Valami elkezdődött
Amint az elsÅ‘ képek elkészültek, szembesültem azzal a problémával, amivel nem számoltam. Az újjáéledÅ‘ friss növényzet, hihetetlen gyorsasággal nÅ‘. Egy héttel elÅ‘tte, mikor a tutajt ide pozicionáltam, még egy-két zöld levélcsúcs látszott csak, most meg helyenként elrejtették elÅ‘lem a les elÅ‘tt átúszó szárcsákat. Mindegy, ezen ma már nem változtathatok. Az is tisztán látszott, hogy nem csak a növények kezdtek el vadul nÅ‘ni, hanem a szárcsák kedélyállapotában is változás történt. A békésen úszkáló, táplálkozó madarak egyre többször ugranak egymásnak. Itt is-ott is kialakulnak heves területviták, ami szárcsáéknál meglehetÅ‘sen látványosak. Ilyenkor a vÃz felszÃnén futnak, egymást kergetve. Ilyen pillanatokra vadászok, mozgalmas, fröcsögÅ‘s fotókat szeretnék. Nem egyszerű, mert a harcias szárcsák úgy robognak át a vÃzen, mint a gyorsvonat, nem mindig sikerült a fényképezÅ‘vel lekövetni Å‘ket.
El is telt a délután, naplementére nem is vártam, hiszen vastag felhÅ‘k takarták az eget. Az estig hátralévÅ‘ fél órát arra használtam, hogy a tutajt növénymentes részre állÃtsam. Másnap ismételhettem. Na de merÅ‘ben más körülmények között, hétágra sütött a nap. Mindjárt jobb kedvvel "úsztam" be a tutajhoz, és a kedvem csak még jobb lett, amikor az elsÅ‘ madarat megláttam.
Búbos vöcsök forgolódott a gyékényes szélében. Nagyszerű, hát megérkezett az újabb célpont. Óvatosan méregette még a lest, és a felé forduló objektÃvet, és rövid bukdácsolás után odébb is úszott, de mindenképp biztatónak látom a helyzetet vele kapcsolatban.
A vöcsök után a szárcsákra terelődött a figyelem. Az akciók ugyan távol történtek, de volt rá példa, hogy egy-egy madár a közelben úszott el.
A délután nagy része eseménytelenül telt, a nap is már egészen alacsonyan járt, gyönyörű fények festették a tájat. Az oldalt mozgó szárcsát figyeltem, arra vártam, hogy beússzon elém, amikor nagy fehér madár villant kicsit távolabb. Annyit tudtam csak tenni, hogy a fényképezőt odarántottam, és exponáltam.
A hattyú landolásának csak a végét kaptam el, de a hatalmas madár érkezése Ãgy is látványos fotót eredményezett. A legszebb fények voltak azokban a percekben, talán negyed óra volt még naplementéig. A hattyú méltóságteljesen befordult, és teljes szépségében mutatta magát, mielÅ‘tt beúszott volna a nádasba.
Talán fél percig tartott a jelenet, a hattyú eltűnt, mintha az egész meg sem történt volna. Arra eszméltem, hogy a szárcsa, amit az elÅ‘bb kémleltem, közben beért a várt pozÃcióba, Ãgy róla is elkészülhetett a fotó.
A máskor feketének tűnÅ‘ madár tollazata gyönyörűen mutatott minden részletet, és a piros szeme csak úgy világÃtott a lemenÅ‘ nap fényében. Szép volt. A szárcsa a part menti gyékénysávhoz igyekezett, ahol egy társa már táplálkozott. EgybÅ‘l indult a rivalizálás, már azt hittem lesz valami balhé is, de aztán az indulatok elsimultak. A nap végére maradt az egészen elképesztÅ‘ szÃnvilág, amit a horizontra érÅ‘ nap megvilágÃtása okozott.
Pécs, 2016. március 15.