Blogok

Új fajok az itatónál

Közel két hónap után ismét a madáritatónál fényképeztem. A vízhordások alatt talált tollak alapján tudtam, hogy járnak a madarak, de nagyon kíváncsi voltam, hogy lesz-e új faj, amit lencsevégre kaphatok. A terv a következő volt. Korán kelés és napkelte előtt "tűzkész" állapotban várni a fotóalanyokat. Nem bíztam benne, de sikerült. Még sötétben a lesben voltam. Megállapítottam, hogy a les két hónap alatt egy szemernyit sem nőtt :). (Lassan érik a nagyobbítás, vagy a fogyás :)) Na szóval az első óra eseménytelenül telt, mi alatt én sűrűn bólogattam, pótolva a reggeli alváshiányt. Majd röviddel napkelte előtt beindult az élet. Rögtön az első vendég egy citromsármány volt.

Sokáig üldögél a beszállóágon, mielőtt ivott volna, úgyhogy alaposan körbefényképeztem. Már ennyivel is kibékültem volna, de aztán jött még széncinege, kék cinege, feketerigó, mezei veréb. Mind egyszerre. Hirtelen zsúfolt lett az itató. A nagy sürgés-forgásban hirtelen feltűnt egy szürke madárka. Gyorsan ráfókuszáltam, és lám, váratlan vendég (bevallom okozott némi fejtörést) kerti poszáta.

Ezzel még mindig nem ért véget a sor. Szemből nagy árnyék libbent a bokrok közé, és már előttem is ült a szajkó. Hirtelen csak kapkodtam, mert a zoom-on nagyot kellett nyitni, hogy beleférjen a képbe, de aztán pár kép róla is született, mielőtt továbbállt.

Mindez alig fél óra alatt lejátszódott, majd ismét csend lett. Nem is bántam, mert a nap máris olyan erősen sütött (még csak fél nyolc volt) hogy nehéz volt jól kiexponált képet készíteni.


Pécs, 2009. augusztus 31.

A repülés mesterei

A családom több tagját is megfertőzte a horgászat szeretete. Gyula öcsém szinte megszállottként járja a horgászvizeket, és rendíthetetlenül kergeti a halakat. Engem ez a "betegség" nem kapott el, ellenben feleségem és gyermekeim nagyon szeretnek horgászni. Éppen ezért, amikor csak tehetjük csatlakozunk Gyulához és megyünk "halat fogni". Ezek az alkalmak mindig nagyon izgalmasak, mert a gyerekeknek nagy élmény. Nekem is fontos szerep jut ilyenkor. Összeszerelés, csalizás, csalizás, bedobás, csalizás, bevágás, damil bogozás, csalizás, bedobás.....(Nem tudom ki találta ki, hogy a horgászat nyugodt, pihentető tevékenység? :)) Szóval miután a gyerekek kihorgászták magukat, a fényképező is előkerülhet. Megpróbáltam a közelben mozgó sirályokat és hattyúkat lekapni, főleg repülés közben.

Rá kellett jönnöm, hogy ez nem is annyira egyszerű, mert ennek az objektívnek az élességállító motorja lassabb, mint a madarak. De próba szerencse, meg hát gyakorlat teszi... Nagyon érdekes volt, hogy a sirályok milyen ügyesen kapják ki a halat a vízből. Egy-egy váratlan fordulat a levegőben, és már a zsákmánnyal repülnek tovább.

Sok mellé lőtt képpel együtt azért sikerült néhány pillanatot és röpképet elkapni. Egy idő után a hattyúk is közelebb jöttek, és engedtek néhány közeli fotót készíteni. A nap zárásaként találtam néhány szép szitakötőt is a parton. Kiszemelt pihenőhelyükről szálltak fel, és mindig ugyanoda ültek vissza. Röptüket meg sem kíséreltem lekapni, egy fokkal még gyorsabbak a sirályoknál is.


Pécs, 2009. augusztus 27.

Jégmadarak 2. rész

A jégmadaras fotózás olyan fordulatot vett, amire nem is számítottam. Mivel néhány jó kép már született, ez elég lendületet adott arra, hogy folytassam a fotózást. Újabb hajnali és esti leskelődések következtek. De ezek merőben mások voltak, mint az eddigiek. Nem kellett órákat várni, hogy pár percig fotózhassak egy madarat. Már az első reggel még napkelte előtt megérkezett a jégmadár. Szépen beült a beszállóágra, úgy ahogyan az előző alkalmakkor. Ám itt nem ért véget a sztori. Néhány perc múlva beszállt még egy madárka. Hú gyorsan pár expó a párosról.

Még fel sem ocsúdtam, már jött a harmadik delikvens is. Azt a hét meg a nyóc'! Gyorsan nyitottam a zoomon, hogy mind a három beleférjen a képbe.

Nem zavartatták magukat elkezdtek halászni, nézelődni. Már-már féltem, hogy a beszállóág leszakad a nagy igénybevétel miatt. De a meglepetések sora még mindig nem ért véget. Mozdul az ág, és ott ül a NEGYEDIK jégmadár is. Sajnos erre kicsit lefagytam, és az expóval lemaradtam, és mert az eddigi három sem tűrte már a zsúfoltságot, azonnal elhajtották az utolsónak érkezőt. De a fene se bánja, hiszen még válogathattam is, hogy melyiket fényképezzem.

Fantasztikus volt. Három hétig szinte semmi, most meg elárasztanak a jégmadarak. Persze a délutáni fényeket sem hagyhattam ki. Szerencsére ekkor már a halfogást is meg tudtam örökíteni.

Először nem tudtam mire vélni a jégmadarak ilyen fokú gradációját, de aztán elgondolkodva rá kellett jönnöm, hogy időközben kirepültek a fiókák, és a testvérek még egy ideig összetartva a revírben maradnak. Ebben Laci barátom is megerősített. Tapasztalt gyűrűzőként felvilágosított a fiatal jégmadarak bélyegeiről (legfőbb a fehér csőrvég). Így már tisztán láttam a helyzetet. A beszállóágat olyan jó helyre sikerült letenni, hogy a fotózás alatt négy fiatal és két öreg (hím, tojó) jégmadár is használta rendszeresen. Hozzá kell tennem, hogy mindenféle beetetés nélkül. Arra is rájöttem, hogy ez talán a jégmadár természetéből is adódik. Ha jól belátható helyen a revírben egy víz fölé hajló ág van, akkor azt biztosan használni fogja. Muszáj neki, hiszen a "lesben ülés"a jégmadár lényege.


Pécs, 2009. augusztus 3.

A hónap képe - 2009. július

Jégmadár - 2009. július, Tolnanémedi

Ebben a hónapban nem volt olyan nehéz a választás, mert csak a jégmadarakról készültek képek. A fotózások alatt nagyon megkedveltem ezt a szép madarat. Eddig mindig csak távcsővel sikerült megfigyelni, és csak pár pillanatig, amíg a víz fölött suhanva el nem tűnt. Most viszont sok viselkedésformát is láttam egészen közelről, amit eddig csak az olvasmányaimból, vagy természetfilmből ismertem. Láttam hogyan fog halat, hogyan viszonyul fajtársaihoz vagy más madarakhoz. Remélem lesz még rá lehetőségem, hogy fotózzam ezt a gyönyörűséget. Igazából sok jó fotó is született Olyat szerettem volna választani, ami igazán jégmadaras. Egy vízpart képéhez hozzátartozik a belógó ágon üldögélő jégmadár is. Innen szemléli a környéket, innen lesi a halakat, és itt is fogyasztja el az elfogott zsákmányt. A választott kép ezt mind elmondja. Egy kis plusz talán még az is, hogy a csőrére ráragadt az éppen elfogyasztott hal egy pikkelye.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/90, ISO 200.


Pécs, 2009. augusztus 1.

A jégmadár története

Régi tervem volt, hogy jégmadarat fotózzak. Kedves kis madár, nagyon szép, kicsit titokzatos, érdekes életmódú. Ahhoz, hogy ez a terv sikerüljön, komolyabb előkészületek kellettek. A hosszabb nyári szabadság Tolnanémedin erre lehetőséget adott. Az itatós-etetős fotózással ellentétben, ahol a madár jön hozzám, most nekem kell mennem a jégmadár birodalmába. Olyan helyszínt kellett találnom, ahol viszonylag könnyen a közelébe férkőzhetek. Kisebb keresgélés és információgyűjtés következett. (Persze beépített informátorokkal könnyű.) Apósom és öcsém megszállott horgászok, és rendszeresen járják a környék vizeit, ők adták a tippeket, hogy hol láttak a víz fölött surranó jégmadarakat. Ezek alapján fel is kerestem pár élőhelyet, de a legtöbb a rossz terepviszonyok miatt fotózásra alkalmatlan volt. De egy ilyen esti nézelődés során megtaláltam a tuti helyet. A Kapos Tolnanémedi határában torkollik a Sióba. A két folyó által közbezárt ék alakú földnyelvet a helybeliek "Pöcök"-nek hívják (az a fránya fantázia :)). Nos a Pöcök szélén a vízből kiálló száraz ág hegyén ott csücsült a jégmadár. Itt az én helyem is.

Szerencsémre a Kapos az utóbbi évek során egészen jó élőhellyé alakult. A parton a töltések között egymást érik a fűz bokrok, fák.

Így van ez a torkolati részen is, ahol a kiszemelt száraz ág mögött egy szép fűz bokor terebélyesedik. Ebben a bokorban alakítottam ki a leshelyet is, így már kb 4 m távolságból (vagy inkább közelségből) fényképezhetem a jégmadarat.

Nagy lelkesedéssel ültem ki a következő hajnalokban és esténként. Az bebizonyosodott, hogy jó helyet választottam. Az álca is megfelelő, és a jégmadár revírjének közepébe sikerült betelepednem. A hím és a tojó is rendszeresen mozognak a közelben. Gyors röptükkel suhannak cm-kel a víz fölött. Rájöttem viszont, hogy a jó élőhelynek hátránya is van. Rengeteg víz fölé hajló ág van ezen a szakaszon, ami a jégmadárnak megfelel pihenésre és halászatra is. Bőven van választék és ezt az ágat is csak ritkán használja. De ez lenne a kisebb probléma. A Kapos és a Sió is kedvelt horgászvíz. A falu horgászainak jó része (nem kevesen) ide jár halat fogni. A parton egymást érik a horgászhelyek, és persze az én leshelyem mellett is van három. Így hát nem csak a jégmadár fotózása jelentett feladatot, hanem legalább akkora kihívás lett a horgászok megelőzése is. Sok sikertelen fotózási kísérlet után az egyik délután biztatóan indult. Jó idő, szélcsend, szép délutáni fények. A parton csend. Sehol egy horgász! Ez az én napom. Így is lett. Rövid várakozás után a beszállóágon ott termett a jégmadár csőrében egy kishallal. Két egész percen keresztül hagyta magát fotózni. Megint bevált a hangtompító burkolatom, a fényképező kattogása így nem zavarta. Megszülettek az első jégmadárfényképek.

Kicsit nézelődött, bámulta a vizet, le is csapott, de a fogással már nem szállt ide vissza. Az első sikereken felbuzdulva másnap délután ismét kiültem. A jégmadarak jöttek-mentek, gondoltam ma is szerencsém lesz. Kisvártatva viszont felbukkant egy spori, aki pont itt akart horgászni. Hirtelen felindulásból eldöntöttem, nem mehet ez így tovább. Többször láttam már, hogy a jégmadarak a túlpart egy bizonyos része felé sűrűn repülnek. Át is mentem oda, és egy jónak ígérkező helyen leszúrtam egy víz fölé benyúló ágat. Nem bíztam benne, de itt legalább nincs horgászhely.

Másnap a hajnal már itt ért. Épphogy elhelyezkedtem, az álcaháló is helyére került. a közelből már hallottam is a jégmadár éles, röptében adott hangját. A következő pillanatban már az ágon ült a madár. Hej azt a hétszázát. Még majdnem hogy sötét volt. Csak próbaképp lőttem pár hosszú expós képet.

A zöme persze életlen lett. Vagy tizenöt percig itt ücsörgött a madárka. Egy halat is fogott közben. Sajnos a táplálkozás mozzanatai a kevés fény miatt mind homályosak lettek. Tollászkodás, nézelődés. Már kezdett előbújni a nap szépen színezve kis madaramat (már összebarátkoztunk :)).

Ám mielőtt felkelt volna a nap, a töltésen egy bicikli zörgése hallatszott. Úgy is továbbáll, gondoltam. Ám a következő pillanatban elóbégatja magát a horgászni igyekvő bácsika, hogy a már a parton gubbasztó haverjával megbeszéljék a reggeli haljárást. Mindezt olyan hangosan, hogy talán még kilóméterekre is hallani lehetett, hogy ezek a büdös halak már megint nem esznek. Persze a jégmadár azonnal elrepült. Hiába vártam már aznap reggel, a napkeltében már csak a beszállóágon sütkérező szitakötők szórakoztattak.

Horgászok ide vagy oda, jön még jégmadár az objektív elé!


Pécs, 2009. július 24.

Pangás az itatón

Hosszabb idő után néhány órát a madáritatónál tölthettem. Különböző elfoglaltságaim miatt nem jutott rá időm, csak a folyamatos vízellátásról gondoskodtam. A vízhordások alkalmával az itatóban talált tollakból (szajkó, feketerigó) arra következtettem, hogy lenne mit fényképezni. Ezekkel a reményekkel ültem be az egyik délután, hogy az esti fényeket kihasználva elkapjam ezeket a madarakat. Hosszas várakozás és néhány liter víz kiizzadása után (lehet, hogy szabadalmaztatom a madárfotós lest mint szaunát :)) két mezei veréb szállt le inni. Jobb híján rájuk lőttem pár kockát.

Azért még nem adtam fel. Ebben a beállításban egy szép hím feketerigó nem lenne rossz.


Pécs, 2009. július 14.

A hónap képe - 2009. június

Párban - Benge-boglárka - 2009. június, Tolnanémedi

A júniusban készült fényképek közül a választás ezúttal a boglárka lepkékről készült, "Párban" című képre esett. A kép Tolnanémediben készült. Szabadságunkat töltjük szüleinknél. Tikkadt meleg, kánikula a faluban. Valahol az utcában, valaki vízzel foglalatoskodhatott, mert az út mentén vízfolyás nyomai láthatók. Jól átitatta a földet. A hőségben több se kellett a lepkéknek, kihasználva a lehetőséget, a nedves földön szívogattak. Helyenként csapatosan lepték a jobb helyeket. Na több se kellett, a fényképezővel a lepkék mellé hasaltam, és kattintottam pár kockát róluk. A gyerekeknek is nagyon tetszett, mert remekül lehetett az apa hátán ülve, jégkrémet nyalogatva, szép lepkéket nézegetni. Persze azért az utcán jöttek-mentek a falubeliek. Szinte hallottam: "Na ez se lett normálisabb felnőtt korára, ilyen melegben a porban hasal, és fényképezi a sarat!"

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/350, ISO 200.


Pécs, 2009. július 1.

Hajnali lepkemustra

A kora reggeli madárlesek alkalmával érdemes egy kicsit a földet is bámulni. A harmatos fűben, virágokon számtalan lepke bújik meg. Viszonylag könnyű őket ilyenkor becserkészni, mert a vizes szárnyukkal nem szívesen repülnek.

De talán akkor a legszebbek, amikor a felkelő nap halvány kontúrt rajzol köréjük.


Pécs, 2009. június 30.

Új faj a célkeresztben

A gyurgyalagos fotózás sikerén felbuzdulva elhatároztam, hogy újabb madárfajt keresek. A választásom a jégmadárra esett. Nagyon szép madár, és viszonylag elterjedt azokon a területeken, ahol számomra lehetőség adódhat a fényképezésére. A szükséges előkészületeket meg is tettem, de egyenlőre a jégmadár nem adta meg magát. Ám szerencsére a leskelődések nem teltek eseménytelenül. A vízpart egy mozgalmas terep, és nem csak a horgászoknak. Számos madár él még itt, és szerencsére a jégmadár beszállóágát is használják. A hajnali és esti várakozások alatt lehetett látni kiskacsákat vezetgető tőkés récét, a víz mellett vadászó fehér gólyát, a környéken mozgolódó sárga billegetőt. A szomszédos bokorban mozgó nádirigó is megmutatta magát.

A beszállóra le-leszálltak a víz fölött vadászgató fiatal füsti fecskék,

és előbújt tollászkodni a fiatal vízityúk is. A jégmadár fotózás körülményeit majd akkor ecsetelem, ha már eredményt is tudok felmutatni róla.


Pécs, 2009. június 29.

Gyurgyalagok másodszor

Nem tudtam ellenállni, és másodjára is meglátogattam gyurgyalagékat. Két hét alatt nagy változások történtek a löszfal lakótelepen. Seregélyeknél kirepültek a fiókák, és már együtt bandáznak a mezőgazdasági területeken. A hangos népség eltűntével csendesebb lett a környék. Gyurgyalagoknál valószínüleg a tojók már a tojásokon ülnek, mert nagyon gyenge volt a mozgás. A korábban megfigyelt ajándékozós párzásos jelenetek elmaradtak. A hímek úgy óránként megjelentek, tettek egy-két kört, le-leszálltak a beszállóágakra, aztán megint elhúztak. Kevés lehetőség nyílt a fotózásukra. Talán majd a fiókaetetés időszakában mozgalmasabb lesz a terep. A nagy várakozás közepette megint jött egy váratlan vendég. A környező bokrokban fészkelő tövisszúró gébics pár tojója szállt egy pillanatra a gyurgyalagos beszállóra. Két kocka erejéig maradt.

Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha a környéken mozgó sárgarigó is meglepne pár kattintásig.


Pécs, 2009. június 20.