Kendermagos este

A tavaknál akadt dolgom, és örömmel tapasztaltam, hogy az ilyenkor szokásos színes récekavalkád szépen alakul. Ráadásul az úszó les most pont jó helyen parkol, így délután visszatértem, hogy próbára tegyem a szerencsémet. Több olyan faj is volt a csapatban, amire régóta fáj a fogam. A récék tipikusan olyan madarak, amelyek pontosan tudják, hogy meddig tart a fényképező lőtávolsága, és azt a vonalat kínos pontossággal szeretik betartani. Próbálkozni azonban mindig kell, hátha éppen most törik meg a jég. Az időjárás ugyan nem kedvezett, néha kicsit csepergett az eső, és fújdogált a szél is, de a lehetséges récefotók mégis lelkessé tettek. Az események a szokásos módon kezdődtek, a madarak az érkezésem miatt a tó túlsó végébe húzódtak. Míg vártam, örömmel hallgattam a megszólaló kis és búbos vöcsköket. Csalhatatlanul tavasz van. Aztán a nádszegély mellett elóvatoskodott előttem egy nyári lúd,

és egy hangoskodó vöcsök is beúszott a les előterébe.

Jaj de szeretem a vöcsköket. :) Na de közben már kiszúrtam, hogy kissé oldalvást feltűnt pár réce is. Kendermagos récék voltak. Régi vágyam volt már közelebbről megismerkedni ezzel a fajjal. Készültek is a képek, de a távolság, és a hullámzó víz nem segített. Várni kell még. Jó 15-ös csapat volt, de a párok már többé-kevésbé együtt mozogtak. Ahova a tojó úszott, a hím mindig követte. Lassan, de biztosan egy-egy páros szépen közeledett.

Ahogy telt az idő, a szél is csendesedett, kisimult a víz, és a madarak szép, monokróm környezetben kerültek a memóriakártyára.

Időnként még az is előfordult, hogy egy-egy hím még közelebb került. Na nem mondom, hogy optimális távolságra, de ezekkel a képekkel bőven kiegyeztem erre a napra.

Azt hiszem új kedvencre találtam. A kendermagos réce hímjének finom mintázata teljesen elvarázsolt, a csapat folyamatos beszélgetése pedig jó hangulatot adott az egész estének. Soha rosszabb fotózást! :)


Pécs, 2025. március 15.