nádasba be,
és leselkedés a nádas szélén.
Az egyik óvatos léptekkel kilépdelt a takarás szélére,
de a másik már kergette is vissza. Képtelen voltam követni őket. Szép tiszta felvételt ezúttal nem is tudtam készíteni róluk. A vízityúk azonban nem volt ilyen ideges.
Szép, komótos léptekkel közlekedett előttem, ahogy azt fotózás közben kell.
Azt hiszem, valamit ki kell találnom, hogy a guvatok őrült gyalogkakukk tempóját lelassítsam...
Pécs, 2022. január 26.
Nézelődik egy darabig, aztán határozott léptekkel a jégen heverő hal felé indul.
Igaz, hogy már egy hóbuckára hasonlít csak, de a gémet nem téveszti meg.
Megböködi, megforgatja,
aztán már nyeli is.
Meg is volt a reggeli. Kicsit arrébb lépdel egy másik hal mellé,
de úgy tűnik elég volt egy is. Őrizgeti még egy kicsit, aztán magamra hagyott.
Egyedül maradok a havazásban. Nézelődök, várom, hogy történjen valami, de nem mozdul semmi. A hóesés gyönyörű, szakadatlan hull a hó, de úgy tűnik a madarak ma nem kegyesek hozzám. Jobb híján a lihogó szélén lépdelő nagy kócsaggal próbálom megfogni a havazást.
Szép volt. Talán elég is ennyi. Hiszen hull a hó, és ez már önmagában ajándék.
Pécs, 2022. január 23.
Céltudatosan haladt, a jégen heverő halat szúrta ki magának.
Gyors mozdulattal felkapta,
forgatta,
majd nemes egyszerűséggel benyelte.
Az egész procedúrát végignézte egy csapat varjú.
A gém példáját követve egyikük szintén elfoglalt egy halat.
De kénytelen volt beérni pár apró falattal, mert a gém szépen visszamasírozott a placcra.
Ezúttal azonban ő is csak csippentett egyet belőle,
mielőtt peckesen tovább sétált.
És a gémmel együtt az egész társaság odébb állt. A sas nem jött vissza, az egyenlet ismét megoldatlan maradt.
Pécs, 2022. január 16.
A kihaltnak tűnő nádas a látszat ellenére közel sem üres a téli hónapok alatt sem. Rejtőzik ott néhány finomság, amelyeknek utána szerettem volna járni. Már az első alkalom, amit a jégbe szorult tutajon töltöttem, nem várt sikert hozott. Szinte percekkel azután, hogy elrejtőztem a lesben, a sűrű gyékényesből piros csőr bukkant elő, és rövidesen a tulajdonosa is ott állt előttem. Guvat masírozott ki elém.
Nagyon szeretem ezt a kis rejtőzködő gombócot. Évekkel ezelőtt, vízparti kalandjaim kezdetén, számos emlékezetes élményt okozott nekem. Nagy örömmel nézegettem hát, de nem volt idő nosztalgiázni, mögötte egy másik madár bukkant elő a takarásból. Egy vízityúk lépdelt a jégen.
Szokatlan látvány télvíz idején, de úgy tűnik egy vállalkozó kedvű példányhoz van szerencsém, ami vonulás helyett megpróbálkozik az átteleléssel. A guvatot nem zavarta a jelenléte, továbbra is ott matatott pár méterre előttem.
Ám ekkor újabb guvat jelent meg a színen.
Gyors futkosások, kergetőzések következtek, csipogással, visítással fűszerezve, amiből nem sok mindent tudtam elkapni, annyira gyorsan történtek. De rövidesen egyik-másik újra előóvatoskodott, így a fotózás is folytatódhatott.
A sarokba is visszatért az első madár, legalábbis úgy gondoltam, annyira egyformák.
És a víztyúk is megjelent időnként.
A meglepetéseknek azonban még mindig nem lett vége. Egy harmadik guvat is előkerült valahonnan, ami azt eredményezte, hogy követhetetlen kergetőzésbe fogtak, most már hárman. Néhány pillanat volt csak, amikor eszeveszett tempójukból hirtelen lelassítottak, és pár másodpercig megálltak előttem,
vagy pedig elég távol rohantak tőlem, amit volt esélyem lekövetni.
Szenzációs volt, mondanom sem kell. Az élmény hatására rövidesen újabb próbát tettem, de újdonságot nem hozott a következő les. Guvatok közel és nagyon közel. Többé-kevésbé megismétlődött az előző alkalom. Néhány tiszta pillanattal próbáltam bővíteni a kollekciót.
Pécs, 2022. január 15.
Míg ő gyanútlanul álldogált, mint aki csak véletlenül keveredett oda, a jégen dolmányos varjak landoltak.
Ártatlanul csipegették a jeget, mintha valami érdekes lenne ott,
közben persze egyre közelebb oldalaztak a les elé rakott csali felé.
Nagy színészek, az már biztos. Ezen aztán a gém is kellőképpen felbátorodott, és a közelbe oldalgott.
Ezt látva persze a már a közelben várakozó ölyv is akcióba lépett.
Hamar felgyorsultak az események, ugyanis újabb szürke gém keveredett elő, és azonnal a már várakozó társának esett.
Nem hagytak egymásnak nyugtot. Amint az egyik leszállt a közelben,
a másik azonnal érkezett, és folytatódott a kergetőzés.
Akkorák ezek a madarak, hogy egyet is alig tudtam a keresőbe illeszteni, de azért a végére, mikor már kellő távolságba üldözték egymást, csak sikerült a nyughatatlan párost együtt is keretbe foglalni.
Ennyi fért a napba. A sasoknak nyomát sem láttam, úgy látszik bújócskát játszanak velem. Sebaj, legközelebb nem én leszek a hunyó.
Pécs, 2022. január 14.
Pécs, 2022. január 13.
Pécs, 2022. január 12.
Decemberben nem sok idő jutott a fotózásra, ami szabadidőm volt, azt a madáretetőnél töltöttem. Erre a szezonra beköltöztettem a rendszert egy öreg erdőbe, azzal a céllal, hogy harkályokat fotózzak. Az első másfél hónapban ugyan harkályoknak nyoma sem volt az etető mellett, de cinegéből azért akadt bőven. Velük múlattam hát az időt, és próbáltam a hely hangulatát a képekbe csempészni.
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f8, 1/40, ISO 1600, -0,3EV beállításokkal készült.
Pécs, 2022. január 1.
Egy nyest a tolvaj. Egyelőre nem tudom mit kezdjek a dologgal. Ha nappal mozogna, még örülnék is neki, de így csak bosszúságot okoz. Valami trükköt kell kieszelnem, addig pedig marad a cinegehad, és a két csuszka.
Pécs, 2021. december 19.
Amint az időjárás megengedte, a célfajokat előtérbe helyezve, az etetést is megkezdtem. Többé-kevésbé rendszeresen ki is jártam. Azonban az elmúlt közel másfél hónap alatt a hely nem hozta azt, amit vártam tőle. A jó fajok egyelőre elmaradtak, így maradt a szürke törzsek közötti hangulat, és a madáretető körüli apró szárnyak surrogása.
Pécs, 2021. december 13.