Befagyott a tó, ...
Hamar munkához is láttam, és a helyszÃnen talált ágakból, elszáradt növényekbÅ‘l gyorsan összedobtam egy hevenyészett leshelyet a jég szélén. Meglátjuk... Pár nap múlva, némi csalival felvértezve tértem vissza. Gyorsan elrendeztem mindent, és bevackoltam egyszerű rejtekembe.
Végre volt idÅ‘ körülnézni, ugyanis a látvány nem volt mindennapi. A több napja tartó erÅ‘sen ködös és fagyos idÅ‘nek köszönhetÅ‘en mindent vastag zúzmara borÃtott. Szó szerint fehérbe öltözött a táj. A zúzmarás háttér elÅ‘tt pedig hattyú úszkált a lihogón.
Mesébe illÅ‘, idilli állapot. El is voltam ezzel egy darabig. A szemem csak itta a fehéret, a hideget, mÃgnem a leshely váratlanul megrezdült, a nyakamba hullott pár száraz levél, és a mellettem lévÅ‘ bokor tetején varjú károgott egyet. A szemfüles dolmányos már kiszúrta a csalit. :) Jó másfél óra telt már el ilyen várakozással. A lihogón apró madár úszkált, bukdácsolt.
Kicsit dideregve, a fényképezÅ‘be bámulva azt találgattam mi lehet, mikor a közelben határozottan koppant a jég. A keresÅ‘bÅ‘l felpillantva kilestem az álcaháló résein keresztül. ElÅ‘ttem, a jégen rétisas állt. Már nem is fáztam, feszült pillanatok voltak. A fiatal madár nézelÅ‘dött kicsit, én meg mikor az ellenkezÅ‘ irányba nézett, óvatosan fordÃtottam az objektÃven. Lassú másodpercek voltak, de aztán a sas végül ott állt, majdnem kitöltve a keresÅ‘t.
Hű, ez azért nem semmi. Lapultam is, amennyire tudtam, csak a mutató ujjam mozdult, amikor a nagy madár a kamerába bámult.
De ő szerencsére nyugodt volt, várt még kicsit, majd láthatóan az érdeklődése a csali felé fordult.
Határozott, de csúszós léptekkel közelebb jött. Hej, azok a lábak!
Már vigyáznom kellett, nehogy kilógjon a képmezőből.
Madaram aztán rávetette magát a lényegre, és egy konccal félrevonult. De nem sokáig tartott a nyugalma, váratlanul újabb sas landolt a jégen, majd röviddel utána még egy. A fényképezÅ‘t mozdÃtani sem mertem, ennyi éles szem között esélyem sem lett volna észrevétlen maradni, de ezt már az elsÅ‘ madár sem bÃrta tovább türelemmel, a konccal a karmai között feldobta magát a levegÅ‘be, a többi meg utána. A tó végéig meg sem álltak. Ott történt a következÅ‘ meglepetés, egy negyedik rétisas is csatlakozott az elÅ‘bbi bandához,
majd pár perccel később még egy.
Nem akartam elhinni. És mindez ebben a gyönyörű zúzmarás környezetben. Maximálisan elégedett voltam. Rövid csoportosulás után aztán a galeri feloszlott, kaptam tőlük egy hangultos röpképet,
és két szép, tartalmas tájképet.
A sasok távoztak, a lihogón, apró madár úszkált, bukdácsolt. Azt hiszem kis bukó lesz...
Pécs, 2020. január 20.