volgyis blogja
Sasok a jégen
Azért ez a látvány nem semmi, de eddig már többször eljutottam.
A túloldalon felugró madarak közül páran kissé közelebb a jégre ültek, és a les felé, illetve a jégre helyezett csali felé nézelődtek.
Na, eddig is eljutottam már párszor. Azonban egy érdeklődőbb, fiatal sas még közelebb landolt, és feszülten figyelt.
Én is őt. Pár perc után felrúgta magát, és egy fordulóval átsiklott a les fölött.
Néhány pillanat múlva pedig egy váratlan suhanással fölkapott egy halat a jégről.
Persze szólt a gyors sorozat, de hát a madár még gyorsabb volt. :) Viszont ettől fogva elszabadultak az indulatok. Egyre-másra érkeztek a közelbe a rétisasok,
és mindenféle látványos fordulóval repültek be a les elé.
Egy pillanatig nem unatkoztam, csak kapkodtam a fejem, és nyomtam az exponálógombot. A jégen heverő halaktól egyszerűen megőrültek a sasok. Természetesen a gyors berepülésekről rendre lemaradtam, a sasok fentről támadtak, amit nem láttam, így váratlanul csaptak le a halakért. Bosszankodtam is kicsit, amit az egyik madár megérezhetett, és pár pillanat erejéig megállt a jégen, mielőtt elvitte zsákmányát.
Persze nem csak a közelben pörögtek az események. Egyrészt a közeledő sasokra is figyeltem,
másrészt a halakat elragadó madarak távolabb leszállva, a jégen próbálták elfogyasztani azt. Ám ez nem ment olyan simán, mert a többi madár egyből támadta az éppen soros zsákmányszerzőt, és sorra alakultak ki a perpatvarok.
A távolabbi események ugyan egy hajszálnyival messzebb voltak az ideálisnál, ám nem elégedetlenkedtem, nyomtam a gombot, ahogy csak a fényképező engedte. Ráadásul az egyre fogyó csalira egyre több érdeklődő mutatkozott, és a közelben több madár landolt viszonylag közel.
Több mint egy órán keresztül tartott a műsor, mire a csali elfogyott, és az utolsó rétisas is, egy öreg madár, elhagyta a színpadot.
Fantasztikus volt. Egy óra tömény rétisas. Azt hiszem nem kell magyarázni, hogy a madárfotós miért örül a szibériai hidegnek. :)
Pécs, 2021. február 18.
Február elején...
Nem lehet mondani, hogy sok érdekes dolog történt, hiszen csak a megszokott madarak, a megszokott mennyiségben voltak. De a madárszárnyak surrogásától teli leskunyhóban elüldögélni kicsit mindig jó. És hát a madáretetőre mindig lehet számítani. Olyan, mint a jó feleség, biztos pont az ember életében. :)
Pécs, 2021. február 15.
Havazott...
2-3 nagy fakopáncs,
és egy zömében zöldikékből álló, nagy pintycsapat alkotta az aznapi asztaltársaságot.
Bár a fotózás nem ment gördülékenyen, amit az ebébre elfogyasztott, jóféle sült oldalasnak tudok be, a szép havazás, a rengeteg madár, és a jó társaság a lesben jó kis vasárnap délutánt eredményezett...
Pécs, 2021. február 3.
A hónap képe - 2021. január
Minden bizakodásom ellenére a januári időjárás csak nyomokban tartalmazott telet. Így legalább van mit okolnom, hogy fotós terveim nem úgy sültek el, mint terveztem. Ennek ellenére ez az időszak biztosan emlékezetes marad a váratlanul elém tévedt aranysakál miatt. Újabb bizonyosságot szereztem róla, hogy szerencse csak azt a természetfotóst érheti, aki sok időt tölt a természetben. :)
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f5,6, 1/2000, ISO 1600, +1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2021. január 29.
Szárnyaló képzelet
Pécs, 2021. január 25.
Olvadozó jég
Rövid tollászkodás után
impozáns balettlépéseket bemutatva próbált helyezkedni,
mire stabil pontot talált a nézelődésre.
Ez sem tartott sokáig, hirtelen elröppent. Hamar kiderült miért. Míg a gémet kuksoltam az objektívben, addig egy sas elcsent egy halat az orrom elől.
Mit is lehetne mondani, pech? :)
Pécs, 2021. január 24.
White balance
Pécs, 2021. január 20.
Sakál
de a jó mozgás miatt nem lankadt a lelkesedésem. A jég szépen hízik, csak jön már valami említésre méltó is. Az újabb nap, újabb esély elv alapján rejtőztem el ismét a lesben. A napot a dolmányos varjak kezdték. A jégen sétálva mérték fel a terepet.
Pár dankasirály is tiszteletét tette,
a jégen heverő csalival foglalkoztak.
Ez természetesen a varjaknak nem tetszett, amit szóvá is tettek.
Persze a sirályokat az mit sem zavarta,
hogy egyik-másik varjú úgy sétál a jégen, mint a környék ura.
Továbbra is egymással versenyeztek a finom falatokért.
Miközben a nagymellényű varjakat, és a nemtörődöm sirályokat figyeltem, jobbról, a nád takarásából reccsent egyet a jég. Akkor nem tulajdonítottam neki jelentőséget, arra gondoltam, hogy még mindig töltődik a tó, és a víz egyszerűen megemeli a jeget, ami a part mellett igazodik. Később rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Ugyanis jó negyed óra múlva abból az irányból a szemem sarkában vöröses villanást láttam. A jégen megjelent egy aranysakál. Mondanom sem kell, hirtelen nem is tudtam mi történik, csak tágra nyílt szemmel figyeltem, ahogy lépésről-lépésre a jégen heverő csali felé óvatoskodik. Nem akartam az objektívet hirtelen ráfordítani, a mozgás biztosan elriasztotta volna, így tehetetlenül néztem végig, ahogy felkapja a hozzá legközelebb eső húsdarabot, és visszasiet a nádasba. Hát, mondom ennek a fele sem tréfa! Fényképezőt a megfelelő irányba húztam, és vártam. Hátha. Megtörtént a csoda. Talán tíz perc telhetett el, és a takarásból megjelent a sakál feje. A lépésről-lépésre való óvatoskodást már az objektíven keresztül néztem.
Lélegzetvisszafojtva figyeltem, ahogy egyre kijjebb ér a jégen,
és egyszer a madarak felé pillant, egyszer pedig a hús felé szimatol.
Pár lépés után felkapta a zsákmányt, és visszasietett a nádszegélybe. Hej-hej, micsoda pár pillanat volt! Ritka lehetőség a nádifarkast nappal, nyílt területen megfigyelni, ilyen közelről fényképezni pedig a hihetetlennel határos. Hozzátartozik, hogy 5 éve is megvan már, hogy az ilyen-olyan madárfotós projektjeim során fel-feltűnt a közelemben a toportyán, de arról álmodni sem mertem, hogy ilyen körülmények között fog végül lencsevégre kerülni. Igazi ajándék volt ez erre a napra, igazából mindegy is volt már, történik-e még valami a les előtt. A jégen heverő hal mellé érkező ölyv már csak levezetés volt.
Szépen végigfotóztam, ahogy szusi ebédjét elfogyasztja, majd én is leléptem.
Igaz, hogy sasokat vártam, és csak egy szőrös állat jött, de az aranysakál, az aranysakál. Igazi fotós csemege.
Pécs, 2021. január 19.
Legyen hó...
Annak ellenére, hogy a madár szinte folyamatosan jelen volt, szintén nem állt az én oldalamra, és nem fogadott szót. Bár bejárt a les elé, egyszer sem ült a számára kijelölt helyre, így 4-5 próbálkozás után sem sikerült még az elképzelésemnek megfelelő képet készítenem róla.
Semmi baj, mondom, a madárfotós ugye bírja a sikertelenséget. Majd a tavaknál kárpótolom magam. Szintén régi tervem volt már, hogy a barkóscinegék nyomába eredek. Itt volt az ideje, hogy a gondolatot tett kövesse. A nádasban kedvesen csilingelő, barátságos kismadarakat úgyis könnyű szerrel becserkészem. Nem így lett. 3-4 alkalommal is kerestem a társaságukat. Mindannyiszor meg is találtam őket, de sajnos úgy tűnik, hogy egyelőre a barkóscinegék sem akarnak szót fogadni, és ahelyett, hogy szépen pózolnának, inkább a nádasban bujkálást választják.
Pécs, 2021. január 10.
A hónap képe - 2020. december
Széncinegék helycseréje az egy évvel ezelőtti etetős időszakból...
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f6,3, 1/640, ISO 1600, -1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2020. december 30.