Amikor meg kellett fogalmaznom, hogy mi is adja a motivációt a madárfotózáshoz, a következő mondat jutott az eszembe. Közelebb menni, titkokat ellesni, részese lenni a természetnek. Ugyanis nagyon szeretek testközelben lenni a vadmadarakhoz. Megtisztelve érzem magam, ha titkokat láthatok az életükből, mert ilyenkor úgy érzem, hogy részese lehetek a természetnek. Valami hasonló történt a legutóbb, mikor a tutaj fedezékében lestem a délután történéseit. Korán érkeztem, mert ilyenkor időt kell hagyni, hogy mire jó fények lesznek, az érkezésem okozta riadalom lecsillapodjon. Persze sokszor megtörténik, hogy szinte azonnal elindulnak az események, miután elrejtőztem a lesben. Így történt most is, viszonylag hamar búbos vöcsök pár jelent meg előttem. Mint ahogy ebben az időszakban szokás, együtt mozogtak, néha nászoltak egy kicsit. Ám most volt egy apró momentum, ami egyből érdekessé tette a helyzetet. Mindig visszatértek a nádszegély ugyanazon pontjához, és mintha fészket építenének, apró növényi részeket, moszatot hordtak ugyanarra a helyre. Na, innen vált izgalmassá a dolog. Egyikük ráhasalt a fészekre, és hívta a párját. Tudtam mi fog következni, erős fény és távolság ide vagy oda, erről fotó kell. Aztán megtörtént...
Sok éve követem nyomon a búbos vöcskök életét. Láttam csodálatos násztáncukat, láttam milyen gondossággal nevelik fiókáikat, láttam ahogy bravúros ügyességgel fognak halat, de azt nem is reméltem, hogy a párzás intim pillanatát valaha is megpillanthatom. Hát ezúttal ez is megadatott... A vöcskök egész délután a közelben cirkáltak,
a párzás többször megismétlődött később, jobb fényekben is. De addigra a récék, szárcsák is visszatértek a vízre, mindig zavarta valamelyikük a rálátását a jelenetre. Mondjuk pont ennek köszönhetem, hogy rá tudtam fókuszálni a vöcsökpárzás elé beúszó böjti récére. Különben esélyes, hogy lemaradok róla. :)
Hát így történt. Igaz, hogy kevés fotóval, de jó érzéssel, szép élménnyel fejeztem be a napot. Titkot láttam, részese lettem egy pillanatra a természetnek. Már csak közelebb kellene menni... :)
