kis vöcsök
Ahónap képe - 2021. július
Lidércfény
A feszített, szürke víztükörre a fák között átvilágító első napsugarak lángcsóvákat festettek. Érdekes a látvány, mint múló lidércfény táncolt előttem a napfény. A háttérben elúszó kis vöcsök tette teljessé a képet.
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f8, 1/800, ISO 1600, -1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2021. augusztus 1.
Napforduló...
Jobbról egy tőkés réce úszik be elém.
A pörgefarkú gácsér díszes ruhája erősen megkopott, vedlésben van már. Egyenesen a les előtti fára kapaszkodik fel, tollászkodni kezd.
A nap már kacsintgat a fák közül, de a beülőt még nem éri el. A récének sem tetszik, átúszik a másik oldalra.
De nem érti a lényeget, egy tollrázás után visszamászik a fára, ott rendezgeti cserélődő tollait.
A nap viszont töretlenül emelkedik, utoléri a faágon pihenő madarat.
Ám a gácsér nem marad nyugton, lecsúszik a vízre, és odébbáll. Helyét egy tojó veszi át.
Nem teketóriázik, szép szárnycsapásokkal köszönti a reggelt.
Na ezt már szeretem, bár az ellenfény még nem az igazi. Sebaj, úgy tűnik a tojó nem siet. Ráérős tollászkodásba kezd.
Közben a gácsér is visszatér. Most azonban jó érzékkel a megfelelő helyet foglalja el.
Beúszik a gömbök közé, és ott szórja le magáról az izzó vízcseppeket.
Eközben a tojó türelmesen kivárta az idejét. A nap végre a kellő magasságba ér, és gyönyörűen rajzolja körbe az ágon ülő madarat.
Egyszerűen varázslatos a látvány. Megszűnik a tó, a nádas, a les. Csak a fény marad, a rajzoló, alkotó fény, mely a sötét vászonra tollászkodó récét fest...
Pécs, 2021. június 21.
Délutáni lovagok
Persze nem maradt egyedül sokáig, lovagja hamar utolérte,
és egyből elkezdte tenni a szépet.
Miközben a nyakát nyújtogatta, folyamatosan hallatta érdekes, zümmögő hangját.
Nagyon szép volt. A közelben forgolódó hím jól mutatott a délutáni fényben.
Persze a tojó most sem tűrte sokáig a zaklatást, és nyomában az udvarlóval elúszott. A nap másik attrakcióját a kis vöcskök jelentették. Folyamatosan hallottuk pergő trillájukat innen is, onnan is, mire egyszer csak az egyik megjelent a látótérben.
A kis vöcsök megbízható társa a madárfotósnak, mindig lehet rá számítani. Most sem volt másként.
Még egy szép mozdulatot is sikerült elcsípni, mikor torpedó módjára megindult a vízen. Ez talán a legnehezebb feladat vele kapcsolatban, hiszen váratlan, és rendkívül gyors mozdulatait nehéz követni. Egy kocka erejéig most sikerült.
Ezzel legtöbbször vége is szokott lenni a kis vöcsökkel való találkozásnak, ám most másként történt. Feltűnt a párja is, és előttünk kezdtek bele egymást üdvözlő trillájukba.
Egymás mellett forgolódtak, így adták hírül a világnak összetartozásukat.
Szép pillanatok voltak. A koncert végeztével elsiettek a dolgukra, búcsúzóul egy portrét hagyva emlékül.
Pécs, 2021. április 28.
Szép napkelte...
A szép rózsaszínes égbolt alatt a libák is megjelentek,
igaz kicsit álmosan.
Ketten is voltak. Közelebb ugyan nem jöttek, de legalább már lőtávolon belül mutatkoztak.
A kis vöcskök jelentettek némi izgalmat erre a reggelre. Távolabb, és közelebb is megmutatták magukat, lehetőséget adva némi művészkedésre. :)
Pécs, 2021. március 22.
Körülvesz az éjszaka, ...
Az álcázás mestere aztán eltűnik, csak mély hümmögése hallatszik a nádas mélyéről. Elkezdődött a nap. Nagy csapat barátréce mozog a tavon. Próbálok egy-egy elkülönült madarat elcsípni a szép tükröződésben.
A les előtere egyelőre üres, nézelődök. Jó a mozgás, jó ilyen helyzetben madarásznak lenni. A nádas szélében a kislibák is feltűnnek, már négy család úszik egymás után a növényzet szélében. Aranyosak a pehelygombócok, kár, hogy messze vannak. Hej azanyátok, egyszer már közelebb is jöhetnétek! Közben a nap is előbukkant már, az ellenfényben szép barna árnyalatok jönnek elő az erdő alatt.
A távolabb fröcskölő récékkel próbálok kezdeni valamit.
Szép-szép, de ők is picit messze vannak. Nem úgy, mint a tutaj elé bekeveredő kis vöcsök. Ő portréra jelentkezik. Kedvencem a kis bohóc, mindig képes rá, hogy elterelje a figyelmem.
A szomszéd lesből lányom pisszent rám, hogy nézzek ki a bal szélre is. Kikukkantok oldalra, és megremegett a kezem. A barátrécék mögött nyílfarkú réce tűnt elő. De jó, hogy valaki figyel is. :) Pár napja láttuk már a partról, de csak titkon reméltük, hogy majd elénk keveredik. Nem a jó oldalon, se nem frontfény, se nem ellenfény, de a képen azért mégis nászruhás nyílfarkú réce van. :)
De szép madár! Ritka fotós csemege. A nyílfarkú sajnos szégyenlősnek bizonyul, elsompolyog a hátsó sarokba. Viszont az időközben besodródó cigányréce jó távolsgra kerül. A szép barna árnyalatok közé, ellenfénybe érkezett. Na ebből még akármi is lehet. Lett.
Hát ez most igazán jól esett. Néhány ígéretes helyzetet lecsúsztam az elmúlt pár alkalommal. Lassan vége is lett a reggelnek, a nap kezdett bántóan magasra kerülni. A barátréce csapat is elhúzódott, így mi is haza indultunk...
Pécs, 2020. április 13.
Április
Távolabb búbos vöcsök tűnik fel, szárnyait nyújtogatja.
Kisvártatva a hullámzó víz kicsit közelebb sodorja, és amúgy vöcskösen lerázza a vizet a tollairól.
A távolabbi sarokban kis csapat böjti réce úszkál. A hímek kerregve teszik a szépet a tojóknak. Egy-egy néha leválik a csapatról, közelebb kerül hozzánk. Mindig megállapítom, hogy milyen gyönyörű madár.
Sajnos nem sokat marad előttünk. A felénk robogó, kergetőző szárcsák miatt arrébb áll.
Balhés egy társaság. Egy darabig csend van. A madarak távolabb mozognak, szemlélődünk. Hirtelen a levegőt izgalmas hangok töltik be. A tó végében, gágogva leszáll egy liba.
Ej koma, jöhetnél már közelebb is! De nincs idő ezen morfondírozni, újabb két madár érkezik a vízre,
és jobbról, a távolságot megfelezve, szintén beúszik egy liba a képbe.
Ennek már a fele se tréfa, az áhított madár még ugyan az „éppenhogy” határon, de az izgalom így is a tetőfokán.
A háttérben is jó mozgás van. A gágogás betölti a tavat, mindenhol libák cirkálnak.
Szól a fényképező is megállás nélkül, miközben a közeli madár benéz az előttünk lévő nádas sarkába.
Hiába takar a les, mozdulni sem merek ennyi szúrós szem előtt, a beúszó párosra is nagyon óvatosan fordulok rá.
Élvezem a látványt, néha kattintok még egyet, mikor a keresőbe homályos folt sodródik be. Ráélesítve látom, a búbos vöcsök szólt, hogy őt se hanyagoljam el,
és a közelben forgolódó szárcsa is kap egy kockát,
mielőtt visszafordulok a libákra. Hangosan gágogva közeledik egy,
és szép szárnymozdulatokkal mutatja magát,
mielőtt kiúszik a képből. A libák szétszóródtak, mi meg emésztjük a történteket. Fantasztikus volt, de ennyi elég is volt egyszerre, fel kell dolgozni, meg kell emészteni. A nap is már a látóhatárt súrolja, a nádas szélén bukdácsoló szárcsával fejezzük be a délutánt. Szép volt, izgalmas volt.
Pécs, 2020. április 7.
Hajnalodik, ...
Kicsit később, heves szárnycsapásait már gyors sorozattal köszönjük meg.
Lányommal ketten ringatózunk a tavon, hogy a napkeltét megcsodálhassuk. Nem is kell rá sokat várni, a felhőmentes keleti égbolt alján gyorsan igyekszik felfelé a nap. Első sugarai arannyal köszöntik a tavon halászó kis kárókatonákat.
A látvány csodaszép, a természet ajándéka. Mert aki korán kel, annak jutalma a fény játéka.
Az aranyló, csillogó tó,
és a fénnyel rajzolt madarak.
Pécs, 2020. március 23.
A hónap képe - 2018. április
A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f5,6, 1/1600, ISO 100, -2 EV beállításokkal készült.
Pécs, 2018. május 6.
Hajnali pillanatképek
... A nap még nem kelt fel, de világos van már. A keleti égbolton csak néhány apró felhőfoszlány úszik, a pirkadati égbolt szépen színeződik. Rózsaszínes árnyalata kiválóan deríti a les melletti kányafűfoltot. Arra várok, hogy történjen valami. A hangulat egészen különleges. Az előtérben egyre több víziboglárka dugja ki kis, fehér virágfejecskéjét, a háttérben pedig szépen nyílik még a kányafű. A közelben hangosan kerreg valami, majd nagy kócsag fordul be elém. Nagyon közel van, vigyáznom kell, hogy ki ne szúrja a mozdulataimat. Szerencsém van, nem engem figyel, a reggeli érdekli. Lassú léptekkel halad el mellettem, közben meg-megáll. 1/10 a záridő, biztos kéz kell. Gyönyörű a madár, eszményi a környezet, a keleti égbolt színe pedig finoman festi a képet. Pár kattintás, és a kócsag tovasétál. Na, jól indul a nap...
---
... Felkelt a nap. A tóparti erdő fölé emelkedve a vizet is elérik már a sugarak. Az ellenfényes oldalt bámulom, valami hangulatos fotót szeretnék. Egy szárcsa mozog rendszeresen a jó irányban, de nehéz dolgom van, a gyékényes takarásából iramodik meg, és váratlanul szalad át előttem. Esélyem sincs reagálni. Ezt eljátszotta párszor, mindig lemaradtam. Majd egyszer, mintha megsajnálna, szép komótosan úszik a megfelelő helyre. Na már csak valami plusz kellene. Egy tollrázás pont megteszi. Az ellenfény teszi a dolgát, és a vízcseppek ragyogó gyöngyökké válnak. ...
---
... Egy ideje semmi nem történik. A les körül nagy a nyugalom, túl nagy. Talán szundítok egy kicsit, kevés volt a három óra alvás. Bambulok, tekintgetek jobbra-balra, küzdök az álmossággal. Hirtelen szárnysuhogás, közeli csobbanás. Mi érkezett? Cigányréce ül előttem a vízen. Nagyon közel van, teljesen kitölti a keresőt. Ritka pillanat, ébresztő gyorsan! Párat kattintok, nem a legjobb helyre szállt le. Sebaj, a madár szépsége, közelsége extra élmény ma reggelre, garantált áloműző...
---
... A kányafüves mélyéről hangos trilla hangzik fel. Aha, megérkezett a kisfőnök. Nem látom még, de a megmozduló növények elárulják. Sejtem, hogy hol fog előbukkanni. Belőttem a helyet, már az objektíven keresztül nézem. És egyszerre csak megjelenik a kis vöcsök. Kicsit messze van, megpróbálom valahogy a képbe illeszteni. Jó a környezet, mindenhol sárga és fehér virágok. Szeretem ezt a látványt. Aztán a vöcsök ahogy jött, úgy el is tűnt. Elnyelte a kányafű...
Pécs, 2017. május 16.
Kányafű
A kócsagok is előszeretettel ácsorognak a virágok között,
és halásznak is, ha a szerencséjük úgy hozza.
Az első két próbálkozás ugyan ennél többet nem hozott, de bizonyos jelek arra utalnak, hogy érdemes még erre a témára időt fordítani. :)
Pécs, 2017. május 9.