Túlvilági kócsagok
A kócsag nem sokáig marad egyedül, hamar érkeznek a társai is, és rövidesen 4-5 madár is szedi a vámot a vÃzben mozgó halak közül
Válogatni is van lehetőségem közöttük, próbálom azokat követni, amelyek az ideális távolságban mozognak.
A kis kócsag halászati stratégiája abból áll, hogy össze-vissza rohangál a vÃzben, és gyors mozdulatokkal, sokszor aprókat repülve, belecsap a vÃzbe. Ezt az izgága szaladgálást nem egyszerű követni, de ha sikerül, akkor elég látványos képek születhetnek.
Csak néha álltak meg pár pillanatra.
Az eszeveszett rohangálás közben olykor olyan közelre kerültek, hogy bátran portrézhattam Å‘ket. A módszer megint bizonyÃtotta hatékonyságát. Az éber kis kócsag ott állt tÅ‘lem 2-3 méterre.
Jó kis pillanatok voltak. :) MÃg a közelben halászó madarakat figyeltem, fotózni nem is nagyon tudtam Å‘ket, annyira közel voltak, a nap is kezdett abba a stádiumba érni, amit vártam. Persze ellenfényre állÃtottam a tutajt megint. Arra számÃtottam, hogy az árnyékban lévÅ‘ nádas majd szép sötét hátteret fog adni a fehér madaraknak.
Ami Ãgy is lett. Viszont volt egy tényezÅ‘, amire nem gondoltam. A szél miatt a vÃzfelszÃn folyamatos hullámzásban volt, és megtörte a háttér tükrözÅ‘dését. Ami ezáltal elvesztette a sötét szÃnét.
Érdekes kettÅ‘sség jelent meg a képeken. Nagyon sötét, szinte fekete háttér, és vakÃtóan világos, majdnem fehér vÃzfelszÃn.
Itt jött az ötlet. Azokra a kócsagokra koncentráltam, amik a teljes ellenfényben halásztak, ahol ezáltal legsötétebb lett az árnyékos háttér és a legvilágosabb a vÃzfelszÃn. Az eredmény valami egészen szokatlan lett. A nap által átvilágÃtott tollak és a fekete-fehér környezet együtt nagyon egyedi hatást adott a fotóknak. Olyan érzésem támadt, mintha két világ találkozásánál valami különös, túlvilági lényt figyelnék. Na nem ragozom, beszéljenek a fotók.
Hát ilyen látványban még nem volt részem, egészen különleges volt.
A "túlvilági" kócsagok fotózása közben más madarak is érkeztek a les elé. Egy csapat füstös cankó landolt a vÃzen. Jó!
Nagyon örültem nekik, nagy kedvenceim, és igazán jó fotóm nagyon kevés van róluk.
Hát ez a mai napon sem változott. Egy váratlan körülmény miatt az összes madár, a szépen közeledÅ‘ füstösökkel együtt, elriadt a vÃzrÅ‘l. A szépen alábukó, a vizet narancsosra szÃnezÅ‘ nap fényében maradt a néma, dühös várakozás. A nap végére, napnyugta után kezdtek csak visszaszállingózni kis kedvenceim, de akkor már késÅ‘ volt. Mindegy, remélem majd legközelebb...
Pécs, 2015. július 30.