyhó előtt egymást váltják a széncinegék. Mivel más nem nagyon akar fényképezkedni, velük kell beérnem. Nem baj, tulajdonképpen szép madár a széncinege.

Sőt, egy jobb pillanatot nem is olyan egyszerű elkapni vele.

Na de néha nem árt a változatosság, a sok cinege közt üdítően hat a beröppenő fenyőpinty.

Egyelőre sajnos másról nem tudok beszámolni, pedig lenne miről. Talán majd legközelebb...


Pécs, 2024. február 3.

2024.02.02.

Sumonyi-halastavak
Felhős, enyhe idő, megélénkülő szél.

1. Búbos vöcsök 2 pd
2. Kárókatona 30 pd
3. Szürke gém 2 pd
4. Nagy kócsag 4 pd
5. Bütykös hattyú 5 pd
6. Nyári lúd 2000 pd
7. Nagy lilik 2000 pd
8. Örvös lúd 1 pd
9. Bütykös ásólúd 1 pd
10. Tőkés réce 1000 pd
11. Csörgő réce 20 pd
12. Fütyülő réce 2000 pd
13. Kanalas réce 50 pd
14. Barátréce 15 pd
15. Kendermagos réce 10 pd
16. Kerceréce 30 pd
17. Barna rétihéja 1 pd
18. Szárcsa 100 pd
19. Hamvas küllő 1 pd
20. Nagy fakopáncs 1 pd
21. Barkóscinege 2 pd
22. Léprigó 1 pd
23. Süvöltő 2 pd

Lányunk lógni akart a suliból, támogattuk. :) Velem tartott ezen a napon. Miután a mára kitűzött feladatot elvégeztük, jutalomként Sumonyt vettük célba. Dini pár napja írt a levelezőlistára, hogy egy örvös lúd van a tavakon, azt szerettük volna megnézni. A teleltetőknél parkoltunk, onnan sétáltunk be a nagy tó mellé, és az ott lévő kilátóba másztunk fel. Kicsit ingatag volt a megélénkülő szélben, de jó rálátásunk nyílt a vízre. Récék pöttyözték a tavat, először velük kezdtünk. Jó 3000 réce volt ránézésre, melyből tőkés és fütyülő récék alkották a tömeget. Hangzavar volt rendesen, a fütyülők hangja betöltötte a környéket. Közülük mazsoláztuk ki a kanalasokat, csörgőket, barátrécéket és meglepetésként néhány kercerécét. Két búbos vöcsköt is kiszúrtunk közöttük. A toronyból már látszott, illetve a hangok alapján is sejtettük már, hogy a libák a szomszédos tóegységen vannak, úgyhogy célba vettük annak a sarkát. Megérkezve, a halászház mögül kikukkantva, már láttuk, hogy jelentős libatömeg ringatózik a vízen. Próbáltuk becsülni, mintegy 4000 liba lehetett, fele részben nyári lúd, fele részben nagy lilik. Nem lesz egyszerű megtalálni azt az egyet, mint tűt a szénakazalban. Persze a libák látták, hogy ott vagyunk, ezért miután elkezdtünk távcsövezni, a madarak természetesen a tó túlsó oldala felé húzódtak, egyre jobban összetömörültek. Lassan bogarásztuk át a csapatot, elsőre eredménytelenül. Csak lilik és nyári lúd látszott a spektívben. Hát jó, erre számítottunk. Nézelődtünk, várakoztunk kicsit. Egy barna rétihéja, a libák között úszkáló kercerécék és a néhány kendermagos réce múlattatta az időt. A tó túloldalán, a nádas szélén még egy bütykös ásóludat is sikerült találni. Na, legalább egy jó faj. Majd indulás előtt még egyszer átfutottam a tavon. Végül meglett a keresett madár. Hihetetlen, de a nagy libatömeg közepén sikerült kiszúrni az örvös ludat. Nagy szerencsénk volt vele, nagy volt az öröm is. :) Messze volt ugyan, de azért fotóztuk ész nélkül. Jó élmény volt. A legjobb pedig, hogy ezt közösen élhettük át. Régen madarásztunk már együtt, hiányzott nagyon...

2024.01.26

Nyugat-Mecsek
Napsütés, enyhe idő.

1. Egerészölyv 2 pd
2. Holló 6 pd
3. Dolmányos varjú 1 pd
4. Széncinege 2 pd
5. Búbos cinege 2 pd
6. Ökörszem 1 pd
7. Sárgafejű királyka 1 pd
8. Zöldike 3 pd
9. Csíz 4 pd


Kedvenc fenyvesem felé jártam, megálltam egy órára, hogy körülnézzek. Mindig jó érzés kicsit járni a lucosban, annak ellenére, hogy egyre rosszabb állapotban van. Sok élmény köt ide, és ezek egyből felidéződnek, ahogy belépek a fák közé. A madáritatóra is rá akartam nézni. Ez a projekt nem volt túl sikeres, nem is erőltetem tovább, fel fogom számolni. A leskunyhót meg úgyis fel akarom használni egy újabb helyszínen. Az erdőben nem volt valami nagy mozgás, de a búbos cinegék szinte azonnal előkerültek. Nagyon szeretem azt a jellegzetes bugyborékoló hangjukat. Ha másért nem is, miattuk mindig érdemes megállni itt egy rövid időre.

2024.01.25.

Baranyai-dombság
Napsütés, enyhe idő. Sárdagasztás.

1. Nagy kócsag 1 pd
2. Nagy lilik 200 pd
3. Vörös kánya 4 pd
4. Egerészölyv 4 pd
5. Rétisas 2 pd
6. Kékes rétihéja 1 pd (tojó)
7. Kék galamb 2 pd
8. Fekete harkály 1 pd
9. Nagy fakopáncs 1 pd
10. Mezei pacsirta 2 pd
11. Holló 4 pd
12. Dolmányos varjú 3 pd
13. Szajkó 2 pd
14. Széncinege 5 pd
15. Barátcinege 1 pd
16. Őszapó 9 pd
17. Csuszka 4 pd
18. Ökörszem 3 pd
19. Fekete rigó 1 pd
20. Zöldike 2 pd
21. Süvöltő 2 pd
22. Fenyőpinty 7 pd

Január vége felé már az aktuális feladatok közé tartozik a rétisasfészkek ellenőrzése. Ez idő tájt szoktam elkezdeni, hogy lássam, minden rendben van-e a párokkal... Ez miatt érkeztem egy baranyai kis falu határába is. A falu szélén raktam le az autót. A földút, ami az erdőig vezet a szántók között, járhatatlan. A fagy felengedett, és jó taknyos lett minden. Mindjárt a falu mellett, míg pakoltam két szajkó recsegett a közelből, és két egerészölyv is mozgott a légtérben. Jó 1,5 km volt előttem az erdőig, szántóföldek között nem túl izgalmas, de a földút legalább jó sáros volt, csúszott rendesen. Azért mozgás volt a levegőben, a sárban caplatás közben volt mire figyelni. Dolmányos varjak repültek fel az otthagyott kukoricatarlóról, és a légtérben egy jó 200-as csapat nagy lilik húzott el a Dráva irányába. Szépen csilingelt a hangjuk, és a napsütésben gyönyörűen látszott a fehér hókájuk is. Amin meglepődtem, bár igazán nem kellett volna, egy mezei pacsirta éneke volt, kicsivel később még egy. Nem olyan nagy hévvel, de szépen énekelgettek. Itt a tavasz. Két vörös kánya is áthúzott fölöttem, míg gyalogoltam. Jó alacsonyan, persze a fényképező még a táskában... Jó volt ismét látni őket. Erős a késztetés bennem, hogy ismét belevágjak a fotózásukba, meglátjuk. A sasokat már messziről kiszúrtam. A fészek körüli öreg erdő szélső fáján ültek, ezért nem is mentem be a fészekhez, hanem az erdő ellenkező oldalát céloztam meg, nem akartam zavarni őket. Úgy tűnik minden rendben a költési szezon elején, a fészeknél vannak, ilyenkor ez a lényeg.

A középkorú gyertyános tölgyesben igazi tavaszi hangulat volt már. Az itt-ott cserregő ökörszemek, keresgélő széncinegék hangja között a csuszkák trillázása is ott volt már. Tessék, egy napja van enyhe idő, máris rákezdenek. Belefutottam egy őszapó csapatba is, 9-en voltak. Nem tudtam megállni, hogy ne cserregjek rájuk a telefonnal, azonnal jöttek köszönni. :) Az erdőben előkerült egy nagy fakopáncs, egy éneklő barátcinege (ez is kezdi már) és két kék galamb. Ezeken meglepődtem, nem számítottam rájuk. Búgtak rendesen, ahogy tél végén szoktam hallani őket a Mecsek és a Zselic bükköseiben, de nem tudtam mire vélni, hogy itt mit keresnek. Aztán kicsit később megszólalt egy fekete harkály is. Így már érthető, a szállásadó is itt van.

Kikukkantottam az erdő túlsó sarkán is az ott lévő nyílt területre. Előkerült még két vörös kánya, egy tojó kékes rétihéja, meg még két egerészölyv. Na, biztos kell valami fotós projekt a környéken. :) Jó volt látni a rétihéját, a Mecsekben nem nagyon találkozom vele. Az erdőszélen belebotlottam még két-két zöldikébe és süvöltőbe. Van pár kőris az erdőszegélyben, nem csoda, hogy ott voltak a süvöltők. A hollók, amiket először csak hallottam, majd meg is láttam, folyamatosan a légtérben mozogtak. Néha felerősödött a szél, szeretnek benne játszani. Ideje volt visszaindulni az autóhoz, még egy alapos sárdagasztás, de az időközben bemelegedő mezei pacsirták, és az időnként belibbenő kányák jó hangulatot adtak mellé.

2024.01.24

Pellérdi-halastavak, K-i oldal
Felhős, enyhe idő, a tavakon jég, olvadó felszínnel. A 3-as tavon lihogó.

1. Szürkegém 1 pd
2. Nagy kócsag 1 pd
3. Nyári lúd 60 pd
4. Nagy lilik 50 pd
5. Tőkés réce 250 pd
6. Barátréce 3 pd (3 hím)
7. Egerészölyv 1 pd
8. Fácán 1 pd (hím)
9. Guvat 1 pd
10. Vízityúk 2 pd
11. Hamvas küllő 1 pd
12. Kék cinege 3 pd
13. Barkóscinege 4 pd
14. Csuszka 1 pd
15. Ökörszem 2 pd
16. Fekete rigó 3 pd
17. Vörösbegy 1 pd
18. Nádi sármány 6 pd

Volt egy kis dolgom a tavaknál, és amúgy is kíváncsi voltam, hogy mennyire tart ki a jég. Az enyhe idő, és a tegnapi eső ellenére kitart, a teteje vízfoltos ugyan, de az összes tóegység még teljes terjedelmében jéggel borított. Mennyivel könnyebb lenne, ha itt lennének a sasok... A 3-as tavon még ott volt a lihogó, a szélén álltak a récék. Tőkés récék voltak, vagy 250-en. Átnéztem a csapatot, 3 hím barátrécét szúrtam ki, a lihogó vízén úszkáltak. A töltés mentén a lelapult gyékényben keresgéltek a kék cinegék, és a nádi sármányok, kicsit beljebbről 2 barkóscinege hangját hallottam. Egyszer meg is pillantottam őket, egészen lent, a jégen mozogtak a tört gyékény között. A tápcsatorna felé mentem, a zsilipjénél guvatot ugrasztottam fel a töltésoldalról. Berepült a nádasba, onnan kiabált vissza rám. Megijedt. :) A csatorna már felolvadt, jégmadarat kerestem a zsiliprácson, de nem láttam. Mindig itt szokott ülni... A 4-es és 5-ös közötti töltésen haladtam a főcsatorna irányába. Az 5-ös sarkában, a tómederben lévő fűzfáknál 2 fekete rigó hangoskodott, az áteresznél pedig egy ökörszem mozgott a gyékény között. Befelé jövet is hallottam egyet a 3-as gyékényfoltjából. Itt vannak már vagy egy hónapja. A főcsatorna felé egy fácánkakas ugrott fel előlem, jól megijesztett. A főcsatornán sem volt már jég, két víztyúk ugrott fel róla, mikor odaértem. Talán ez lenne a legalkalmasabb helyszín bölömbika fotózásra, régóta keresek alkalmas helyet, és a folyóvíz lassabban fagy be. Itt biztosan sokáig kitart. A csatorna menti erdőből egy hamvas küllő kiabált és egy csuszka trilláit is hallottam. Egy napja van enyhe idő, de már tavaszias hangulatuk van. Szeretem a hamvas küllőt, a szépen csengő hangját... Visszafelé az 5-ös szélén volt még két barkóscinege, megpróbáltam fotózni őket, de nem nagyon sikerült. Hiába a hanghívás, úgy tűnik álca nélkül nem megy nekem. Meg kell tanulnom cserkelve fényképezni... A nyári ludak és a nagy lilikek a Ny-i oldalra szálltak le. Kisebb csapatokban érkeztek végig, amíg ott voltam. Kis kavargás után ereszkedtek le a tóra. A nagy kócsag és a szürke gém a csatorna fölött repült, az egerészölyv pedig a zsilipnél lévő fáról ugrott el, mikor megjöttem.

Madarászni jó

Több helyen is hírt adtak róla, hogy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület idén 50 éves. Ennek kapcsán rájöttem, hogy az én egyesületi tagságom ebből 30 év. Bizony azóta vagyok aktív madarász, és mint ilyen, a madármegfigyeléseimről mindig is készítettem valamilyen módon feljegyzéseket. Kezdetben, éveken keresztül, madarásznaplót vezettem, később az adataimat különböző adatlapokon, jelentőlapokon, manapság telefonos applikációban rögzítettem. A madármegfigyelések élményszerű naplózását gyakorlatilag abbahagytam, azt felváltották a fotózásról szóló beszámolóim, írásaim. Ám most, ezen neves jubileumi év miatt támadt egy ötletem. Felélesztem régi madarásznaplómat, és ha már így teszek, miért ne tegyem itt, a weboldalon. A blogban megírt fotó- és madarásznapló bejegyzések együtt láthatók, de a menüsor alatt látható gombokkal témánként szűrhetők is. Miközben ezen ügyködtem, előkerültek a régi naplóim is, és a legelső, 1993-ban írt füzet első lapján egy idézetet találtam, stílszerűen álljon ez az idézet most is itt a madarásznaplóban. Meglátjuk milyen érdeklődésre tart számot a napló, de hátha kedvet kap más is a madármegfigyeléshez. Mert egy dolog biztosan vitán felül áll az életben. Madarászni jó!


Pécs, 2024. január 27.

Végjáték

Írtam róla már, talán nem is egyszer, hogy a jó természetfotós ismérve a türelem, a kitartás, és a sikertelenség tűrése. Ez mind igaz, főleg akkor, ha az ember a saját útját járja, és makacsul ragaszkodik a saját maga által kivitelezett tervekhez. Na de azért mindennek van határa. A "Sasok a jégen" című projektet 5 évvel ezelőtt kezdtem egy akkori megfigyelés, ötlet alapján. A kezdeti sikereket aztán az utóbbi telek sikertelensége követte. Gyakorlatilag az elmúlt két tél alatt nem tudtam értékelhető képet készíteni a rétisasokról. Meglehetősen kiábrándító volt, főleg úgy, hogy a lesbe meginvitált barátaim készítették el az általam megálmodott képeket. Mit lehet ilyenkor tenni? Belevágni még egyszer. Arra gondoltam, hogy adok még egy esélyt a dolognak, ezért decemberben fel is állítottam a lest a megfelelő helyre. Azonban az elmúlt évhez hasonlóan, a tavon korán beállt magas vízszint ismét megnehezítette a dolgomat. A lest tutajjá kellett fejleszteni, mert az eltervezett helyen 50-60 cm-es víz volt december végére. Sebaj, megoldottam. Az immáron úszó les csak azt várta, hogy megérkezzen a tartós fagy, és beálljon a jég. Január közepén jött el az én időm. A betörő hidegfront, és tartós fagy megtette a hatását. A les a jég fogságába esett, ami 4-5 nap alatt hízott akkorára, hogy belevágjak ötödszörre a sasok jégen való fotózásába.

Tudtam, hogy nem sok időm lesz, ezért mindent egy lapra tettem fel. Amikor tudtam, mentem. Az első három alkalomról ne is beszéljünk. Nem történt semmi. A negyedik lesezés alatt tudtam először lenyomni az exponálógombot, miközben halálra fagytam. A jégre dobált csalihalra szürke gém érkezett. A korábbi évekből már ismerős jelenet adott némi megnyugvást. Valamilyen madár azért mégiscsak van a közelben.

Sőt, a les melletti fűzbokrok közül egy guvat is előkerült. Szép tisztán, a beszűrődő napsugarak megvilágításában sétált el előttem.

Neki igazán örültem. Igaz, hogy a sasokat messziről láttam, de lassan a fagyhalál kerülgetett, el kellett jönnöm. Nem mondanám, hogy boldog voltam. Ráadásul enyhülés érkezett, tudtam, hogy a jégnek hamarosan búcsút mondhatunk, egy esély maradt. Idén talán az utolsó, így ötödszörre is kifeküdtem. A jég ugyan még kitartott, de a hajnali pár órás eső miatt a felszíne már erősen vizes volt. A tutaj is billegett már a vízben, nem fogta szorosan a jég. De az eső elállt, a nap kisütött, és a távolban a sasok is mozgolódni kezdtek. A már megszokott módon, a les előtt nem nagyon történt semmi. A szokásos vörösbegy jelent meg csupán, csipegetett a jégre dobált húsból. Nagy kedvencem, igazi ragadozó. :)

Lassan a fotózásra szánt idő a végéhez közeledett, mikor a semmiből egy egerészölyv huppant elém. Őt egyből követte pár szarka és dolmányos varjú, majd pár perc múlva egyszer csak ott állt előttem egy fiatal rétisas.

Nem is hittem el. Szuggeráltam az objektíven keresztül, hogy jöjjön már közelebb, de vagy két perc várakozás után hirtelen felborzolta a tollait, és a keresőben már meg is jelent egy öreg madár.

Azonnal nekiesett a fiatalnak, nagyon rövid csetepaté volt közöttük. Hihetetlen látvány volt, indulatok, kimeresztett karmok, fröcsögő víz, erre vártam öt éve. Csak egy probléma akadt. A hozzám közelebb ülő egerészölyv nem röpült el a sasok jöttére, hanem az egész jelenetet végignézte. És mivel mértani pontossággal a sasok és közöttem helyezkedett el, barna pacaként kitakarta az egészet. A két sas pedig fogta magát és elrepültek a tó túlsó végébe, ahol leültek a jégre, és békésen szemlélődtek tovább, mintha mi sem történt volna. Erre mit lehet mondani? Semmit. Vártam még, amíg időm engedte. Kiderült, hogy egy harmadik rétisas is van a közelben, kicsit ugyan távolabb és oldalvást, de benne maradt egy kis reményem, hátha közelebb jön.

Nem így lett. Hosszas nézelődés után tollászkodott egy rövidet, majd ő is a többi után repült.

Nem maradhattam tovább, így a sasfotózás véget ért. Másnapra a jég is alkalmatlanná vált a fényképezésre, ismételni nem tudtam. A hosszútávú előrejelzés sem valami biztató ebből a szempontból, úgyhogy úgy tűnik a jeges szezon is véget ért. Sokat gondolkodtam a dolgon, volt időm. Azt hiszem egy ideig parkolópályára állítom a sasprojektet. Ülepednie kell a tapasztalatoknak, új ötlet, új lendület kell...


Pécs, 2024. január 25.

Ha esik a hó, ...

... Holle anyó rázza dunnáját. Vastag paplan takarja be az erdőt, csend borul a tájra. Csak a hópelyhek halk neszezése, és a kismadarak surrogása tölti be a leskunyhó homályát.

A cinegék dacolnak a téllel, az etető környéke leginkább miattuk mozgalmas.

A folyton a földön matató erdei pintyek szinte észrevétlenek közöttük.

Akárcsak a fenyőpintyek, amelyek közül most sikerült egyet-egyet a fényképező elé csalni.


Pécs, 2024. január 19.

Cinegedömping

Szép forgalom van a madáretetőn. A betörő hideg, a hó megteszi a hatását. Folyamatosan nyomon követem a madármozgást, és egyértelműen a cinegék vannak többségben. Kék és széncinegék járnak leginkább, néhány más faj társaságában. A fényképezővel leginkább rájuk vadászok, egyelőre azonban nem adják könnyen magukat. Addig is marad a jó erdei hangulat, na meg a cinegedömping.


Pécs, 2024. január 13.