Zavartalan naplemente Ãgérkezik, ...
Nem úgy a szárcsák. Egymást rohamozva rendszeresen előttünk futottak el.
A récék is most mintha közelebb lennének, egy-egy barátréce tűrhető távolságba került,
és talán a mindig óvatos tőkések is mintha egy hajszálnyival errébb lennének.
A vÃzityúkokkal nincs ilyen gond, folyton a les közelében pruttyognak a nádasban, és olykor, ha szerencsénk van, elöl kerülnek ki, nem pedig mögöttünk.
A vÃzen már csak Ãgy megy ez. Folyton a távolságot latolgatjuk... Az odébb pihenÅ‘ barátrécék közé kis csapat üstökösréce csobban. Gácsérok. Persze megint a határon.
Szerencsére az egyikük felénk indul. Micsoda szÃnei vannak!
BÃztam benne, hogy a többi is követi, hát nem. Egyikük megiramodott, és vitte a harmadikat is.
A récék elhúzódtak, és a távolabb mozgó kanalas récék sem jöttek közelebb, hiába szugeráltam Å‘ket. A délután a vöcskökkel folytatódott. Egy rövidke tollászkodás erejéig idÅ‘ztek elÅ‘ttünk. Már nem olyan aktÃvak, mint pár hete, minden bizonnyal a költéssel vannak elfoglalva.
Estére a szárcsák is lenyugodtak, kergetőzés helyett tollászkodással telt az idő.
A napot pedig egy vörÅ‘s gém zárta. A szemközti nádfalban settenkedett be elénk. Meg kellett állapÃtanom, hogy a nászruhás vörös gém nagyon szép madár. Na majd legközelebb tisztább környezetben is megnézzük...
Pécs, 2020. április 19.