Blogok

Gyalogkakukkok

A havazás, ahogy jött, úgy el is ment. A sasok utáni kajtatás közben pedig nem akartam elfeledkezni a tutajról sem, ami jégbe zárva várta a következő guvatos élményeket. És be kell vallanom, sasok ide vagy oda, a guvatokra legalább lehet számítani. Nagyjából minden ugyanúgy kezdődött, mint az előző alkalommal. Szinte percekkel azután, hogy elrejtőztem a lesben, még elő sem készültem rendesen, az első madár már át is sétált előttem a jégen. Na, hát valahogy így kell ezt! A folytatás azonban egész más volt. A múltkori békés sétálgatás helyett most leginkább őrült futkosással telt az idő. Megint három madár mozgott a közelben, és ez bizony követhetetlen kergetőzést eredményezett. Nádasból ki,

nádasba be,

és leselkedés a nádas szélén.

Az egyik óvatos léptekkel kilépdelt a takarás szélére,

de a másik már kergette is vissza. Képtelen voltam követni őket. Szép tiszta felvételt ezúttal nem is tudtam készíteni róluk. A vízityúk azonban nem volt ilyen ideges.

Szép, komótos léptekkel közlekedett előttem, ahogy azt fotózás közben kell.

Azt hiszem, valamit ki kell találnom, hogy a guvatok őrült gyalogkakukk tempóját lelassítsam...


Pécs, 2022. január 26.

Hull a hó

A lessátor tetején finom kopogás jelzi, hogy esik a hó. Bár még sötét van, így nem látom, de a surrogó hangok alapján kétségtelenül havazik. Nagy izgalommal várom, hogy mit hoz a nap, és vajon mit tudok a havazás mellé a képekre varázsolni. Szép lassan megvirrad. A havazás hol alábbhagy, hol felerősödik, de folyamatosan hófüggönyön keresztül látom a tájat. Milyen szép, és sajnos már milyen ritka látvány! A távoli lihogón bandázó récéket figyelem. Amikor a keresőből felpillantok, akkor látom, hogy szürke gém álldogál előttem a jégen.

Nézelődik egy darabig, aztán határozott léptekkel a jégen heverő hal felé indul.

Igaz, hogy már egy hóbuckára hasonlít csak, de a gémet nem téveszti meg.

Megböködi, megforgatja,

aztán már nyeli is.

Meg is volt a reggeli. Kicsit arrébb lépdel egy másik hal mellé,

de úgy tűnik elég volt egy is. Őrizgeti még egy kicsit, aztán magamra hagyott.

Egyedül maradok a havazásban. Nézelődök, várom, hogy történjen valami, de nem mozdul semmi. A hóesés gyönyörű, szakadatlan hull a hó, de úgy tűnik a madarak ma nem kegyesek hozzám. Jobb híján a lihogó szélén lépdelő nagy kócsaggal próbálom megfogni a havazást.

Szép volt. Talán elég is ennyi. Hiszen hull a hó, és ez már önmagában ajándék.


Pécs, 2022. január 23.

Gém veled

A sasok soha nem adták könnyen magukat, legalábbis nekem. Bár látszólag egyszerű a képlet, mindig van benne egy ismeretlen változó, amit képtelen vagyok megfejteni. Azonban minden egyes újabb alkalommal kísérletet teszek rá, amikor elbújok a lesben. A hajnali félhomály jótékonyan elrejtett minket, amikor lányommal megérkeztünk. Talán ma eredményesek leszünk... Még szürkületben érkezett az első madár. Fiatal rétisas, ez az! De korán örültem, szinte azonnal el is ugrott. Sebaj, talán visszajön, gondoltam. Szerencsére volt mivel múlatni az időt... Szürke gém sétált be a les elé.

Céltudatosan haladt, a jégen heverő halat szúrta ki magának.

Gyors mozdulattal felkapta,

forgatta,

majd nemes egyszerűséggel benyelte.

Az egész procedúrát végignézte egy csapat varjú.

A gém példáját követve egyikük szintén elfoglalt egy halat.

De kénytelen volt beérni pár apró falattal, mert a gém szépen visszamasírozott a placcra.

Ezúttal azonban ő is csak csippentett egyet belőle,

mielőtt peckesen tovább sétált.

És a gémmel együtt az egész társaság odébb állt. A sas nem jött vissza, az egyenlet ismét megoldatlan maradt.


Pécs, 2022. január 16.

Guvatolás

Ősszel mindig szokásos tevékenységem volt, hogy az úszó lest partra vontattam, és eltettem télire. Ez most elmaradt, ehelyett még a tél előtt partközeli helyzetbe állítottam egy előre kiszemelt helyre. Ugyanis terveim voltak vele, amihez már csak a jégre kellett várni. A jég meg is érkezett januárra, így nekiláthattam, hogy a tervekből valóság váljon.

A kihaltnak tűnő nádas a látszat ellenére közel sem üres a téli hónapok alatt sem. Rejtőzik ott néhány finomság, amelyeknek utána szerettem volna járni. Már az első alkalom, amit a jégbe szorult tutajon töltöttem, nem várt sikert hozott. Szinte percekkel azután, hogy elrejtőztem a lesben, a sűrű gyékényesből piros csőr bukkant elő, és rövidesen a tulajdonosa is ott állt előttem. Guvat masírozott ki elém.

Nagyon szeretem ezt a kis rejtőzködő gombócot. Évekkel ezelőtt, vízparti kalandjaim kezdetén, számos emlékezetes élményt okozott nekem. Nagy örömmel nézegettem hát, de nem volt idő nosztalgiázni, mögötte egy másik madár bukkant elő a takarásból. Egy vízityúk lépdelt a jégen.

Szokatlan látvány télvíz idején, de úgy tűnik egy vállalkozó kedvű példányhoz van szerencsém, ami vonulás helyett megpróbálkozik az átteleléssel. A guvatot nem zavarta a jelenléte, továbbra is ott matatott pár méterre előttem.

Ám ekkor újabb guvat jelent meg a színen.

Gyors futkosások, kergetőzések következtek, csipogással, visítással fűszerezve, amiből nem sok mindent tudtam elkapni, annyira gyorsan történtek. De rövidesen egyik-másik újra előóvatoskodott, így a fotózás is folytatódhatott.

A sarokba is visszatért az első madár, legalábbis úgy gondoltam, annyira egyformák.

És a víztyúk is megjelent időnként.

A meglepetéseknek azonban még mindig nem lett vége. Egy harmadik guvat is előkerült valahonnan, ami azt eredményezte, hogy követhetetlen kergetőzésbe fogtak, most már hárman. Néhány pillanat volt csak, amikor eszeveszett tempójukból hirtelen lelassítottak, és pár másodpercig megálltak előttem,

vagy pedig elég távol rohantak tőlem, amit volt esélyem lekövetni.

Szenzációs volt, mondanom sem kell. Az élmény hatására rövidesen újabb próbát tettem, de újdonságot nem hozott a következő les. Guvatok közel és nagyon közel. Többé-kevésbé megismétlődött az előző alkalom. Néhány tiszta pillanattal próbáltam bővíteni a kollekciót.


Pécs, 2022. január 15.

Gémes nap

A sasok látványa természetesen megadta a lendületet a következő fotózásra, így nagy reményekkel bújtam el ismét a lesben. A madármozgás hamar be is indult, és rövidesen már egy szürke gém várakozott a közelben.

Míg ő gyanútlanul álldogált, mint aki csak véletlenül keveredett oda, a jégen dolmányos varjak landoltak.

Ártatlanul csipegették a jeget, mintha valami érdekes lenne ott,

közben persze egyre közelebb oldalaztak a les elé rakott csali felé.

Nagy színészek, az már biztos. Ezen aztán a gém is kellőképpen felbátorodott, és a közelbe oldalgott.

Ezt látva persze a már a közelben várakozó ölyv is akcióba lépett.

Hamar felgyorsultak az események, ugyanis újabb szürke gém keveredett elő, és azonnal a már várakozó társának esett.

Nem hagytak egymásnak nyugtot. Amint az egyik leszállt a közelben,

a másik azonnal érkezett, és folytatódott a kergetőzés.

Akkorák ezek a madarak, hogy egyet is alig tudtam a keresőbe illeszteni, de azért a végére, mikor már kellő távolságba üldözték egymást, csak sikerült a nyughatatlan párost együtt is keretbe foglalni.

Ennyi fért a napba. A sasoknak nyomát sem láttam, úgy látszik bújócskát játszanak velem. Sebaj, legközelebb nem én leszek a hunyó.


Pécs, 2022. január 14.

Sasok a távolban

Az új évvel együtt megérkezett a hideg is. Végre. A tavak befagytak, így ideális körülmények alakultak ki ahhoz, hogy a sasok a jégen projektemet folytatni tudjam. Persze az elhatározás még nem elég, a sikerhez az alanyoknak is közreműködőnek kell lenniük. Ez úgy tűnik egyelőre nem történik meg. A sasok módszeresen kerülik a társaságomat, sőt látványos parádéval bosszantanak a kelleténél nagyobb távolságban. De remélhetőleg messze még a tél vége, és mint tudjuk, a remény hal meg utoljára..


Pécs, 2022. január 13.

Cinegehad

A madáretető január elejére sem tartogatott különösebb meglepetést. Az öreg fák alatt megbújó lesben ücsörögve azon gondolkodtam, hogy mi lehet a hiba, nem jöttem rá. Az erdő tele van harkályokkal, de nem nagyon akarnak közelebb jönni. Így marad a türelmes várakozás, a cinegehad sürgölődése, na és persze minél több erdei hangulat...


Pécs, 2022. január 12.

Ahónap képe - 2021. december

Széncinege - 2021. december, Mecsek

Decemberben nem sok idő jutott a fotózásra, ami szabadidőm volt, azt a madáretetőnél töltöttem. Erre a szezonra beköltöztettem a rendszert egy öreg erdőbe, azzal a céllal, hogy harkályokat fotózzak. Az első másfél hónapban ugyan harkályoknak nyoma sem volt az etető mellett, de cinegéből azért akadt bőven. Velük múlattam hát az időt, és próbáltam a hely hangulatát a képekbe csempészni.

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f8, 1/40, ISO 1600, -0,3EV beállításokkal készült.


Pécs, 2022. január 1.

A hívatlan vendég

A madáretetőnél a jelek biztatóak voltak. A harályoknak kitett csemege rendre elfogyott. Örültem is nagyon, hiszen az eltűnt mennyiségből arra következtettem, hogy minimum harkálytömegek járnak be a les elé. De a kunyhóban eltöltött órák alatt ebből mit sem tapasztaltam. Nem tudtam mire vélni a dolgot, ezért egy kameracsapdával próbáltam fényt deríteni a rejtélyre. Tulajdonképpen azonnal magyarázatra is leltem. Éjszakánként egy hívatlan vendég jár be az etetőhöz, hogy a harkályoknak kitett eleséget megdézsmálja.

Egy nyest a tolvaj. Egyelőre nem tudom mit kezdjek a dologgal. Ha nappal mozogna, még örülnék is neki, de így csak bosszúságot okoz. Valami trükköt kell kieszelnem, addig pedig marad a cinegehad, és a két csuszka.


Pécs, 2021. december 19.

Erdő, hangulat, madáretető

Az utóbbi években a madáretető fotós szempontból háttérbe szorult, egyéb dolgaim mellett csak mellékszerepet kapott. Ezen terveztem változtatni. Azzal kezdtem, hogy az évek óta egy helyen működő rendszert szétbontottam, elköltöztettem. A helyszín, amit kinéztem erre a télre, egy mecseki öreg bükkös. Az a hely, ahol a fák állva halnak meg. Hatalmas, odvasodó öregek, földön heverő, korhadó törzsek. Szeretek benne bóklászni, ráadásul télen is tele van jó fajokkal. Gondoltam, itt jól elleszek tavaszig. A leskunyhó és vele az etető annak rendje és módja szerint át is költözött még az ősz folyamán.

Amint az időjárás megengedte, a célfajokat előtérbe helyezve, az etetést is megkezdtem. Többé-kevésbé rendszeresen ki is jártam. Azonban az elmúlt közel másfél hónap alatt a hely nem hozta azt, amit vártam tőle. A jó fajok egyelőre elmaradtak, így maradt a szürke törzsek közötti hangulat, és a madáretető körüli apró szárnyak surrogása.


Pécs, 2021. december 13.