Az előző évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a tó feltöltése eltart tavaszig, szóval jól elleszek majd itt, úgy mint tavaly. December elején tettem is egy próbát. Nem sok minden történt, de arról meggyőződhettem, hogy a sasok itt vannak.
A les is jó helyen volt, nem izgultam hát, már csak a keményebb időt kell kivárni. Az nem jött, de jött helyette eső. Sok eső. Persze ennek örülni kell, hiszen van mit pótolni, de a sok esővel az is együtt járt, hogy a tó rohamosan töltődni kezdett. Még december vége sem volt, és már a les alját elérte a víz. Nem volt mit tenni, át kellett helyezni.
Ezzel a márciusi vízszint már december végére beállt. Nyugodt voltam az ünnepek alatt, mert hagytam még helyet az esetleges vízszintemelkedéshez, biztosan elég lesz. A januári fagyok meg úgyis meghozzák a jeget, akkor majd lehet fotózni. A fagyok aztán januárban is elmaradtak, jött helyettük eső. Sok eső. Meg is lett az eredménye. Soha nem látott vízszint állt be a tavon, és a januári első terepszemlén a lest félig a víz alatt találtam. 50 cm víz állt a les belsejében. Nem volt valami lelkesítő látvány, akár fel is adhattam volna ezt a szezont, de az nem én lennék. Pár nap múlva a raklapra épített fekvő lesből úszó les lett.
Abban úgyis van tapasztalatom, mi baj lehet. Jönnek a fagyok, beáll a jég, és tökéletes lesz. Fagy azonban továbbra sem lett, de jött helyette eső. Sok eső. A tutajjá nemesült lest át is kellett kormányoznom, mert olyan mély lett alatta a víz, hogy már nem tudtam bemászni. Szóval most itt tartok. A les jól úszik, a sasok a helyükön, már csak a jég hiányzik...
Pécs, 2023. január 31.
Rétisas...
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/2000, ISO 1600, beállításokkal készült.
Pécs, 2023. január 1.
Egerészölyvvel incselkedő szarka az elmúlt év novemberéből.
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/2500, ISO 800, -1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2022. december 1.
Bütykös hattyú az elmúlt év októberéből.
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/500, ISO 400, -1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2022. november 1.
A szeptemberben is kitartó aszály kiégette belőlem a fotózás iránti vágyat, és egyéb elfoglaltságaim miatt sem jutott időm rá. A hónap képét ezért a nyári emlékek közül választottam, mégpedig egy gőzfürdőző récét.
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f6,3, 1/6000, ISO 800, -3EV beállításokkal készült.
Pécs, 2022. október 1.
Az augusztusi aszály miatt a tutaj alól is kifogyott a víz. Csupán a tó legmélyebb részén maradt még valamennyi, ahol el tudtam helyezni a lest. Volt miért, ugyanis a megmaradt vízfoltba szorult halak odacsábították a madarakat is. Ezt pedig meg kellett néznem közelebbről is. Az itt halászó kis kócsagok jó élménnyel szolgáltak...
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/2500, ISO 1600, -1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2022. szeptember 1.
A sötétség hamar eloszlott, és a pirkadattal a madarak is megjelentek. Szürke gémek érkeztek a vízre.
Jobbára a tőlem távolabbi, mélyebb részt lábalták, ezért egy darabig inkább csak figyeltem a történéseket. Aztán kisvártatva újabb vendégek érkeztek.
Néhány kis kócsag landolt a víz mellett, és egyből az előttem lévő, sekély vízben kezdtek halászni.
Innentől kezdve nem volt megállás. Közelebb,
és távolabb is kis kócsagok töltötték ki a képmezőt.
Nagyon élveztem a közelségüket, évek óta nem volt hozzájuk szerencsém. A figyelmemet oldalról mozgás terelte el a kócsagokról. Barna, pettyes madár óvatoskodott ki a nádasból. Fiatal bakcsó nézett ki a vízre. Hú de megörültem neki. Sok éve kerülget a faj, soha nem tudtam fényképezni. Most sem adott sok lehetőséget, de én már ezzel az egy kockával is boldog voltam.
A bakcsó hamar eltűnt a szemem elől, visszatértem hát a rohangáló kócsagokhoz.
Sok volt az akció, folyamatosan kapkodták ki a kisebb halakat a vízből, kergetőztek is, de vagy volt egy másik madár a háttérben, vagy nagyon közel történt minden.
Aztán az egyik madár beállt a jó távolságra, mögötte sem volt másik, ami bezavart volna, és a halfogással is elbíbelődött kicsit. Megkaptam hát erre a napra azt a sorozatot, amire vártam.
De jó volt. Lett minden, felkapott hal, elejtett hal, repülő hal. :) Nem is bántam, amikor a kis kócsagok egyszer csak felugrottak a vízről, lassan betelt a memóriakártya.
Azért még vártam egy kicsit, hátha zárásként történik valami. Milyen jól tettem! Az elcsendesülő vízre fiatal guvat kukkantott ki a nádszegélyből. Nagyon közel volt, de megvárta, míg megtalálom az objektívvel is. Gyönyörűen telibe kapta a reggeli napfény. Kattant a fényképező, a guvat pedig visszasétált a nádas rejtekébe...
Pécs, 2022. augusztus 14.
Régóta rabja vagyok már a víz és a fény játékának. Ezért a tutajos fotózásokat sokszor ennek rendelem alá. Igaz, így elveszik a részletgazdag felvételek lehetősége, de cserébe gömbök díszítik a víztükröt, és repülő gyöngyökkel telik meg a levegő. Júniusban is így jártam. A felkelő nap ellenfényében tollászkodó réce csodavilágot varázsolt maga köré, én pedig nem voltam rest ezt megörökíteni.
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f5,6, 1/6000, ISO 800, -3EV beállításokkal készült.
Pécs, 2022. augusztus 1.
A tutajos fotózások szinte állandó kísérője a kis vöcsök. Sok epizódot láttam már az életükből, és az évek során kedvenceimmé váltak. Ám mindig adódik valamilyen érdekes részlet, mellyel bővíthetem a velük kapcsolatos élményeimet. Június folyamán egy ilyen jelenthez volt szerencsém, amikor a fiókáit etető szülő előttem igyekezett a fiókáknak szánt zsákmányt levadászni, mely ebben az esetben egy szitakötőlárva volt.
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/2000, ISO 800, -1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2022. július 1.
De csipogást a másik oldalról hallok, akkor miért nem arra ment a vízityúk? Hát mert egy kis vöcsök fióka csipogott. :) Na végre! Két hete vártam rá.
Igaz kicsit megnőtt, már nem az a pelyhes cukiság, de mégiscsak fióka. Az egyik szülő előtte bukkant fel a vízből, ő pedig egyből zaklatni kezdte. Anyuka (vagy apuka) nem nagyon foglalkozott vele, kicsit vakarózott, majd el is tűnt a víz alatt.
Igazi páros képet nem is tudtam készíteni róluk. A "kis" vöcsök kiúszott elém, az éppen felbukkanó nap ellenfényében is megmutatta magát, aztán csipogva ment is tovább.
Közben a beülőre megérkezett egy réce, akkor vettem észre, amikor a vöcskök elmentek.
Szép fények ragyogták körbe a madarat. A pára pedig izzani kezdett, és szinte varázsütésre gomolygó gőzfürdőbe vonta a récét.
Fantasztikus a látvány. Már csak valami szép mozdulat hiányzik... A réce azonban nem így gondolta. Nézelődött még egy kicsit, aztán lecsúszott a vízre, és eltűnt a szemem elől. Van ez így. A nap egyre magasabbra kúszott, a pára ritkulni kezdett, majd rövidesen el is illant. Már le is tettem róla, hogy valami más is történni fog, amikor jobbról, a nádasból előkerült a vízityúk. A szélső beülőre tornázta fel magát.
Mondanom sem kell, hogy már megfelelő beállításokkal vártam. A fény iránya ugyan nem volt tökéletes, de a ragyogó vízcseppek és az átvilágított tollak mindig elcsábítanak.
Így adódott, hogy a vízityúk is bekerült a fekete sorozatba. :)
Pécs, 2022. június 27.