Elfújta a szél...

... a legutóbbi fotózást, mondhatnám, de azért nem teljesen. Telefonon jött az infó, hogy a tavaknál feltűntek a kanalasgémek. (Köszönöm ez úton is!) Jó hír, már egy hónapja várok rájuk... Évek óta kergetem a fajt. Minden ősszel feltűnnek, itt vannak pár hetet, aztán mennek tovább. Többször próbáltam fényképezni őket, de mindig kifogtak rajtam, így igazán jó fotó még nem született a kanalasgémekről. Na de talán most! A tutaj jó helyen van, hát meglátjuk. Az időjárás nem volt ugyan ideális, sőt rossz volt, de aznap délután már a vizet lestem a kanalasokra várva. Szél, egymást váltó esőfelhők, nem is részletezem. Mozgás sem volt előttem, csak egy nagy kócsag álldogált távolabb, és a jégmadár sem szállt le elém. Nem valami biztató. Az eső lehetőségét latolgattam a felhőket bámulva, mikor a szürke égbolt előtt fehér madarak csapata fordult be a látómezőbe.

A kanalasgémek repültek át a tó fölött, majd irányt váltottak, és a szemközti nádas szélében landoltak.

Hát itt vannak. Örültem is, meg nem is,

ugyanis a szél miatt fodrozódó víz megtörte a tükörképet.

A képeken megjelenő kettősség nem tetszett, de hát mégiscsak kanalasgémek vannak itt, hát fotóztam.

Mókás volt látni, ahogy futva táplálkoztak, és körberohangálták az egy szem kócsagot.

Vártam is, hogy majd a közelembe érnek, de ez nem történt meg. Makacsul rátapadtak a szemközti nádfalra, és naplementéig el sem mozdultak onnan.

Hát így jártam. A kanalasgémek továbbra is tartják a távolságot tőlem. Na de majd egyszer...


Pécs, 2021. szeptember 29.

Szia Sa!

Ezek nagyon izgalmas pillanatok! Majd csak meglesz az a színes gyűrű is!

Izgalmas, az igaz. Főleg a várakozás, hogy mikor lesz végre egy jó képem róluk. :)
Évekkel ezelőtt volt már gyűrűs, azt sikerült is leolvasni...