Arcok az ivóból
Az itató már elég régen üzemel, ezen a helyen már vagy hét éve. A szerkezeten ez itt-ott meg is látszik. Az Å‘sz folyamán az egyik sarka kicsit megroggyant, Ãgy kibillent az optimális helyzetbÅ‘l. EbbÅ‘l következÅ‘en jelen állapotban a leshez nagyon közel is tudnak inni a madarak. Ez a fotózás szempontjából annyira nem kedvezÅ‘, viszont cserébe olyan extrém közelségbe is kerülnek a madarak, ami engem mindig is megfogott. A szinte karnyújtásnyira lévÅ‘ szajkó látványa,
vagy az ugyancsak 1 m-en belül fürdőző vörösbegy közelsége nagyon közvetlenné teszi ezt a helyzetet.
Engem ez mindig nagyon inspirált, és mindig is kerestem ezeket a pillanatokat. FÅ‘ként azoknál a fajoknál lehet ez izgalmas, amelyeket hétköznapi helyzetben nem látjuk ilyen közelrÅ‘l. Ezen gondolkodtam, amikor megláttam a közeli erdÅ‘sávba beszálló egerészölyvet. A madár felült egy száraz ágra, és feltűnÅ‘en érdeklÅ‘dve bámulta a vÃz melletti forgalmat. EgybÅ‘l az a gondolatom támadt, hogy ide készül. Nem csalódtam. Egy gyors siklás a fák között, és az ölyv ott topogott a fejem fölött a kunyhó tetején. Fél perc totyorgás után pedig lehuppant a medence szélére.
Hej, de szeretem ezt a feszültséggel teli érzést. 2,5 m a távolság. „Szó bennszakad, hang fennakad.” A kismadarak számára tervezett itatón ott magasodik ez a szép ölyv. NézelÅ‘dött, majd tyúk módjára, kicsit sután, beletotyogott a vÃzbe. Olyan hatalmas volt, mással nem is próbálkoztam, csak lÅ‘ttem pár portrét.
Jó kis helyzet volt, olyan igazi itatós helyzet.
Pécs, 2016. november 24.