barátréce

A hónap képe - 2022. május

Barátréce - 2022. május, Pellérd

Májusban a tutaj előtt hosszan időztek a barátrécék. Kedvelem ezeket szép vízimadarakat, ezért megpróbáltam minél több időt a társaságukban tölteni. Egy hajnalban, amikor a felkelő napot nem zavarták felhők, és egy réce is megtisztelt a bizalmával, sikerült egy olyan képet készítenem, amelyre minden ellenfényes alkalommal készülök. Minden alkalommal elvarázsol a fény alkotó képessége, ahogy a a tollakat átvilágítva, a madarat kontúrozva teljesen más értelmet ad az előttem lejátszódó jelenetnek.

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/2500, ISO 800, -3EV beállításokkal készült.


Pécs, 2022. június 1.

Népmese

A hajnali, ellenfényes réceparádét szerettem volna megismételni a naplemente fényeiben, ezért egy délutánt a tutajon töltöttem. Ezúttal szerencsém volt a széllel, tükörsima vízfelülettel várhattam a legszebb fényeket. A lesben pihenő vízisikló kilakoltatása után el is csendesedett körülöttem a környék. De csak pár percre, a tutaj mellett nádirigó zendített rá teli torokból. Na, zenei aláfestés már biztosan lesz az estéhez. Kicsit távolabb a kis vöcsök is felbukkant, felém tartott. A les előtt bukdácsolt párat, aztán eltűnt a szemem elől. Egy tollrázást azért eltettem emlékbe.

Kis idő múlva oldalt csobbant a víz, barátréce úszott be elém.

Na, már itt is van a főszereplő. Picit nézelődött, majd megindult a beülő felé.

Jó lesz ez, gondoltam. De mielőtt elérte volna a faágat, újabb csobbanást hallottam, és a barátréce már el is repült. Mérgelődtem is kicsit, de vártam, hátha kiderül, hogy mi ugrasztotta el a récét. Talán negyed óra is eltelt, de nem történt semmi. Aztán hirtelen örvénylett egy nagyot előttem a víz, és egy nagy, sötét hát bukkant fel egy pillanatra. Mi volt ez? Nem tudtam. A nagy állat keltette hullámokból folyamatosan láttam, hogy merre tart a víz alatt, aztán a túlsó nádszegély mellett egyszer csak megmutatta magát. Egy kárókatona bukkant fel a felszínre. Hirtelen belém szorult a levegő. Évek óta várom a vele való találkozást, eddig elkerültük egymást. De most itt van előttem, halászik, és van egy masszív beülő is, amire fel tud ülni szárítkozni. Szinte biztos voltam benne, hogy kiül elém. Nem így lett. Fordult még kettőt a víz alatt, aztán kiúszott a látótérből, és már hallottam is amint tapossa a vizet, és elrepül. Mérges voltam? Kicsit. Sokáig azért nem rágódtam rajta, a nádasban mozgolódás támadt, és a faágra vízityúk lépdelt ki. Ha kárókatona nincs, vízityúk is jó. Tartja a mondás, hát kattintottam.

Persze a vöcsök ott kotnyeleskedett a háttérben, és a vízityúk is csak 2 másodpercig bírt maradni. Sebaj, a túloldalról cigányréce célozta meg a lest. Na végre, most jön az attrakció. Persze nem jött. A cigányréce szép nagy ívben elúszott előttem, és elnyelte a nádas. Mit lehet tenni, örülni a látványnak. Na meg az újra előkerült vöcsöknek.

Te vagy az én haverom, mondtam neki. Erre szépen megrázta magát.

Így kell ezt! Beúszunk, produkció, továbbállunk. Nem hiába kedvencem ez a pöttöm madár. A nap lassan a végéhez közeledett, a napfény már nagyon alacsonyan érkezett. Egy közeli zümmögő hang jelezte, hogy nem egyedül várom a naplementét. Hamar meg is láttam az üstökösrécét.

Hát őt is régóta várom már a beülőre. Szemezett egy kicsit a faággal, de végül nem engem választott. Úgy látszik, ez egy ilyen délután. Kaptam is, meg nem is. Mint a népmesében...


Pécs, 2022. május 26.

Récék hajnala

A récék jelenléte az úszó les körül nem hagyott nyugodni, bepróbálkoztam hát egy hajnali lessel. Ment is minden, ahogy ilyenkor lenni szokott, de a tóparton az erős szél megállított egy pillanatra. Álltam a sötétben a csapkodó nádast figyelve, és azon tűnődtem, hogy tényleg normális vagyok-e. Az átlagember felfogása szerint valószínűleg nem. :) Végül úgy döntöttem, hogy ha már itt vagyok, akkor megadom az esélyt, hátha alább hagy a szél. Eleinte úgy tűnt nem akar csendesedni, pedig a hím barátréce még napkelte előtt megérkezett elém.

Szentségeltem is rendesen, a hullámzó víz teljesen megtörte a varázst.

Nem is fényképeztem, inkább csak néztem, ahogy a réce teszi-veszi magát előttem. Közben a napkelte is megérkezett, és időnként a szél is elült. Na, talán kialakul valami.

Az előbukkanó nap szépen aranyozta a vizet, amikor a réce visszajött.

Felmászott a faágra, megrázta magát, kicsit nézelődött,

majd leült pihenni. A háttér még mindig nem volt tökéletes, a néha feltámadó szél még befodrozta a vizet, de ezt már nem bántam.

Miközben a barátréce nézelődött, a másik beülőre egy tőkés réce ugrott fel.

Csak egy tollrázás erejéig maradt,

visszatértem hát a barátrécéhez. És láss csodát, a szél teljesen elcsendesedett, és a háttér szépen kisimult.

Na most kellene valami mutatvány! A barátréce meghallotta a kérésemet, és hosszas tollászkodásba kezdett. Nem volt más dolgom, ráfeküdtem az exponálógombra.

Azt azért láttam, hogy a fény iránya nem tökéletes, kissé oldalba kapta a madarat, de fene se bánja, a barátréce kitett magáért. Amint végzett, lecsusszant a fáról, de csak azért, hogy helyet adjon az asszonynak. A hímet a tojó váltotta a beülőn.

Közben a nap is magasabbra emelkedett, kicsit művészkedhettem is.

És amint a réce kitárta a szárnyait, a nap képe is elkészülhetett.

Szép volt. A tollakat gyönyörűen világította át a napfény. Mindeközben a hím a közelben türelmesen várakozott,

és miután a tojó is elvégezte reggeli toalettjét, együtt úsztak el.

Amilyen esélytelennek tűnt a reggel, a végére csak kialakult. Jó érzéssel másztam elő a lesből, hiszen jól sikerült a récék hajnala.


Pécs, 2022. május 16.

Csendes délután

Közel egy hónap telt el, mire ismét tutajozhattam egyet. A nyári ludak fotózására már nem sok esélyt láttam. A kislibák már egészen nagyok, a szülők elkezdtek vedleni, így a családok elhúzódtak a nádas mélyére, nem is nagyon mozdulnak ki onnan a következő időszakban. De a tavaknál tett ellenőrzés során a les előtt jó récemozgást tapasztaltam, ezért egy napfényes délután próbára tettem a szerencsémet. A körülmények szinte ideálisak voltak, zavartalanul sütött a délutáni nap, és szél sem fodrozta a vizet. A tóra három barátréce érkezett. Szép, színes hím volt mindegyik. Egyikük elém kanyarodott.

A távolság ugyan lehetne a kisebb is, de a mozdulatlan vízfelszín és a madár világító, piros szeme így is jó hangulatot adott a képeknek.

Sajnos közelebb nem jöttek, és az utánuk érkező cigányréce páros is inkább a sűrű gyékényesben tűnt el. Nem maradt más, mint a néha előttem elúszó vízityúk.

Kétszer mutatta magát, utána ő is csak a sűrűből kiabált kifelé. A víz ki is ürült, pedig a fények egyre szebbek lettek. A helyzetet most is a kis vöcsök mentette meg.

Balról érkezett, csendben, gyorsan. Előttem úszott el olyan közel, hogy láttam a szemében a naplementét.

Sietős lehetett a dolga, hamar eltűnt a szemem elől. Vele együtt a napfény is odalett, nem volt miért tovább maradni. Csendes délután volt, legalábbis olyan érzésem támadt. Pedig zsongott a környék a tücsökmadarak, nádirigók, kakukkok, barna rétihéják hangjaitól. Lehet, hogy stratégiát váltok...


Pécs, 2022. május 11.

Délutáni lovagok

A sok hajnali leskelődés után beiktattunk egy délutáni fotózást is. Igaz, hogy a jó természetfotós szó nélkül tűri a rendszeres hajnalozást, de lányommal megegyeztünk, hogy kell a kollekcióba más stílusú fénykép is, nem mindig csak a fény meg a csillogás. :) Miután így megnyugtattuk magunkat, szép napsütésben rejtőztünk el a lesekben. Az igaz, hogy a fényre nem lehetett panasz, de az enyhe szél mégis okozott némi problémát. A folyamatosan hullámzó víz megtörte a tükörképet, szép, egységes környezetre nem számíthattunk. Sebaj, lássuk mit ad mára a természet. Az érkezésünkkor felriadt barátréce csapat hamar visszatért. A szemközti nádfal mellett csobbantak, majd indult a már megszokott udvarlás, kergetőzés. Két tojót öt-hat hím is környékezett. A hímek folyamatos zaklatását a tojók egy ideig tűrték, majd arrébb úszva próbáltak kis nyugalomra lelni. Addig-addig, míg az egyik tojó felénk vette az irányt.

Persze nem maradt egyedül sokáig, lovagja hamar utolérte,

és egyből elkezdte tenni a szépet.

Miközben a nyakát nyújtogatta, folyamatosan hallatta érdekes, zümmögő hangját.

Nagyon szép volt. A közelben forgolódó hím jól mutatott a délutáni fényben.

Persze a tojó most sem tűrte sokáig a zaklatást, és nyomában az udvarlóval elúszott. A nap másik attrakcióját a kis vöcskök jelentették. Folyamatosan hallottuk pergő trillájukat innen is, onnan is, mire egyszer csak az egyik megjelent a látótérben.

A kis vöcsök megbízható társa a madárfotósnak, mindig lehet rá számítani. Most sem volt másként.

Még egy szép mozdulatot is sikerült elcsípni, mikor torpedó módjára megindult a vízen. Ez talán a legnehezebb feladat vele kapcsolatban, hiszen váratlan, és rendkívül gyors mozdulatait nehéz követni. Egy kocka erejéig most sikerült.

Ezzel legtöbbször vége is szokott lenni a kis vöcsökkel való találkozásnak, ám most másként történt. Feltűnt a párja is, és előttünk kezdtek bele egymást üdvözlő trillájukba.

Egymás mellett forgolódtak, így adták hírül a világnak összetartozásukat.

Szép pillanatok voltak. A koncert végeztével elsiettek a dolgukra, búcsúzóul egy portrét hagyva emlékül.


Pécs, 2021. április 28.

Ábránd

A fantasztikus libás hajnal után úgy éreztem, talán van esély egy újabb csodára. Ráadásul ismét szép, nyugodt idő volt kilátásban, így állandó fotós társammal szombat hajnalban azon kaptuk magunkat, hogy a tutajokon ringatózunk. Szinte minden ugyanúgy kezdődött, csak egy valami hibádzott, felhő terpeszkedett a keleti horizonton. Pedig jó mozgás volt. A hajnal előtti kékségben már megjelentek a barátrécék.

De az eddig megszokott hajnalpír derítésére hiába vártunk. A kergetőző szárcsák alatt alig néhány narancsos folt jelent csak meg a víz felszínén.

Bosszantó volt a dolog, mert sok olyan esemény történt, amiből akár lehetett is volna valami egy csöppnyi ellenfénnyel, így azonban nem lett.

Végül a felhő megkönyörült rajtunk, és elúszott a nap elől. A narancsos színáradat így ugyan elmaradt, de a fotózás végére lehetőség adódott némi művészkedésre.

A vízfelszínt beborító gömbök sokasága, és a madarakat rajzoló fény úgy jelent meg, mint egy képbe öntött ábránd...


Pécs, 2021. április 13.

Délután

A sok hajnali leskelődés után április első napján beiktattam egy délutáni kifekvést is. Meleg, tavaszias, szélcsendes idő volt, gondoltam próbára teszem április elsejét. A nap már lefelé járt, mikor elrejtőztem a tutajon. A tavon az előző napokban jó mozgás volt, bíztam benne, hogy el tudok csípni belőle valamit. Elsőnek egy szárcsa téblábolt be elém. Valami finom zöldség lehet azon a részen a víz alatt, már többször bukdácsolt szárcsa azon a tájékon.

Igazán a récék jelenléte csigázott föl. Nagy csapat barátréce forgolódott a vízen, de sajnos, mint általában a tó másik oldalán. Udvarló hímek hajtották a tojókat, jellegzetes hangjuk betöltötte a tavat. Egy-egy páros került csupán a lőtáv határára.

Bosszantó a dolog, de szinte alaptörvény. A vízen mindig minden messzebb van a kelleténél. Ennek ellenére a startoló récét nem hagytam ki.

A ludak is megjelentek a szép fényekben, de mint a fent említett törvény kimondja, messze, a nádfal mellett.

Be is kellett érnem ennyivel, egy madár sem tette tiszteletét a tutaj előtt. Bolondok napja nem kedvezett. Ez csak azt jelentheti, hogy vagy nem vagyok bolond, vagy nagyon... :)


Pécs, 2021. április 6.

Napkelte fent, lent

A telihold lemenőben már nyugaton, mikor a keleti látóhatárt halvány derengés rajzolja ki. A bíztató szélcsendben gyenge pára lebeg a víz fölött. Csak a hajnali szürkületben tovaúszó récék keltenek némi hullámot. Cigányréce páros vált ki a nádszegélyből, megkerülve a tutajokat. Fény még sehol, gyorsan eltűnnek a kék homályban.

Jó lenne, ha később visszajönnének, mikor előtűnik a színvarázs, amire nem is kell sokat várni. A horizont felveszi szép rózsaszínjét, valószínűtlen festményt teremtve a víztükörre.

Szép a festővászon, de még szebb lenne madarakkal. Barátrécék kívánkoznak a kompozícióba.

Sokáig kitartanak, de nem akarnak közeledni. Csak asszisztálnak a hangulathoz.

Pedig most szinte minden körülmény adott. Tükörsima víz, kellemes pára, és a mindent befestő napkorong is felbukkant a nádas fölött,

és alatt egyaránt.

A mindent elöntő napfénybe végül egy tőkés réce úszik be, de nagyon siet, nem pazarolja fotósokra az idejét.

Ez már a többedik alkalom, amely így telik el a vízen. Napfényből, hangulatból kaptunk bőven, csak a madarak hanyagolnak egyelőre...


Pécs, 2021. március 28.

Nincs új a nap alatt

A hajnal most nem olyan kecsegtető, a csillagokat felhők takarják el, a szél is jobban fúj a kelleténél. De ha menni kell, hát menni kell. Pár napja bekukkantottam a vízre, bíztató volt, meglátjuk mit hoz a reggel. Hát szép napkeltét nem hozott, az biztos, ahogy világosodott, már egyértelmű volt. A keleti égbolton masszív felhő terpeszkedett, a hajnali ellenfényre nem számíthattam. Ezt a kis bánatomat gyülekező társaság feledtette.

A vízen cigányrécék landoltak, és jobbról, balról is újabbak csatlakoztak hozzájuk.

Hirtelen öt cigányréce termett előttem. Ejha! A csoki banda egy darabig kerülgette egymást,

a hímek udvarolgattak kicsit a tojóknak,

majd egymást követve eltűntek a gyékényesben. Ám egy páros célbavette a nádfal melletti faágat. Dobbant a szívem, talán most... És lám, meghallották a kérésemet. A hím és a tojó is kiültek tollászkodni.

Ó, micsoda helyzet, és nem csak fotós szemmel. A faj fokozottan védett. Na, szóval örültem nagyon. :) A páros tollászkodott, nézelődött. Én meg csak nyomtam a gombot.

Azért az az ellenfény hiányzott...

Aztán történt valami váratlan. A háttérben feltűnt egy barátréce, egyenesen a faág felé tartott.

Szándéka egyértelműnek tűnt, de ahelyett, hogy felült volna a fára, nekiesett a hím cigányrécének.

Fölénye vitathatatlan volt.

Pillanatok alatt a víz alá nyomta a csoki rokont.

Miután ezt megtette, fölényesen el is úszott. Mintha csak az erejét fitogtatta volna. Érdekes volt ezt látni, újabb titok, ami bepillantást engedett a két faj viszonyába. Szerencse volt, hogy a cigányréce azért nem állt odébb. Szépen megrázta magát, (Jaj az a hiányzó ellenfény!)

és visszaült a fára.

Zárásként pedig a tojó is elfoglalta a helyét.

Szép volt. De mintha hasonlót már láttam volna pár éve.

Nagy igazság. Nincs új a nap alatt. :)


Pécs, 2020. május 30.

Elkapott az eső

Délutáni vizitre érkeztem a tavakhoz. A márciusban és áprilisban tapasztalható zsongás május közepére alábbhagyott. A vonuló récék elmentek, a libák az egyre cseperedő fiókáikkal szétszéledtek. A nádas ugyan tele van hangokkal, de a víz most nyugodt arcát mutatja. Egy-egy rövid kifekvéssel fel lehet mérni, hogy éppen mi a helyzet. Bújkálós idő volt, de gondoltam addig úgy sem esik, míg kint vagyok. Tévedtem. :) Alig tűntem el a tutaj fedezékében, máris elkezdődött a zuhany. Nem bántam.

Az eső hamar elállt, és a barátréce sem jött közelebb. Szemlélődtem. A szemközti gyékényfalban mozdul valami apró. Törpegém. Jaj de pici. :)

Újabb szünet. A vöcsök járőrözik csak időnként. Ránéz a szomszédjára, aki ugyanezt teszi.

Párjaik minden bizonnyal a fészken ülnek. Hamarosan kelnek a zebracsíkos fiókák, na majd az lesz megint izgalmas. Nem is maradok tovább, nincs miért. Talán legközelebb...


Pécs, 2020. május 19.