kis vöcsök

Kacsáék meg a többiek

Szeptember közepe van, a tutajról bámulok ki a hűvös sötétségbe. A napkelte még odébb van, és a víz fölötti párától csak még vaksibb vagyok. Az egyre ismétlődő csobbanások jelzik csak, hogy mozgás van a vízen. Az első madár egy kis vöcsök, amit már a fényképezővel is be tudok fogni. Felugrik a víz alá rejtett beülőre, gyönyörű kék atmoszféra lengi körül. Nem mindennapi a látvány, az biztos. Elindult a nap.

A vöcsök elúszott a dolgára, helyét récék vették át. Némelyek egészen közel, a tutaj előtt haladtak el miközben táplálkoztak,

mások inkább a beülőt választották.

Szárnycsapkodás,

tollászkodás, nézelődés

és fürdőzés is bemutatásra került, csak a gombot kellett nyomnom szorgalmasan.

Tartalmas volt az előadás, az biztos, de még nem volt vége. A tőkések között apróbb réce tűnt fel. Egy cigányréce szerette volna birtokba venni a beülőt. Ez ugyan a tőkések miatt nem sikerült neki, de pár közelebbi felvétel azért készült róla.

A récék ezzel odébb is álltak. A méla nézelődést a jégmadár szakította félbe. Hangos ti-ti-ti hangján előre szólt, hogy jön.

A buzogány csúcsa úgy tűnik kedvelt leshelye lett. Nincs túl messze, a 2,5 m-es távolságból az objektíven keresztül már látom a szemében a napkeltét.

Elöntötte a fény a tavat, a pára is eltűnőben már. A visszatérő kis vöcsköt szépen oldalba kapta a napkelte.

Szerencsére ismét a beülőt célozta meg.

Ritka dolog a vöcsköt teljes egészében látni, hát nem fukarkodtam az expóval. Még egy szép tollrázásra is futotta.

Ej de jó volt. A reggelt végül a jégmadár zárta. A napfény festette háttér előtt szemlélte a környéket, és mint egy pecás a horgászbotját, úgy szorongatta a buzogány csúcsát...


Pécs, 2021. szeptember 18.

Ahónap képe - 2021. július

Kis vöcsök - 2021. június, Pellérd

Lidércfény
A feszített, szürke víztükörre a fák között átvilágító első napsugarak lángcsóvákat festettek. Érdekes a látvány, mint múló lidércfény táncolt előttem a napfény. A háttérben elúszó kis vöcsök tette teljessé a képet.

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f8, 1/800, ISO 1600, -1EV beállításokkal készült.


Pécs, 2021. augusztus 1.

Napforduló...

... környékén a tutajon vártam a napkeltét. A feszített, szürke víztükörre a fák között átvilágító első napsugarak lángcsóvákat festettek. Érdekes a látvány, mint múló lidércfény táncolt előttem a napfény. A háttérben elúszó kis vöcsök tette teljessé a képet. Elindult a nap.

Jobbról egy tőkés réce úszik be elém.

A pörgefarkú gácsér díszes ruhája erősen megkopott, vedlésben van már. Egyenesen a les előtti fára kapaszkodik fel, tollászkodni kezd.

A nap már kacsintgat a fák közül, de a beülőt még nem éri el. A récének sem tetszik, átúszik a másik oldalra.

De nem érti a lényeget, egy tollrázás után visszamászik a fára, ott rendezgeti cserélődő tollait.

A nap viszont töretlenül emelkedik, utoléri a faágon pihenő madarat.

Ám a gácsér nem marad nyugton, lecsúszik a vízre, és odébbáll. Helyét egy tojó veszi át.

Nem teketóriázik, szép szárnycsapásokkal köszönti a reggelt.

Na ezt már szeretem, bár az ellenfény még nem az igazi. Sebaj, úgy tűnik a tojó nem siet. Ráérős tollászkodásba kezd.

Közben a gácsér is visszatér. Most azonban jó érzékkel a megfelelő helyet foglalja el.

Beúszik a gömbök közé, és ott szórja le magáról az izzó vízcseppeket.

Eközben a tojó türelmesen kivárta az idejét. A nap végre a kellő magasságba ér, és gyönyörűen rajzolja körbe az ágon ülő madarat.

Egyszerűen varázslatos a látvány. Megszűnik a tó, a nádas, a les. Csak a fény marad, a rajzoló, alkotó fény, mely a sötét vászonra tollászkodó récét fest...


Pécs, 2021. június 21.

Délutáni lovagok

A sok hajnali leskelődés után beiktattunk egy délutáni fotózást is. Igaz, hogy a jó természetfotós szó nélkül tűri a rendszeres hajnalozást, de lányommal megegyeztünk, hogy kell a kollekcióba más stílusú fénykép is, nem mindig csak a fény meg a csillogás. :) Miután így megnyugtattuk magunkat, szép napsütésben rejtőztünk el a lesekben. Az igaz, hogy a fényre nem lehetett panasz, de az enyhe szél mégis okozott némi problémát. A folyamatosan hullámzó víz megtörte a tükörképet, szép, egységes környezetre nem számíthattunk. Sebaj, lássuk mit ad mára a természet. Az érkezésünkkor felriadt barátréce csapat hamar visszatért. A szemközti nádfal mellett csobbantak, majd indult a már megszokott udvarlás, kergetőzés. Két tojót öt-hat hím is környékezett. A hímek folyamatos zaklatását a tojók egy ideig tűrték, majd arrébb úszva próbáltak kis nyugalomra lelni. Addig-addig, míg az egyik tojó felénk vette az irányt.

Persze nem maradt egyedül sokáig, lovagja hamar utolérte,

és egyből elkezdte tenni a szépet.

Miközben a nyakát nyújtogatta, folyamatosan hallatta érdekes, zümmögő hangját.

Nagyon szép volt. A közelben forgolódó hím jól mutatott a délutáni fényben.

Persze a tojó most sem tűrte sokáig a zaklatást, és nyomában az udvarlóval elúszott. A nap másik attrakcióját a kis vöcskök jelentették. Folyamatosan hallottuk pergő trillájukat innen is, onnan is, mire egyszer csak az egyik megjelent a látótérben.

A kis vöcsök megbízható társa a madárfotósnak, mindig lehet rá számítani. Most sem volt másként.

Még egy szép mozdulatot is sikerült elcsípni, mikor torpedó módjára megindult a vízen. Ez talán a legnehezebb feladat vele kapcsolatban, hiszen váratlan, és rendkívül gyors mozdulatait nehéz követni. Egy kocka erejéig most sikerült.

Ezzel legtöbbször vége is szokott lenni a kis vöcsökkel való találkozásnak, ám most másként történt. Feltűnt a párja is, és előttünk kezdtek bele egymást üdvözlő trillájukba.

Egymás mellett forgolódtak, így adták hírül a világnak összetartozásukat.

Szép pillanatok voltak. A koncert végeztével elsiettek a dolgukra, búcsúzóul egy portrét hagyva emlékül.


Pécs, 2021. április 28.

Szép napkelte...

... ígérkezett, hát korán keltünk. A tutajok felé sétálva azonban már látszott, hogy nem lesz olyan sima a reggel, mint gondoltuk. Erős, hideg széltől hullámzott a víz. Csak nem akar megjönni a jó idő... A napkeltére nem volt panasz. A keleti horizonton zavartalanul kúszott fel a nap.

A szép rózsaszínes égbolt alatt a libák is megjelentek,

igaz kicsit álmosan.

Ketten is voltak. Közelebb ugyan nem jöttek, de legalább már lőtávolon belül mutatkoztak.

A kis vöcskök jelentettek némi izgalmat erre a reggelre. Távolabb, és közelebb is megmutatták magukat, lehetőséget adva némi művészkedésre. :)


Pécs, 2021. március 22.

Körülvesz az éjszaka, ...

... a szemem ugyan még vak, de a fülemmel mindent jól látok, ami a vízen történik. A napról-napra erősödő békazene közé csipogások, visítások, hápogás és megannyi csobbanás vegyül... Szép lassan rózsaszín derengés jelenik meg az ég alján. A nádas szélébe nagyobb madár sziluettje esik be. Valami gémféle, az avas gyékényben kapaszkodik. Csak sejtem, hogy hol lehet. Messze még a lővilág, de az egyre erősebb rózsaszín árnyalat a madár mögött ad egy ötletet. Néha csap egyet a szárnyaival, amikor újabb fogást keres, így megtalálom az objektívvel. Így is alig látom, de egyből megismerem, egy bölömbika az. Micsoda meglepetés! Csak pislogok a keresőbe, nehéz az élességállítás, hosszú a záridő. Egyszer látom, egyszer nem látom, de kattan a fényképező, és az égbolt szép árnyalata kirajzolja a madarat a képen. Hm, a hajnal újabb varázslata...

Az álcázás mestere aztán eltűnik, csak mély hümmögése hallatszik a nádas mélyéről. Elkezdődött a nap. Nagy csapat barátréce mozog a tavon. Próbálok egy-egy elkülönült madarat elcsípni a szép tükröződésben.

A les előtere egyelőre üres, nézelődök. Jó a mozgás, jó ilyen helyzetben madarásznak lenni. A nádas szélében a kislibák is feltűnnek, már négy család úszik egymás után a növényzet szélében. Aranyosak a pehelygombócok, kár, hogy messze vannak. Hej azanyátok, egyszer már közelebb is jöhetnétek! Közben a nap is előbukkant már, az ellenfényben szép barna árnyalatok jönnek elő az erdő alatt.

A távolabb fröcskölő récékkel próbálok kezdeni valamit.

Szép-szép, de ők is picit messze vannak. Nem úgy, mint a tutaj elé bekeveredő kis vöcsök. Ő portréra jelentkezik. Kedvencem a kis bohóc, mindig képes rá, hogy elterelje a figyelmem.

A szomszéd lesből lányom pisszent rám, hogy nézzek ki a bal szélre is. Kikukkantok oldalra, és megremegett a kezem. A barátrécék mögött nyílfarkú réce tűnt elő. De jó, hogy valaki figyel is. :) Pár napja láttuk már a partról, de csak titkon reméltük, hogy majd elénk keveredik. Nem a jó oldalon, se nem frontfény, se nem ellenfény, de a képen azért mégis nászruhás nyílfarkú réce van. :)

De szép madár! Ritka fotós csemege. A nyílfarkú sajnos szégyenlősnek bizonyul, elsompolyog a hátsó sarokba. Viszont az időközben besodródó cigányréce jó távolsgra kerül. A szép barna árnyalatok közé, ellenfénybe érkezett. Na ebből még akármi is lehet. Lett.

Hát ez most igazán jól esett. Néhány ígéretes helyzetet lecsúsztam az elmúlt pár alkalommal. Lassan vége is lett a reggelnek, a nap kezdett bántóan magasra kerülni. A barátréce csapat is elhúzódott, így mi is haza indultunk...


Pécs, 2020. április 13.

Hajnalodik, ...

... a selymes kékségben madár alakja bontakozik ki. Sietve úszik el előttünk, hogy ismét elnyelje a vastag párapaplan.

Kicsit később, heves szárnycsapásait már gyors sorozattal köszönjük meg.

Lányommal ketten ringatózunk a tavon, hogy a napkeltét megcsodálhassuk. Nem is kell rá sokat várni, a felhőmentes keleti égbolt alján gyorsan igyekszik felfelé a nap. Első sugarai arannyal köszöntik a tavon halászó kis kárókatonákat.

A látvány csodaszép, a természet ajándéka. Mert aki korán kel, annak jutalma a fény játéka.

Az aranyló, csillogó tó,

és a fénnyel rajzolt madarak.


Pécs, 2020. március 23.

A hónap képe - 2018. április

Kis vöcsök - 2017. április, Pellérd

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f5,6, 1/1600, ISO 100, -2 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2018. május 6.

Hajnali pillanatképek

Hazafelé tartunk, ideje reggelizni. Úgy elrepült ez a reggel, csak pár pillanatkép jut eszembe...

... A nap még nem kelt fel, de világos van már. A keleti égbolton csak néhány apró felhőfoszlány úszik, a pirkadati égbolt szépen színeződik. Rózsaszínes árnyalata kiválóan deríti a les melletti kányafűfoltot. Arra várok, hogy történjen valami. A hangulat egészen különleges. Az előtérben egyre több víziboglárka dugja ki kis, fehér virágfejecskéjét, a háttérben pedig szépen nyílik még a kányafű. A közelben hangosan kerreg valami, majd nagy kócsag fordul be elém. Nagyon közel van, vigyáznom kell, hogy ki ne szúrja a mozdulataimat. Szerencsém van, nem engem figyel, a reggeli érdekli. Lassú léptekkel halad el mellettem, közben meg-megáll. 1/10 a záridő, biztos kéz kell. Gyönyörű a madár, eszményi a környezet, a keleti égbolt színe pedig finoman festi a képet. Pár kattintás, és a kócsag tovasétál. Na, jól indul a nap... 

---

... Felkelt a nap. A tóparti erdő fölé emelkedve a vizet is elérik már a sugarak. Az ellenfényes oldalt bámulom, valami hangulatos fotót szeretnék. Egy szárcsa mozog rendszeresen a jó irányban, de nehéz dolgom van, a gyékényes takarásából iramodik meg, és váratlanul szalad át előttem. Esélyem sincs reagálni. Ezt eljátszotta párszor, mindig lemaradtam. Majd egyszer, mintha megsajnálna, szép komótosan úszik a megfelelő helyre. Na már csak valami plusz kellene. Egy tollrázás pont megteszi. Az ellenfény teszi a dolgát, és a vízcseppek ragyogó gyöngyökké válnak. ...


---

... Egy ideje semmi nem történik. A les körül nagy a nyugalom, túl nagy. Talán szundítok egy kicsit, kevés volt a három óra alvás. Bambulok, tekintgetek jobbra-balra, küzdök az álmossággal. Hirtelen szárnysuhogás, közeli csobbanás. Mi érkezett? Cigányréce ül előttem a vízen. Nagyon közel van, teljesen kitölti a keresőt. Ritka pillanat, ébresztő gyorsan! Párat kattintok, nem a legjobb helyre szállt le. Sebaj, a madár szépsége, közelsége extra élmény ma reggelre, garantált áloműző...

---

... A kányafüves mélyéről hangos trilla hangzik fel. Aha, megérkezett a kisfőnök. Nem látom még, de a megmozduló növények elárulják. Sejtem, hogy hol fog előbukkanni. Belőttem a helyet, már az objektíven keresztül nézem. És egyszerre csak megjelenik a kis vöcsök. Kicsit messze van, megpróbálom valahogy a képbe illeszteni. Jó a környezet, mindenhol sárga és fehér virágok. Szeretem ezt a látványt. Aztán a vöcsök ahogy jött, úgy el is tűnt. Elnyelte a kányafű...

Pécs, 2017. május 16.

Kányafű

Egy ideje már nézegetem a tó bizonyos részein növekvő kányafű foltokat. A tervem erre az időszakra az, hogy a virágmezőben mozgó madarakat fotózzam. Az elmúlt évben kicsit megkéstem ezzel a tervemmel, idén több időt akarok hagyni magamnak. Mostanra szépen virágba borult az a rész, amit kinéztem, nem volt más hátra, minthogy a tutajt odakormányozzam. Az mindjárt látszott, hogy a növényzettel borított rész a kis vöcskök igazi területe. Rendszeresen jönnek-mennek a sárga virágok takarásában.

A kócsagok is előszeretettel ácsorognak a virágok között,

és halásznak is, ha a szerencséjük úgy hozza.

Az első két próbálkozás ugyan ennél többet nem hozott, de bizonyos jelek arra utalnak, hogy érdemes még erre a témára időt fordítani. :)

Pécs, 2017. május 9.