fekete rigó

Újragondolt madáritató

10 éve is már, hogy belefogtam a madáritatós fotózásba. Sok élmény, sok tapasztalat után újabb átszervezés mellett döntöttem. Az elmúlt ősszel szükségszerűvé vált egy kis renoválás, amiből egy teljes átalakítás lett. A medencét derékszögben elforgattam, azzal a szándékkal, hogy a madáritatót is az ellenfényes fényképezés szolgálatába állítom. A vízen átélt csillogós, fröcskölős pillanatokat szeretném itt is látni, miközben az itatóra járó madarak fürdenek. Meglátjuk...
A próba ideje is elkövetkezett. Tavasz közepén járunk már, szárazság van. Ennek talán csak egy előnye van, hogy a madáritatónál jó forgalomra lehet számítani. Ezért hát fotós társammal az egyik délután a tópart helyett a madáritatót vettük célba. Késő délutáni az időpont, a csendes szemlélődés, a várakozás hangulata a régi, olyan megnyugtató, mégis izgalmas. Talán fél óra sem telik el, a környező bokrokból mozgást hallunk, megérkezett az első cinege, amit kisebb-nagyobb időközökkel aztán sok madár követett. Pintyfélék, cinegék, rigók. Én egy feketerigóval kezdtem, ami megpihent a benyúló galagonyaágon

Mellettem azért kerepelt a fényképező, a kolléga elkapta a fonalat. A nap már lefelé járt, mire megérkeztek a seregélyek. Őket vártam, igazi ramazulis, fröcskölős társaság.

Lássuk, mit mutatnak a szárnyak és a vízcseppek...


Pécs, 2020. április 25.

A hónap képe - 2019. október

Fekete rigó - 2019. szeptember, Mecsek

Őszi pillanat a madáritató mellől...

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1 1/60, ISO 1600 -1EV beállításokkal készült.


Pécs, 2019. november 21.

Egy kis szünet

Azon kaptam magam, hogy eltelt a június. Szép időszak áll mögöttem, bár igaz, hogy nem fotós szempontból. Kedves események, szép pillanatok tartottak otthon. Egyszerűen a fotózás magánya helyett a gyermekeim, feleségem társaságára vágytam inkább. A hónap vége felé vettem csak rá magam egy röpke itatózásra, egy kánikulai nap estéjén. Mondanom sem kell, hogy a tikkasztó júniusi szárazságban volt forgalom a víz mellett rendesen. Következzen ennek a másfél-két órának a kivonata képekben...

      
    
    
    

Pécs, 2017. június 30.

Itatós fajmustra

Az évnek ebben a szakában az enyhe, csapadékmentes időjárás a madáritatón nagyon jó forgalmat szokott eredményezni. A nagy pörgést persze a máskor megszokott fajok biztosítják, de az évszaknak megfelelően, a fotós csemegének számító fajok is felbukkanhatnak.Úgyhogy ilyenkor mindig bizakodással teli ülök be a leskunyhóba, hátha beesik valami. Az első jobb faj egy meggyvágó volt. Ebben az évben a kunyhóhoz viszonylag közel alakítottam ki egy ivóhelyet, hogy közeli portrékat tudjak készíteni. Ilyenkor az ide leszálló madarak sokszor egy méter közelségben vannak hozzám. Ez a közeli portré lehetőségén kívül egy fantasztikus élmény is.

Olyan részleteket lehet ilyenkor megfigyelni, amire maximum csak akkor lenne lehetőség, ha az ember kézben tartaná a madarat.

Az ivóhelyen egymást váltják a madarak. Míg a kis tengeliccsapat iszik, addig a kunyhó tetején halk dobbanás jelzi, hogy érkezett valami. Rövid tétovázás után léprigó ugrik le a víz mellé. Bár nem ez az első találkozásunk, mégis nagy az izgalom.

Citromsármány a következő. Ő sem tartozik a gyakori fajok közé, legalábbis a madáritatón.

Sajnos az ugyanazt a helyet választó fekete rigó elriasztja,

a rigó viszont a szajkók miatt riad el.

Minimum négyen vannak. Jó darabig a környéken rajcsúroznak. Isznak, majd kergetőznek. Igazi bohócok. :)

A szajkók miatt egy darabig nem jött semmi, egy tojó fekete rigó törte meg a csendet.

Egyedül a cinegék mozgása volt szinte folyamatos.

Sokszor adnak ők is jó fotótémát, de örültem, amikor a sok cinege között a citromsármány újra megjelent.

Ezúttal nyugodtabb volt, fürdött is egy jó alaposat.

Nem nagyon volt idő bambulni, a sármányt követően újabb tengeliccsapat érkezett.

És szinte ugyanabban az időben egy érdes cserregés is felhangzott, egészen közelről. Jaj de jó volna! És igen.

Az ökörszem megjelent a medence szélén. Nagyon gyors madár, de mivel előre szól, fel lehet készülni az érkezésére. Szerencsém is van, az ökörszem közreműködő, így sok kép készül.

Vitathatatlanul ő a nap sztárja.

Az ökörszem után még érkezik egy léprigó, ő is portréra jelentkezett.

A napot pedig tengelicekkel zártam.

Akár elégedetlen is lehetnék annak a tudatában, hogy milyen fajokat hallottam még a nap folyamán, de nem vagyok az. Több nap mint kolbász, mondja a mondás is. :)


Pécs, 2015. november 21.

Csak pár portré

Néhány órára beültem az itatóhoz. Kezd ősziesre váltani az erdő, elkezdtek sárgulni, pirosodni a levelek, kíváncsi voltam, hogy ebben a kezdődő őszi hangulatban milyen a mozgás a víz mellett. Hát nem volt az a nagyüzem. :) Két szajkó bolondozott sokáig. Kergetőztek, leszálltak, elrepültek, ismét visszajöttek. Bohóckodtak, amúgy szajkók módjára. Mindegyikről lőttem egy-egy portrét.

Csakhogy a fényképező is dolgozzon egy kicsit, mert inkább csak figyeltem szertelen játékukat.

A szajkókon kívül egy tojó fekete rigó is érkezett, hogy szomját oltsa. Gondoltam, hogy ide járnak, a víz tele van galagonya meg ezüstfa magokkal. Ilyenkor általában ez a menü rigóéknál. Olyan közel volt, hogy tőle is csak egy portréval búcsúztam.

Hát mit mondjak, nem egy pörgős nap volt. Azonban volt egy kis közjáték, ami egyből felpaprikázta a hangulatomat. Hirtelen a magasból egy árny csapott le az itató felé. Egy karvaly volt, mégpedig egy hím. Már nyújtotta a lábát a leszálláshoz, ám az utolsó pillanatban átstartolt az itató fölött. Majdhogynem súrolta a lába a les tetejét. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Le akart szállni, az biztos, hogy miért nem tette, talán sosem fogom megtudni. Pár perccel az eset után pedig egy tojó karvaly is feltűnt. Alacsonyan, gyorsan repült a fák között, áthúzott az itató fölött, és arra távozott, mint amerre az előbb a hím. Hát ez kész. Ilyet még nem tapasztaltam. De legalább meglesz az indok az újabb lesre, pláne, hogy az erdő tele van izgalmas hangokkal. Léprigók, meggyvágók, ökörszem, királykák. Talán legközelebb több is jut pár portrénál...


Pécs, 2015. október 7.

Egy meggyvágós nap

Izgalmas hangokkal telik meg mostanság a madáritató körüli erdő. A szokásos hangok közé panaszos hüppögések vegyülnek. Süvöltők érkeztek a völgybe. Minden évben itt telelnek, de az itatón eddig csak egyszer sikerült elcsípnem őket. Hogy ezen a statisztikán javítsak, minden lehetőséget kihasználok, hátha idén megtörik a jég. Időben érkeztem ezen a reggelen, szép őszi idő volt, süvöltők repültek az erdő fölött, szóval bizakodó voltam. Érkezésem után hamar visszaállt a csend, az a madárhangokkal, zajokkal teli, erdei csend. Az itatón is hamar megjelent az első vendég, a sort egy meggyvágó kezdte. Gyorsan ivott, kicsit pózolt a víz szélén, aztán egy közeledő fekete rigó hangjára elrepült.

A rigó sokkal bátrabb volt. Egyből a vízbe gázolt, és fürdeni kezdett. Csak úgy repültek az apró vízcseppek, annyira belefeledkezett a műveletbe.

A rigó után viszont majd egy órán keresztül alig mozdult valami. A méla bámulást nagy sokára közeli szárnysuhogás szakította meg. Ismét egy meggyvágó érkezett, és azonnal a víz széléhez ugrált. De nem maradt egyedül. Pár másodpercre rá egy léprigó landolt majdnem a meggyvágó mellett. Azt hittem összebalhéznak, de nem így lett. Békésen ittak egymástól alig pár centiméterre.

Szépen sütött a nap, jól mutatott egymás mellett a két madár.

A meggyvágó, miután többször kortyolt a vízből el is repült, magára hagyta a léprigót. Az meg, mivel megszűnt a zavaró tényező kicsit közelebb lépdelt,

és olyat tett, amit eddig még nem láttam tőle. Belegázolt a vízbe, fürdéshez készült.

Eddig mindig nagyon óvatos volt, gyorsan ivott, és már ment is. Most azonban alapos fürdőzésbe kezdett.

Jó volt nézni az önfeledt mozdulatokat. Még egy rövid videóra is futotta. Milyen jó, ha az embernek van egy erdei itatója. A léprigót legtöbbször csak a hangjáról vesszük észre, már messziről elrepül, ha embert lát. Most meg itt van előttem két méterre, és fogalma sincs, hogy lelkendezve figyelem minden mozdulatát. :)

Pár perc pancsolás után a léprigó is elment, és a változatosság kedvérét ismét meggyvágó jött. Sőt egymás után több is.

Szó se róla, nem bántam egy percig sem. Meggyvágóból sosem elég. :)

  

Nagyban komponálom az éppen soron következő meggyvágót, amikor fogja magát, és az is besétál a vízbe, akárcsak korában a léprigó, és fürdeni kezd. Eddig rájuk sem volt ez jellemző, inkább csak ittak. Úgy látszik, ez egy ilyen nap. :)

Róla is készült egy rövid videó.

A fürdőzés után újabb és újabb meggyvágók jöttek, természetesen mindegyikre jutott egy-két kocka.

  

A nagy meggyvágó áradatot két szajkó törte meg. Van némi madaraknak való dió, mogyoró raktáron. Ezekből raktam ki pár szemet néhány napja az itató mellé. Persze a szajkók ezt egyből kiszúrták, és legyőzhetetlen gyűjtőszenvedélyüket enyhítendő, egyből elkezdték elhordani. Nem eszik meg mindent, jut az avar közé, tuskó alá, és mindenféle kiváló rejtekhelyre. Persze a szajkó a zöméről megfeledkezik, soha nem találja meg újra, így a jó helyre "ültetett" dió, mogyoró, makk szerencsésen ki is kel. A szajkó az önkéntes erdő telepítő. :)

Miközben a két szajkó láthatóan elmélyült a könnyen jött zsákmány mielőbbi elhordásában, a víz mellett további meggyvágók jelentek meg.

  

Mit lehet ilyenkor tenni, hát fotózni. :)

Igaz, hogy a süvöltőknek ezen a napon is csak a hangját hallottam, mégis elégedett voltam. Jó kis meggyvágós nap volt. A süvöltőknek meg üzenem, ami késik nem múlik! :)


Pécs, 2014. november 25.

Jó forgalom

Sokszor jár azon az eszem, hogy milyen jó lenne, ha folyamatosan nyomon lehetne követni a madáritató történéseit. Vajon milyen fajokról maradok le, amikor nem vagyok ott? Persze a nyomokból sokat ki lehet olvasni. Kb két hete a medence szélén megjelentek sárga, magokkal teli ürüléknyomok. Ebből már kitaláltam, hogy milyen madár jár be titokban. Így annak reményében, hogy sikerül őt elkapnom, na meg a legutóbbi királykás eset adta lendülettől vezérelve, a hét vége felé pár órára beültem leskelődni. A fotózások előtt már gondolni kell a lesben az üveg páramentesítésére is. Még azzal voltam elfoglalva, amikor máris mozgást láttam a közelben. Cinege csapat érkezett. Még jó, hogy kerestem egy már páramentes foltot, ahol ki tudtam fotózni, mert így sikerült a néhány perce kihelyezett szederágon lekapni az odaszálló barátcinegét.

Jó kezdés, pont ahogy szerettem volna. Az itató környékén szépen színesednek a szederlevelek, kézenfekvő volt, hogy ezen a napon valami ilyesmivel próbálkozzak. Két barátcinege volt, közös fürdőzésbe kezdtek. 

Egymás után jöttek a cinegék, jó volt nézni az önfeledt pancsolásukat. Aztán hirtelen felpörögtek az események. Az itató szélén megjelent egy királyka. Gyorsan kellett reagálnom, mert nem a medence végébe szállt, hanem a kunyhóhoz meglehetősen közel, az itató szélére helyezett fatörzsre. Láthatóan a víz érdekelte, de a jó helyeken cinegék fürödtek, így oda nem mert menni. Helyette a víz tetején úszó levelekre próbált meg leszállni. Azok viszont nem bírták el a súlyát, egyből lesüllyedtek, a királyka meg mindig kirebbent az itató szélére. Annyira gyorsan történt minden, hogy ezeket a csobbanásokat nem is tudtam lereagálni, de amikor a víz mellett forgolódott, pár rövid sorozattal le tudtam fotózni.

Egy méteren belül volt, szabad szemmel is nagyon szép látvány volt, de a fotókon megjelenő részletektől teljesen elájultam. 

A királyka megpróbált még néhányszor leszállni a levelekre, de mivel ez nem volt eredményes, továbbállt. Még 10 perce sem ültem a kunyhóban, de már ennyivel is bőven elégedett lettem volna. De a forgalom nem állt le. Csuszka szólt a les fölötti fáról, és a következő pillanatban már a víz mellett nézelődött. 

Szintén nem az az egy helyben ülős fajta, pár kockát engedett, míg kortyolt párat, aztán már ismét a lombkoronából szólt vissza. A csuszka után volt némi szünet, aztán a les melletti bokorra valami leszállt. Takarásban volt, nem láttam, csak az erőteljes szárnycsapásaiból gondoltam, hogy nem cinegéről van szó. Kicsit várt, míg megmutatta magát, de mivel nyugodt volt a környék, csak lemerészkedett a víz mellé. Meggyvágó volt. 

A nap folyamán jött még egy példány. Nem fürödtek, gyorsan ittak pár kortyot, aztán már el is repültek. Azért mindkettőről készült néhány fotó.

Na, alakul a napi fajlista. :) Reméltem, hogy a les fölött csicsergő tengelicek is csak gyarapítani fogják ezt. Így lett. Egy öt példányból álló csapat lepett meg. Inni érkeztek.

Kedves, szép madarak. Jól mutatnak tükörképpel is.:)

A következő szereplő két fekete rigó volt. A tőlük megszokott ricsajozással érkeztek.

A rigók még a víz mellett voltak, amikor a másik hangoskodó társaság közeledett. Három szajkó közeledett, recsegve, riasztva. A nagy hangzavarra a rigók el is mentek. Mire a szajkók megérkeztek, üres volt a terep. Egyből birtokba is vették az itatót.

Egymás után csobbantak a vízben. Az egyik viszont olyan közel akart fürdeni, ami eddig teljesen szokatlan volt, hogy rá kellett szólnom a lesből, mert teljesen telefröcskölte a les üvegét. Nem vette túlságosan zokon, kiugrott a medence szélére, és méltatlankodva bámult a les felé. 

Majd mikor felszabadult a távolabbi fürdőhely, oda ugrott be, és csak úgy beleült a vízbe, mintha csak áztatta volna magát. :)

A nap zárásaként pedig a már említett, sárga nyomokat hagyó vendég is megérkezett. Az itató mellé léprigó szállt le.

A közeli öreg tölgyesben van fagyöngy szép számmal, annak a sárga termését eszik az évnek ebben a szakában a léprigók. Az elfogyasztott fagyöngy magja pedig az ürülékükben is megjelenik. Erről a nyomról nagy bizonyossággal felismerhető a madár, még ha nem is látjuk. Rendkívül óvatos volt. Leszállás után feszülten figyelt egy darabig.

Aztán ivott pár kortyot, majd elrepült.

Micsoda nap volt! Lassan itt a tél, és mégis milyen jó forgalom van a víz mellett...


Pécs, 2014. november 15.

A hónap képe - 2014. október

Fiatal fekete rigó ezüstfa maggal - 2014. október, Mecsek

Az októberi fotózások java részt a madáritatónál zajlottak. Az időnként már-már túl meleg vénasszonyok nyara felpörgette a forgalmat a víz mellett. A fő attrakciót ebben a pár hétben a rigók jelentették. Szinte csak velük lehetett találkozni, ha a madáritatónál lesben ültem. A fotózáson túl jó lehetőség volt arra is, hogy a különböző tollazati különbségeket megfigyeljem, kicsit tanuljak. A rigók viselkedése pedig élményszámba ment. Az ősszel érő bogyós cserjék a fő táplálékbázisai a rigóknak ebben az időszakban. Egy-egy alkalmas területen, bokros mellett összeverődnek, és leszüretelik a bogyókat. Lehet az kisebb, mint a galagonya termése, vagy nagyobb, mint a csipkebogyó mind egészben nyelik le. A nagyobb magvakat pedig nemes egyszerűséggel visszaöklendezik. Ez a jelenet az itatóra járó rigóknál szinte minden egyednél a víz mellet történt. Már vártam, hogy a leszálló madarak mikor köpnek egy vagy akár egymás után négy-öt magot is a vízbe. Próbáltam ezeket a pillanatokat megörökíteni. A hónap fotója is egy ilyen jelenetet mutat be, amikor egy fiatal rigó a felöklendezett magot még pár pillanatig megtartotta a csőrében. Ekkor készült róla az alábbi portré.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG APO Macro optikával, f7,1, 1/400, ISO 1000, -0,3 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2014. november 1.

Rigók rohama

Egy meglehetősen mozgalmas délelőttöt töltöttem a madáritatónál. A pár órás les alatt nem sok volt az üres perc, szinte folyamatosan történtek az események. És mint a címből is kiderül, a rigóké volt ezúttal is a főszerep. Szinte meglepték a madáritatót és a környékét. A fotózás alatt megszámolt húsz példány között gyakorlatilag az összes tollazati különbséget meg lehetett figyelni, a korok és a nemek függvényében.

A sort két öreg hím kezdte, egyszerre jöttek, de semmi balhé, teljesen nyugodtan viselkedtek egymás közelében is. Gyönyörű fekete tollazat, sárga csőr, sárga szemgyűrű.

Később is jött még hím madár, kiélveztem a lehetőséget, több kompozícióval is próbálkoztam.

  

Portréra is nyílt lehetőség természetesen. Közönséges madár, de a hím fekete rigó nagyon szép tud lenni.

Aztán persze voltak öreg tojók is, szép barna tollazattal, fehéres torokkal.

  

Sok fiatal madár is érkezett a vízhez. Voltak még javában vedlésben lévő "vegyes" tollazatúak.

És már vedlésüket befejezett fiatalok is, ahol a hímek csőre még nem sárgult be, de sárga szemgyűrűjük már szépen kirajzolódott.

  

És mint a korábbi fotózások alkalmával most is ment a magköpdösés rendesen. :) Szinte mindegyik rigó, mielőtt bármit is tett volna, a víz mellett felöklendezett egy-két, sőt néhány madár négy-öt magot is, amelyet aztán nemes egyszerűséggel a vízbe ejtettek. Mint valami belépőt, vagy fizetséget a vízért, úgy szórták a rigók a magokat az itató mellé érve. :)

Nekem csak a megfelelő időben kellett exponálni, hogy ezek a pillanatok a memóriakártyára kerülhessenek.

A gyors sorozat lehetővé teszi, hogy a köpetelés folyamata, egymás utáni kockákon elég jól kivehető legyen. Ezekből raktam össze egy képet erről az érdekes viselkedésről. 

Mivel a rigók csak ilyen magot hoztak, kíváncsi lettem, hogy vajon milyen növény magja lehet ez, ami már szinte az egész medence alját beterítette. A korábbi álláspont, miszerint som magról van szó, nem állta meg a helyét. A szakirodalom szerint az nem csíkos. Egy kis utánajárás után azonban hamar megoldódott a rejtély. A pár száz méterre lévő keskenylevelű ezüstfa termését ették a rigók, és annak magját hozták magukkal az itatóhoz. :) A rigókon kívül a nap történetéhez még egy szajkó is hozzá tartozik. Meglehetősen idegesen viselkedett.

A víz mellé nem is szállt le, csak körbe-körbe tekintgetett, majd recsegő hangján riasztott párszor. Ilyenkor érdekesen meggörbítette testét.

Két gyakori madár, amelyeket városokban is láthatunk. De az erdőben élő fekete rigónál és a szajkónál nincs óvatosabb madár. Ezt számtalanszor tapasztaltam már, így nagyon örültem, hogy mindezt élőben láthattam.


Pécs, 2014. október 12.

Fürdőző rigók

Úgy tűnik, egyenlőre a rigók uralják a madáritatót. Legutóbbi látogatásom során is szinte kizárólag fekete rigók jöttek. Nem baj, szeretem őket is. :) A két főszereplő egy tojó és egy vedlésben lévő fiatal madár volt. Az öreg tojó sokáig pózolt a medence mellé elhelyezett beülőn, így tudtam kicsit kísérletezni a fényekkel. Míg a madárra már közvetlenül sütött a nap, addig a háttér még árnyékban volt. Ez a helyzet lehetőséget adott, hogy egy kicsit játsszak. Így sikerült. :)

A nap aztán tovább kúszott, és a speciális fényviszonyokkal a tojó is tovább állt. A helyét egy fiatal madár váltotta fel. 

Első dolga volt, hogy tollászkodott egyet, vedlésben lévő tollazatát rendezgette. 

Miután végzett vele, alapos fürdőzést csapott. Többször is ki-be ugrált a vízbe, és mindannyiszor csak úgy röpködtek a vízcseppek, ahogy a szárnyaival csapdosott.

Jól jött a napsütés, a rövid záridővel szép pillanatokat tudtam kimerevíteni. A sok fröcsögős jelenet után a vízből való kiugrás pillanata is sikeresen a memóriakártyára került.


Pécs, 2014. október 4.