guvat

Zsongás

Jó másfél hónapja jártam utoljára a tavaknál. Nem bírom a meleget, és a júliusi kánikula kiégette belőlem a fotózás utáni vágyat. Az augusztus elejére beállt változások azonban ismét felélesztették a kedvemet. Az aszály itt is érezteti hatását, a tavak vízszintje drasztikusan csökkent. A mélyebb részekre visszaszorult vízben pedig megszorultak a halak. Ez pedig természetesen odacsábította a gémeket is. Nem volt más hátra, a megfeneklett tutajt helyzetbe hoztam, és a következő hajnalon akcióba lendültem.

A sötétség hamar eloszlott, és a pirkadattal a madarak is megjelentek. Szürke gémek érkeztek a vízre.

Jobbára a tőlem távolabbi, mélyebb részt lábalták, ezért egy darabig inkább csak figyeltem a történéseket. Aztán kisvártatva újabb vendégek érkeztek.

Néhány kis kócsag landolt a víz mellett, és egyből az előttem lévő, sekély vízben kezdtek halászni.

Innentől kezdve nem volt megállás. Közelebb,

és távolabb is kis kócsagok töltötték ki a képmezőt.

Nagyon élveztem a közelségüket, évek óta nem volt hozzájuk szerencsém. A figyelmemet oldalról mozgás terelte el a kócsagokról. Barna, pettyes madár óvatoskodott ki a nádasból. Fiatal bakcsó nézett ki a vízre. Hú de megörültem neki. Sok éve kerülget a faj, soha nem tudtam fényképezni. Most sem adott sok lehetőséget, de én már ezzel az egy kockával is boldog voltam.

A bakcsó hamar eltűnt a szemem elől, visszatértem hát a rohangáló kócsagokhoz.

Sok volt az akció, folyamatosan kapkodták ki a kisebb halakat a vízből, kergetőztek is, de vagy volt egy másik madár a háttérben, vagy nagyon közel történt minden.

Aztán az egyik madár beállt a jó távolságra, mögötte sem volt másik, ami bezavart volna, és a halfogással is elbíbelődött kicsit. Megkaptam hát erre a napra azt a sorozatot, amire vártam.

De jó volt. Lett minden, felkapott hal, elejtett hal, repülő hal. :) Nem is bántam, amikor a kis kócsagok egyszer csak felugrottak a vízről, lassan betelt a memóriakártya.

Azért még vártam egy kicsit, hátha zárásként történik valami. Milyen jól tettem! Az elcsendesülő vízre fiatal guvat kukkantott ki a nádszegélyből. Nagyon közel volt, de megvárta, míg megtalálom az objektívvel is. Gyönyörűen telibe kapta a reggeli napfény. Kattant a fényképező, a guvat pedig visszasétált a nádas rejtekébe...


Pécs, 2022. augusztus 14.

Ahónap képe - 2022. január

Guvat - 2022. január, Pellérd

A januárban jelentkező hideg időjárás miatt végre befagytak a tavak, így lehetőségem nyílt rá, hogy a jégbe zárt tutajról lessem meg a téli nádas madarait. Terveim között szerepelt, hogy a telelő bölömbikát becsalom a fényképező elé. Ez ugyan nem sikerült, de azért a guvatoknak köszönhetően néhány izgalmas napot eltöltöttem az úszó lesben. Természetesen ezúttal a hónap képe is a guvatos sorozatból kerül ki.

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f8, 1/1250, ISO 800, -1EV beállításokkal készült.


Pécs, 2022. február 1.

A kitartó jég ...

... lehetőséget adott arra, hogy a guvatokkal tovább próbálkozzak. A legutóbbi tapasztalatok alapján úgy döntöttem, hogy megpróbálok valami ínycsiklandó falattal kedveskedni nekik, remélve, hogy amíg azzal foglalkoznak, több időt adnak a fényképezésre. Így hát a guvatra méretezett halakkal érkeztem egy újabb próbára. Lesbe be, hal a jégre, lássuk mi lesz belőle. Kisvártatva jött is a guvat, és ahogy vártam, egyből az egyik halat vette célba.

Megnézte magának,

megforgatta, aztán már vitte is.

Berohant vele a nádasba. Na eddig jó, van még pár kishal a jégen, úgyis mindjárt visszajön. Nem jött. Helyette megjelent a vízityúk.

Persze ő is azonnal kiszúrta a csemegét,

és szépen egymás után megette,

vagy elvitte a nádasba.

Hát ezt nem hiszem el, a guvatnak nem maradt több. Az ördög vigy el! Vagyis most a vízityúk vitte el. Na majd legközelebb...


Pécs, 2022. január 31.

Gyalogkakukkok

A havazás, ahogy jött, úgy el is ment. A sasok utáni kajtatás közben pedig nem akartam elfeledkezni a tutajról sem, ami jégbe zárva várta a következő guvatos élményeket. És be kell vallanom, sasok ide vagy oda, a guvatokra legalább lehet számítani. Nagyjából minden ugyanúgy kezdődött, mint az előző alkalommal. Szinte percekkel azután, hogy elrejtőztem a lesben, még elő sem készültem rendesen, az első madár már át is sétált előttem a jégen. Na, hát valahogy így kell ezt! A folytatás azonban egész más volt. A múltkori békés sétálgatás helyett most leginkább őrült futkosással telt az idő. Megint három madár mozgott a közelben, és ez bizony követhetetlen kergetőzést eredményezett. Nádasból ki,

nádasba be,

és leselkedés a nádas szélén.

Az egyik óvatos léptekkel kilépdelt a takarás szélére,

de a másik már kergette is vissza. Képtelen voltam követni őket. Szép tiszta felvételt ezúttal nem is tudtam készíteni róluk. A vízityúk azonban nem volt ilyen ideges.

Szép, komótos léptekkel közlekedett előttem, ahogy azt fotózás közben kell.

Azt hiszem, valamit ki kell találnom, hogy a guvatok őrült gyalogkakukk tempóját lelassítsam...


Pécs, 2022. január 26.

Guvatolás

Ősszel mindig szokásos tevékenységem volt, hogy az úszó lest partra vontattam, és eltettem télire. Ez most elmaradt, ehelyett még a tél előtt partközeli helyzetbe állítottam egy előre kiszemelt helyre. Ugyanis terveim voltak vele, amihez már csak a jégre kellett várni. A jég meg is érkezett januárra, így nekiláthattam, hogy a tervekből valóság váljon.

A kihaltnak tűnő nádas a látszat ellenére közel sem üres a téli hónapok alatt sem. Rejtőzik ott néhány finomság, amelyeknek utána szerettem volna járni. Már az első alkalom, amit a jégbe szorult tutajon töltöttem, nem várt sikert hozott. Szinte percekkel azután, hogy elrejtőztem a lesben, a sűrű gyékényesből piros csőr bukkant elő, és rövidesen a tulajdonosa is ott állt előttem. Guvat masírozott ki elém.

Nagyon szeretem ezt a kis rejtőzködő gombócot. Évekkel ezelőtt, vízparti kalandjaim kezdetén, számos emlékezetes élményt okozott nekem. Nagy örömmel nézegettem hát, de nem volt idő nosztalgiázni, mögötte egy másik madár bukkant elő a takarásból. Egy vízityúk lépdelt a jégen.

Szokatlan látvány télvíz idején, de úgy tűnik egy vállalkozó kedvű példányhoz van szerencsém, ami vonulás helyett megpróbálkozik az átteleléssel. A guvatot nem zavarta a jelenléte, továbbra is ott matatott pár méterre előttem.

Ám ekkor újabb guvat jelent meg a színen.

Gyors futkosások, kergetőzések következtek, csipogással, visítással fűszerezve, amiből nem sok mindent tudtam elkapni, annyira gyorsan történtek. De rövidesen egyik-másik újra előóvatoskodott, így a fotózás is folytatódhatott.

A sarokba is visszatért az első madár, legalábbis úgy gondoltam, annyira egyformák.

És a víztyúk is megjelent időnként.

A meglepetéseknek azonban még mindig nem lett vége. Egy harmadik guvat is előkerült valahonnan, ami azt eredményezte, hogy követhetetlen kergetőzésbe fogtak, most már hárman. Néhány pillanat volt csak, amikor eszeveszett tempójukból hirtelen lelassítottak, és pár másodpercig megálltak előttem,

vagy pedig elég távol rohantak tőlem, amit volt esélyem lekövetni.

Szenzációs volt, mondanom sem kell. Az élmény hatására rövidesen újabb próbát tettem, de újdonságot nem hozott a következő les. Guvatok közel és nagyon közel. Többé-kevésbé megismétlődött az előző alkalom. Néhány tiszta pillanattal próbáltam bővíteni a kollekciót.


Pécs, 2022. január 15.

Hajnali varázslat

Hangos "kvakk" kiáltásra ébredtem. Elbóbiskoltam a lessátorban, és a fölöttem elrepülő bakcsó kiáltása riasztott fel. Nem csoda, két hete nem aludtam egy kiadósat, de úgy érzem, annyira jó úton vagyok a partimadarakkal, hogy most minden szabad hajnalt erre kell szánnom. A pár napja átélt esős reggel után most azt hiszem szép napkeltének nézek elébe. Az égbolt terítve volt csillagokkal, és a bakcsó ébresztésének hála, már azt is látom, hogy a keleti látóhatáron szép narancsos sáv húzódik. Nemsokára felkel a nap. A látóteremben egyenlőre nincs nagy mozgás. Néhány réti cankó keresgél csak a szemben lévő iszapcsík szélében. Az égbolt egyre színesebb, és ez szépen visszatükröződik a vízen is. A cankók ebben a "festett" környezetben mozognak.

Percről-perce változnak a fények, ezzel együtt a víztükrön megjelenő színek is. 

Jobban örülnék, ha valamivel közelebb keresgélnének, de így is érdekes az eredmény.

Egyre erősebbek a fények, mindjárt előbújik a nap. És abban a pillanatban mindent elöntöttek a napsugarak. A napkeltének ez a legszebb pillanata, ami ugyan nem tart sokáig, de az a pár perc varázslatos. A nap mindent aranyló festékkel von be. A madárfotósnak az álma, hogy ezekben a pillanatokban történjen valami. Én is feszülten kémleltem a kelő nap irányába, és lám, a nádszegélyben mozgást látok. A növényzet takarásából guvat lépett elő. Pont az aranyló fények közepén. Pár másodpercig álldogált, majd elszaladt. Mintha köszöntötte volna a napot, mielőtt a dolgára siet. Hát mit mondjak, elégedett voltam. :)

A varázslat hamar véget ért, de eközben az ellenkező oldalon is történtek a dolgok. Sárszalonka érkezett, és most sokkal jobb helyre, mint a múltkor, nem a nádtorzsák mögé, hanem a felém eső oldalra. Egyből tollászkodással indított.

Szép pillanat, a fények is gyönyörűek, csak hát az a fránya távolság. El bírtam volna viselni, ha mindezt fele olyan messze teszi.

A szalonka a reggeli toalett után útjára ment. Az iszapot szondázva szépen eltávolodott tőlem. De volt más, ami felkeltette a figyelmemet. A múltkori fotózás óta, eső ide vagy oda, a vízszint ismét csökkent, és az akkor a víz szélére helyezett sátor előtt már volt némi friss iszapfelület. Amikor hajnalban megérkeztem, ezt persze észrevettem, de egy kósza gondolat miatt most nem igazítottam utána a leshelyet. Ennek köszönhetem, hogy a következő képek megszülettek. A sátorból oldalirányba kitekintve egészen közel, mozgást vettem észre. Kicsit kifordulva már azt is láttam, mi az. Amilyen gyorsan csak lehet, igazítottam az objektíven, és mire a madár megérkezett, már készen voltam. A sátor előtti iszapon egy fiatal kis lile jelent meg.

Borzasztó aranyos madár, főleg ilyen közelről. :) Innentől kezdve egész reggel jelen voltak a sátor mellett, mögött, előtt. Több példány is megtisztelt bizalmával, így volt lehetőség bőven, hogy fotózzam őket. 

  

Nagyon mókás a táplálkozási stratégiájuk. Az iszapon rövideket szaladnak, és úgy csippentik fel, a rovarokat, férgeket. Ha nem látnak semmit, az egyik lábukat a híg iszapban gyorsan megrázzák, így zavarják fel az ott rejtőző apró élőlényeket. Ez a lábrázás nagyon mulatságos tud lenni. :)

  

Sokszor olyan közel jöttek, hogy a teljes alakos képekhez az objektív zoomján elég erősen nyitni kellett. De jó lehetőség volt portré készítésre is. Nem mindig van az ember 1,5 m-re ezekhez a madarakhoz. :)

De nem csak a lilék jöttek nagyon közel. A tómederben röpködő két fiatal barázdabillegető is meglepett. A sátor tetejét használták kiülőnek, és a sátorlapról szedegették le a legyeket, rovarokat. Nagyon érdekes, megmosolyogtató helyzet volt, mert többször előfordult, hogy a sátorból kilógó objektív napellenzőjére ültek fel, vagy a kémlelőnyílás szúnyoghálójára telepedtek le. Ilyenkor alig 10 cm-ről néztük egymást. Sőt a sátor körüli rajcsúr közben, a sátorlap alól kilógó csizmámra is felugráltak. Hát régen találkoztam ennyire bohókás madarakkal. :)

Miközben a barázdabillegetők ilyen jól elvoltak körülöttem, balról újabb madár érkezett a vízben. Gólyatöcs lépdelt egészen közel. Ez az, amire vártam! A tómederben egyre szűkül a vízfelület, mindenhol nádtorzsák meredeznek, ami nagyban megnehezíti a homogén környezetben való fotózást, főleg ha kicsit nagyobb a madár. A gólyatöcs egy szerencsés sávban jött, így sikerült néhány szép fotó. Azt hiszem ebből a helyzetből jobbat nem tudok vele kapcsolatban kihozni.

Sajnos nem sokáig tartózkodott előttem. Egy alacsonyan átrepülő barna rétihéja mindent elzavart, és a gólyatöcs már nem jött vissza. Jöttek viszont bíbicek. Jajongó kiáltásuk, és csapongó röptük minden nap jellemző volt, de fotózásra még nem adtak lehetőséget. Most az egyik példány leszállt az előttem húzódó iszapcsíkra.

Őt még követte néhány társa, és ez már olyan távolságban történt, hogy érdemes volt fényképezni is őket. A víz és az iszap határán jöttek-mentek, szedegettek.

  

Némelyik tollászkodott is egy alaposat.

Sőt egy példány a sátor előtti iszapot célozta meg. A hátam mögül érkezett, elsétált a sátor mellett, és pár méterre előttem keresgélt.

Soha ilyen közel nem voltam még bíbichez. Lélegzetvisszafojtva exponáltam.

A csúcs azonban az volt, amikor egy kicsit még közelebb jött. Nem hagyhattam ki a portrét.

Hű micsoda reggel volt. A memóriakártya is megtelt. Igaz, hogy a környezet az egyre csökkenő vízszint miatt folyamatosan változik, de így is akad még mit fotózni. Láttam még ezt-azt, ami miatt még biztosan menni fogok. :)


Pécs, 2014. július 26.

A hónap képe - 2013. július

Guvat szól az élőhelyén - 2013. július, Pellérd

A guvat visítását közelről hallani abszolút hátborzongató érzés. Többször megtörtént már, hogy a vízparti les környezetében, a nádas rejtekében kiabált, akár közvetlenül a les mellett is. Egy alkalommal az is előfordult már, hogy a les tartószerkezetére állt fel, alig 15 cm-re a les üvegétől, és ott visított egyet. Na abba minden belső szervem beleremegett. De persze a közelség, na meg a meglepetés ereje, akkor nem engedte a fotózást. Szóval amióta a guvat a látóterembe került, azóta vágytam, hogy a visító madarat fotón is megörökíthessem. A júliusi vízparti fotózások alkalmával fordult elő, hogy erre esélyt is kaptam. A nádasban közeledő madár már előrejelezte érkezését, így fel tudtam rá készülni. A jó helyen, fotózásra is alkalmas távolságban, a takarásából kilépő madár még egyszer elvisította magát. A fényképező zárszerkezete is kattant. Egy jellegzetes, régóta vágyott pillanat kapott helyet a memóriakártyán. Igaz, hogy egy fiatal madár volt, nem pedig egy szép, öregkori tollruhás egyed, de azért a visító guvat az mégis csak visító guvat. :)

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f6,3, 1/30, ISO 400 beállításokkal készült.


Pécs, 2013. augusztus 1.

Esti szauna

Szokták mondani, hogy a kánikulai meleget a vízparton könnyebb átvészelni. Jelentem, nem igaz! Pár órás vízparti les meggyőzött erről. :) A les belsejében embert próbáló a klíma, szaunának is beillene. De mit lehet tenni, ha az ember függő, madárfüggő. A nagy meleg, és a csapadék hiánya a vízszinten is meglátszik, minden egyes alkalommal pár centivel alacsonyabb. Szomorú, de ez azt jelenti, hogy nem sokáig lehet már használni a lest. Komolyabb csapadékra nincs kilátás, így a helyzet valószínűleg már idén nem fog javulni. A madarak is inkább a nyílt vízen tartózkodnak. Egy fiatal szárcsán kívül más nem is úszott be a tisztásra.

De végeredményben nem is ez miatt jöttem. A guvatok izgatják a fantáziámat. Hátha sikerül megint egyet-kettőt lencsevégre kapni. Nem csalódtam. Elsőnek egy fiatal érkezett. Talán másodköltésből származó fióka lehetett, mert szárnytollai még erősen tokosak voltak, farkán meg még pihetollak meredeztek. Tanulatlan még, a les tartószerkezetét használta közlekedőnek, olyan közel volt, hogy fotózni nem is tudtam. De az öreg madár, már rutinosan, a számukra kijelölt helyre jött. Szépen kisétált a nádasból, így elkészült a fotó, amiért aznap este a szaunát választottam.


Pécs, 2013. július 28.

A szerencse forgandó ... a guvat állandó

A legutóbbi vízparti fotózás élményét újra át akartam élni, ezért egy alkalmas délután ismét a gáton sétáltam a les felé. Annyira felspanolt az akkor látott madármennyiség, hogy nem bírtam tovább cérnával. Figyelem, a madárfotózás függőséget okoz! :) Persze most is beigazolódott, hogy nincs két egyforma nap. A lesben eltöltött első két óra alatt gyakorlatilag semmi nem történt. Egy árva szárcsa vagy vízityúk sem jött a les látóterébe. Ilyen helyzetben azért mindig nehéz kitartani, az ember mindig reménykedik, hogy talán a következő percben történik valami. És tényleg! Balról a nádas takarásából guvat visítása töri meg a méla bámulást. Az izgalom egyből a tetőfokára hág. Izgatottan piszkálom az exponáló gombot, és várom, hátha kilép a madár.

Pár másodperc múlva meg is jelenik a várt helyen. Körülnéz, és a vízből csipegetve kisétál a takarásból. Egyből feledésbe merül az elmúlt két óra üressége.A guvat nyugodtan viselkedik, hosszan nézi a tisztás túlsó szélét.

Én is odapillantok, és lám, a másik oldalon, a nád között feltűnik egy másik guvat. Az előző madár nem is vár tovább gyorsan átröppen a másik oldalra. Nem veszekednek, egymás mellett szépen megférve keresgélnek a nád között. Néha azonban kilépdelnek a nád közé fektetett fa végéig, így fotózni is tudom őket.

A tollászkodás minden mozdulatát bemutatják. Tollborzolás, tollrázás, nyújtózás, mintha tudnák, hogy produkció van.

 

Tizenöt percig mozogtak előttem, mielőtt ismét a nád sűrűjébe indultak. És lám, máris jó kedvűen mászok ki a lesből. Így van ez. A fotós szerencséje forgandó, de még jó, hogy a guvat állandó. :)


Pécs, 2013. július 20.

Vízparti forgatag

Egy sikertelen madáritatós szombat délutánon voltam túl. Miután három széncinege látogatott csak meg egy egész délutános les alatt, úgy döntöttem, hogy vasárnap a vízparti lesnél próbálkozom. Már nagyon ki voltam éhezve egy izgalmas fotózásra, így nagy reményekkel érkeztem a helyszínre. Szép délutáni fények, békalencsés víztükör fogadott. Az apró levelű vízinövény nagyon hangulatossá varázsolta a kis öblöt. Lelki szemeim előtt már láttam is a közöttük úszkáló madarakat. Gyors előkészület után bevackoltam, jöjjön aminek jönnie kell. Az öböl túlsó szélén hamar mozgolódni kezd valami. Vízityúk úszik ki a nádasból. Felém tart. Egy fiatal, idei madár. Szépen közeledik, csipeget a vízből. Csak jön, még mindig jön, és végül felmászik a les előtti úszó "szigetre". 

Remek, ilyen helyzetre várok mióta! A kis tisztás takarítása során a rossz helyre növő nádat mindig kivágom, és a kivágott nádszálakból a nádfal mellé kis szigetet készítettem. Kimondottan abból a célból, hogy a rá felkapaszkodó madarakat jó szögből tudjam fotózni. Ez a fiatal vízityúk lett az első. 

Nem nagyon zavartatta magát, alaposan körbejárt mindent. Tulajdonképpen egész délután jellemző volt a vízityúkok jelenléte. Volt, hogy három is lőtávolon belül mozgott. 

Jöttek-mentek, táplálkoztak, kimásztak a vízben fekvő fákra tollászkodni. Nagyon jó  volt látni, hogy ilyen otthonosan érzik magukat a les előtt.

Egy-egy fiatal szárcsa is feltűnt néha. Legutóbb még apró fiókákat láttam, most meg már anyányi fiatalok bújtak ki a nádasból a nyílt vízre.

A kis vöcsök is meg-megjelent időnként. Mindig meglepődöm, amikor váratlanul egyszer csak felbukkan a víz alól.

A nagy sürgés-forgást nagytestű madár szakítja meg. Fiatal bütykös hattyú úszik be az öbölbe. Nagyon meglepett, még soha nem láttam itt. Hirtelen nem is tudtam mit kezdeni vele. A nagy madár alaposan kitöltötte a kis tisztást. Főleg, amikor két másik is megérkezett. 

A három rút kiskacsa csak pár percig uralta a les előtti vizet, szerencsére hamar távoztak, így jöhettek ismét a kisebb termetű madarak. Három tőkés réce közeledett. A békalencsét eszegették. Némelyik egészen közel jött.

Erősen estefelé járt már az idő, amikor a nádasba befektetett farönkön megjelent egy guvat. Fiatal madár volt. Szép nyugodtan sétált végig ott, ahol tavasszal a szüleit láttam. A lemenő nap még épphogy megvilágította nekem.

A nap zárásaként pedig a nádirigó is megmutatta magát. A főként a nád takarásában mozgó madár pár percre kiült a szélső nádszálra. Már nem énekel, a fiókái is kirepültek már, van ideje pihenni.

 Fantasztikus délután volt. Talán a vízparti lesben az eddigi legmozgalmasabb fotózás.


Pécs, 2013. július 15.