Blogok

Egyre közelebb

Az itatót elfoglalták a szajkók. Legutóbbi fotózás alatt három is jött-ment a környéken, és sűrűn leszálltak inni. Volt olyan pillanat, amikor két mátyásmadár is volt a beszállóágakon. Minden lehetséges pontot használnak. A leskunyhóhoz közelebbi részt pedig előszeretettel. Már kitapasztaltam, hogy ha dobbantanak a kunyhó tetején, akkor állíthatom az objektívet makró állásba, mert a következő pillanatban már ott csücsül előttem a madár. Ez kb 45-50 cm! Szokatlan közelség ettől a félénk madártól, hiszen már messziről elrepül és rekedt hangján riaszt, ha embert lát. Most meg meg is tudnám fogni, ha a kezem kinyújthatnám. Hihetetlen.

A szajkók mellett sikerült most is egy új vendéget lefényképezni. Csak pár korty erejéig maradt, meg néhány mezei verebet elkergetett egy meggyvágó.


Pécs, 2009. október 6.

Pörgés az itatónál

A legutóbbi itatós fotózás nagy meglepetéssel szolgált. Úgy látszik, hogy a szárazság összerántotta a madarakat az itató köré, mert soha nem látott forgalom van a víz mellett. Egymást váltják a különböző fajok. Csak kapkodtam a fejem. De nem csak megmutatták magukat, hanem egyesek még parádéztak is. Az első meglepetés egy nagy fakopáncs volt. Körbe járta az itatót és a beszállókat, míg végül a hozzám közelebb eső rönkön megpihent és jó sokáig ivott. Szép egész alakos képek és portrék is készültek.

A következő új faj az itatón a vörösbegy. Ő nem teketóriázott, egyenesen az itatómedence leshez közelebbi végére szállt. Ez kb 45-50 cm-t jelent az objektívtől. Ez a távolság pont az obi közelpontja makro állásban. Soha nem gondoltam volna, hogy madarat fogok makrózni. Nagyon kedves látvány volt a mindössze fél méterre szomját oltó vörösbegy.

Következett a sorban a szajkó. Többször is visszajött. Mindíg a leskunyhón landolt először. Majd a szívbaj kerülgetett, akkorát dobbantott érkezéskor. Kipróbálta az itató minden szegletét. Végül ő is közel kb 70 cm-re :) ivott. Természetesen portré készült.

Szintén új faj volt fényképezés szempontjából az énekes rigó. Nem időzött sokat, nem egy ráérős fajta. A fényképező persze dolgozott.

A sort két fekete rigó zárta először óvatoskodtak csak, de aztán nagy pancsolást csaptak. Az egyik szintén bejelentkezett egy közeli felvételre.

Tölteléknek volt egy sereg mezei veréb, néhány széncinege, pár zöldike, egy citromsármány és egy füzike (talán csilp-csalp). Ő sajnos csak egy villanásnyi ideig bírta a zsivalyozó verebek mellett.


Pécs, 2009. október 1.

A hónap képe - 2009. szeptember

Nagy kócsag - 2009. szeptember, Pellérd

Szeptemberben elindítottam egy új fotós projektet. Célba vettem a vízimadarakat. Teljesen más fotózási stílust követel meg a téma. Új terepviszonyok, víz, sár, nagy és félénk madarak. Csupa olyan probléma, amiket csak tapasztalat útján tudok megoldani. Úgy néz ki, hogy lassan, döcögősen beindul a dolog, egyre több ötletem van ezzel kapcsolatban. Remélem ezeknek köszönhetően számos új madárfajt nézhetek meg az objektíven keresztül is. Talán az egyik legfeltűnőbb vízimadár a nagy kócsag. Fenséges, tiszteletet parancsoló madár. Óvatossága próbára teszi a természetfotóst. Éles szemével a legapróbb mozdulatot is kiszúrja. Többszöri próbálkozás után azért sikerült néhányszor egész közel férkőzni hozzájuk. Több kép is született, ami szépen bemutatja a korábban leírt szép madarat. Ám a madarak szépsége sokszor vadságot takar. Emberi gondolkodással nehéz megérteni a madarak érzelem nélküli életét. Hiszen náluk két cél van, szaporodni és túlélni. A túlélés egyik alapszabálya: kihasználni a lehetőségeket. Egy-egy jó táplálkozóterületen sok madár összeverődik ebből az okból, és ilyenkor az összezörrenések gyakrabban előfordulnak. A jobb helyekért folytonos küzdelem zajlik. Az e havi hónap képe ezt a viselkedésformát mutatja be. Egymást kergető nagy kócsagok. A jelenet elég közel zajlott, és nem volt idő a zoom állítására, ezért sajnos néhány alkatrész lemaradt a képről. De mégis mozgalmas, és mindent elmond a madarak egymás közti viszonyáról.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/350, ISO 200.


Pécs, 2009. október 1.

Szeptemberi virágszálak

Három éve kezdtem bele abba gyűjtőmunkába, aminek a célja egy képanyag a Baranyában található védett növényekről. A feladat nagyobb, mint elsőre gondoltam. A "sztárnövényeket" hamar le is fényképeztem, hiszen azokat amúgy is minden évben meglátogattam. A nehézséget azok a növények jelentik, amik ugyan a szakirodalomban fellelhetők, de pontos helyüket keresni kell. Most már látom, hogy még legalább egy de lehet, hogy két virágzási szezon is eltelik mire a teljes sor, ami több, mint 150 növényfajt jelent, összeáll. Mindenesetre újabb 2 szépség áll be a sorba. Az egyik egy orchidea, amely ugyan csenevész méretű, de, ha lehajolunk hozzá, egyből előtűnik páratlan szépsége. Ez a gyepek védett növénye az őszi fűzértekercs.

Második virágunk jóval feltűnőbb, szintén gyepekben nyílik a csillag őszirózsa.


Pécs, 2009. szeptember 29.

Hajnali kukucska

Nem szeretek korán kelni. Mégis egyre többször megteszem, mert a hajnali fotózásoknak speciális, utánozhatatlan hangulata van. Ma fél hatkor csörgött az óra. Így szeptember végén épphogy csak sejlik a keleti látóhatár. Reggeli ügyes-bajos dolgaim után, hatkor már a tavak mellett vagyok. Sietnem kell, mert már vöröslik az ég alja. Halványan lehet látni, hogy a tómederben hol pihennek a madarak. A leshez való bejutásom a közelben tartózkodó madarak körében kisebb riadalmat kelt, de hamar lenyugszanak, mert csak a zörgésemet hallották, látni nem láttak. Mire bent fekszem a lesben már pitymallik. A madársereg kezd megélénkülni. Szétszóródnak a tó minden szegletében. Reménykedem, hogy talán ma szerencsém lesz valami partimadárral. Már világos van, az ég alja egyre tüzesebb, szép színekben úszik a környék. Hirtelen a madarak közt nagy riadalom támad. Minden kócsag, gém, sirály föl a levegőbe, és nagy zsivaj közepette kavarognak. Kapkodom a fejem, hogy mi okozhatta ezt a zűrzavart. Abban a pillanatban sötét, nagy madár tűnik fel a látómezőben. Híjj azannya. Fiatal réti sas. Hatalmas szárnyaival kitűnik a többi közül. Láthatóan tetszik neki, hogy miatta van ekkora felfordulás. Néhányszor bele is húz a kavargó tömegbe, de nem vadászik, csak riogat. Négy-öt kör után, mire minden madárra legalább egyszer ráijesztett, szépen elröpült. Sajnos a nagyon kevés fény miatt csak néhány erősen "művészi" képet tudtam lőni.

Lassan lenyugodtak a kedélyek, és minden zajlott tovább, ahogy szokott. A reggeli fényekben különösen szépek voltak a nagy kócsagok. Egyre többen halászgatnak a fogyó vízben.

A nagy tömörülés miatt több az összezörrenés is. Egy-egy jobb helyért össze is csapnak.

Lassan el is telt a reggel. Messziről ki is szúrtam egy apró csapatot, akik az iszapban turkáltak, de 35-40 m-nél közelebb nem jöttek. Így közeli fényképet nem tudtam készíteni a sárszalonkáról.

Mindenesetre érdekes volt, ahogy a hozzájuk képest hatalmas kócsagok lábai között szaladgáltak.


Pécs, 2009. szeptember 27.

A tómeder meghódítása

A több hónapja tartó csapadékhiány a halastavaknál is érezteti hatását. Egyre kevesebb a víz a tó medrében, és már jelentős részen csak iszappadok vannak. A kisebb vízfoltokban megszorult halak és a felszabadult iszaptenger számos madárfajnak biztosít táplálékot. Az eddig megfigyelt fajok mellett feltűntek a partimadarak is. Kisebb-nagyobb csapatokban szaladgálnak a víz alól kibukkant részeken és vígan túrják az iszapot mindenféle finom féreg után. Egy nagy baj van velük, hogy a tó szélében kialakított leshelyemtől nagyon messze történik mindez. Na hát a mondás is megmondja, mindenki ismeri: "Ha a madár nem megy a fotóshoz, a fotós megy a madárhoz.". Újabb terepfelmérés kellett, hogy kitapasztaljam az iszapviszonykat. Egy a tó belsejébe benyúló félszigeten viszonylag jól be lehet jutni a zátonyokhoz, és a sár is száradt már annyit a nádas szélén, hogy elbírjon engem. Itt sebtében meg is ágyaztam egy kis náddal, hogy majd ne a dagonyába keljen feküdnöm. Hevenyészett leshelyem el is készült. Álcahálóval kiegészítve szerintem jó lesz.

Hogy ne is húzzam az időt, másnap késő délután befeküdtem egy próbára. A tó medrében kb 80 nagy kócsag, 50 szürke gém, néhány kis kócsag, felhőnyi dankasirály tartózkodott, és látni lehetett az iszapon futkározó partimadarakat is. A leshelyre való bejutás keltette riadalom után először a dankasirályok jelentek meg előttem. A sekély vízben vergődő halakat szedegették. Némelyik egész közel jött.

A kócsagok sem maradtak el. Bár ők inkább a megmaradt vízben gázoltak, néhány szépen besétált a fényképező elé is. Sőt az egyik delikvens olyan közel jött, hogy erősen vissza kellett húzni a zoom-on, hogy beleférjen a képbe.

Róla néhány portrét is tudtam készíteni.

Sajnos a partimadarak elkerültek. Mindössze 4 pajzsoscankót láttam, akik kb 30 méterre szedegettek tőlem. Közelebb nem akartak jönni, és hát a 300 mm-es objektívnek ez messze van. Bízom benne, hogy ez nem marad így, és talán egy-két cankó majd elém téved.


Pécs, 2009. szeptember 26.

Új fajok a tóparton

Kimenőt kaptam estére egy kis fotózásra, úgyhogy irány a tóparti les. Kicsit későn értem ki, de még van másfél óra napnyugtáig. Bármi lehetséges. Gyorsan befészkeltem magam, és vártam. Először a szürke gémek kezdtek visszajönni a les előtti vízre. Őket rövidesen követték a nagy kócsagok. Fél óra múlva 8 - 10 kócsag vadászott előttem.

Tényleg méltóságteljes madár. Szigorú tekintettel leste a vizet, és villámgyorsan csapott le egy - egy falatért. Teljesen elmerültem a halászgató kócsagokban. Véletlenül a szemem sarkából láttam valami mozgást néhány méterre előttem a vízen. Egy kis vöcsök úszott egyenesen felém. Gyorsan ráirányítottam az objektívet, és kattintgattam. Meglepő, hogy ilyen közelről tényleg kicsi. Szép nyugodtan beúszott 3 m-re mellettem a nádasba.

A mai napra az igazi meglepetés 2 fekete gólya volt. Elég későn, az utolsó fények mellett szálltak le a vízre. A gémekkel ellentétben egyből aktívan halászni kezdtek, szerencsére felém mozogtak, úgyhogy pár kép róluk is született. Érdekes volt látni a zavartalan erdők félénk madarát ilyen közelről.


Pécs, 2009. szeptember 15.

Fotózás a víz fölött

A vízimadarak fényképezése céljából kialakított leshelyet tovább alakítottam, hogy minél több lehetőséget adjon a jó fotók elkészítéséhez. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy deszkát helyeztem ki olyan formán, hogy ráhasalva a víz színéhez lehető legközelebb kerülhessek az objektívvel, és így természetesebb perspektívából tudjam a madarakat fényképezni. Ez az elképzeléseim szerint meg is valósult, megfelelően stabilizálva. (Nem két kilót kell megtartania :))

Eljött a főpróba ideje. Az első versenyző egy szürke gém volt. Nagy léptekkel lábalt be a les elé, és néhány irigylésre méltó hal benyelése után ugyanúgy távozott.

Nem sokkal utána egy sirálycsapat lepte el a közeli vízfelületet. Nagy zsivaj közepette próbáltak minél több halat kifogni, vagy elvenni a másiktól.

A harmadik témát egy cigányréce adta. Keresztben szeretett volna átúszni előttem, de kiszúrta a kilógó objektívet, és szépen eloldalazott. Róla csak távoli képek születtek.

Nagy reményeket fűzök ehhez a leshez, de az már biztos, hogy valami komfortot is beleviszek a dologba, mert rájöttem, hogy nagyon kemény az akác deszka.


Pécs, 2009. szeptember 10.

Az ájtatos

A madáritatót töltöttem fel friss vízzel. Kifele jövet, az ösvényen azon tűnődtem, hogy vajon milyen madár hagyhatta ott a tollait fürdőzés közben. Bambulom az utat, amikor a lábam előtt mozdul valami. Az utolsó pillanatban mellé tudtam lépni, így megúszta a kicsike. Száraz fű színű imátkozó sáska igyekezett átkelni a csapáson. Rejtőszíne miatt annyira beleolvadt a környezetbe, hogy csak akkor vettem észre, amikor megmozdult. Segítettem neki átjutni a túloldalra, de a segítség nem járt ingyen. Modellt kellett állnia. Néhány fotó erejéig feltartottam, majd útjára engedtem. Fenséges, tiszteletet parancsoló állat.


Pécs, 2009. szeptember 8.

Indul a vizes projekt

A nyár folyamán elég sokat voltam vízparton. Akár jégmadarazás vagy horgászat volt a cél, mindig maradt idő a nézelődésre is. Víz mellett mindig történik valami érdekes. Ez adta az ötletet, hogy belekezdjek a vízimadarak fényképezésébe. Ez elsőre egyszerűnek tűnik, de sokkal komplikáltabb, mint gondolnánk. A helyszín kiválasztása kézenfekvő volt, a Pécshez közel eső halastórendszert néztem ki magamnak. Közel van, és madár is akad, nem is kevés. Egy alaposabb terepszemle során kiderült, hogy ugyan lenne mit fényképezni, de a legtöbb helyen 3-4 m széles nádszegély húzódik a töltésen. Úgy tűnt, hogy nagyobb nádírtás nélkül nem lesz itt fotózás. De aztán a halászok által nem használt oldalon, ahol a töltést "dzsindzsa" borítja, találtam egy kis öblöt, ahol egy jókora betonlap hevert a víz szélében. Előtte pedig szabad kilátás a tóra. Megvan a hely, csak egy lest kell kialakítani. Bár a betonlap nem éppen természetes velejárója a halastavaknak, mégis megörültem neki, mert stabilan fekszik a víz szélében, az iszapba ágyazódva, és minden további nélkül, könnyedén elbírja az én "pehely" súlyomat. Megfelelő talapzata lesz a lesnek. Hamar neki is fogtam, és a körülötte álló gyékénytövek és fűzbokrok segítségével egy félkör alakú fonatot készítettem, amit álcahálóval egészítettem ki.

Annyira jól sikerült, hogy miután kész lett a hevenyészett leshelyem, 15 perc várakozás után már kezdtek a szürke gémek a les előtti vízfelületre visszaszállni. Néhány próbafelvételt is tudtam készíteni. Úgy érzem nagyon jó lesz. A lest kell kicsit tartósabbá tenni, és kis ügyeskedés után lehtőség lesz a víz szintjéről is fényképezni, a jobb perspektíva miatt.


Pécs, 2009. szeptember 3.