bakcsó

Annyi volt csupán a különbség, hogy a közelembe nem akartak jönni, hiába vártam. A nap is felkelt már, de az előttem lévő beülőfa üresen állt. Ellenben az öböl távolabbi részén kimondottan jó mozgás volt. Elkezdtem hát játszani kicsit.

Van két fontos szabály nálam a fotózásban. Na jó, több is, de most ezt a kettőt emelném ki. A fényképnek legyen hangulata, és ha lehet, madár is legyen rajta. Kiváló alkalom volt, hogy ezt gyakoroljam.

A nap így aranyozta be a reggelemet.

Azért a végére jutott egy kis közeli is. Egy fiatal bakcsó próbált elsunnyogni mellettem. Nem sikerült neki, észrevettem. :)

Nem is vártam sokáig, a szombat hajnal már a tóparton ért. Alig vártam, hogy elegendő fény legyen a fotózáshoz, mert a közelben egy bakcsó mozgott.

Igazából elég sok bakcsó mozgott a közelben, de egy különösen közreműködő volt.

A közeli beülőfákon mászkált, miközben a halászott.

Ennek különösen örültem, mert eddig erősen foghíjas volt a képanyagom a fajról. A madár kitett magáért, szépen pózolt több helyzetben is.

Sajnos mire a napfény megérkezett volna, továbbállt. Egyéb téma híján a napkelte sugaraiban úszkáló récékkel múlattam az időt. Nem is baj, a sárga atmoszférában úszó madártól amúgy is mindig elgyengülök. :)

Lassan menni készülődtem. A fotózásra szánt idő lejárt, így pakolni kezdtem. A felszerelés már a táskában volt, készültem kibújni, mikor éles hangok kíséretében madár érkezett a les elé. Kinézve látom, hogy partimadár ücsörög a beülőfán. Nincs mese, fényképező kiugrik a táskából, nagyon lassan kikukucskál az álcaháló alatt, és a keresőben megjelenik az erdei cankó. Remek slusszpoén. Még jobb lenne, ha nem a farát mutatná a napfény felé, de nem szabad telhetetlennek lenni, újra ki kell jönni... :)

A sötétség hamar eloszlott, és a pirkadattal a madarak is megjelentek. Szürke gémek érkeztek a vízre.

Jobbára a tőlem távolabbi, mélyebb részt lábalták, ezért egy darabig inkább csak figyeltem a történéseket. Aztán kisvártatva újabb vendégek érkeztek.

Néhány kis kócsag landolt a víz mellett, és egyből az előttem lévő, sekély vízben kezdtek halászni.

Innentől kezdve nem volt megállás. Közelebb,

és távolabb is kis kócsagok töltötték ki a képmezőt.

Nagyon élveztem a közelségüket, évek óta nem volt hozzájuk szerencsém. A figyelmemet oldalról mozgás terelte el a kócsagokról. Barna, pettyes madár óvatoskodott ki a nádasból. Fiatal bakcsó nézett ki a vízre. Hú de megörültem neki. Sok éve kerülget a faj, soha nem tudtam fényképezni. Most sem adott sok lehetőséget, de én már ezzel az egy kockával is boldog voltam.

A bakcsó hamar eltűnt a szemem elől, visszatértem hát a rohangáló kócsagokhoz.

Sok volt az akció, folyamatosan kapkodták ki a kisebb halakat a vízből, kergetőztek is, de vagy volt egy másik madár a háttérben, vagy nagyon közel történt minden.

Aztán az egyik madár beállt a jó távolságra, mögötte sem volt másik, ami bezavart volna, és a halfogással is elbíbelődött kicsit. Megkaptam hát erre a napra azt a sorozatot, amire vártam.

De jó volt. Lett minden, felkapott hal, elejtett hal, repülő hal. :) Nem is bántam, amikor a kis kócsagok egyszer csak felugrottak a vízről, lassan betelt a memóriakártya.

Azért még vártam egy kicsit, hátha zárásként történik valami. Milyen jól tettem! Az elcsendesülő vízre fiatal guvat kukkantott ki a nádszegélyből. Nagyon közel volt, de megvárta, míg megtalálom az objektívvel is. Gyönyörűen telibe kapta a reggeli napfény. Kattant a fényképező, a guvat pedig visszasétált a nádas rejtekébe...