barátposzáta

Gerlenász és csillaghullás

A közeli bokrok felől cserregés hallatszik. Ismerős, kedves hang. Őszapó érkezett az itatóhoz.

Szépek a délutáni fények, jól mutatnak a gömbök a madár mögött. De el is röppen, hangos szárnysuhogás után nagy madár veszi át az őszapó helyét. Örvös galamb. Nagy a kontraszt, az egyik legkisebb madár után az egyik legnagyobb, amire itt számítani lehet.

A vízhez lépve hosszasan iszik. Szomjas lehetett.

A galamb is távozott, őt seregély követte. Kortyolt párat, és már ment is.

De siet ma mindenki... Csendes várakozás következik. Jó ez is. Apró neszek az erdőből, kakukkszó a szemközti hegyoldalból, a kunyhó falán sorjázó hangyák halk sercegése. A madáritató hangulata... A kézzelfogható nyugalmat vadgerle szakítja meg. Sétálgat, nézelődik, portréra pont jó távolságban.

De hallom már, nincs egyedül. Egy másik gerle is leszállt az előbbi mellé. Totyognak, valahogy furcsán viselkednek. De hamar világossá válik a helyzet. Egymás mellé lépnek, és egyszercsak megtörténik a nász.

Micsoda pillanat volt. Egy újabb titok, aminek részese lehettem. A két madár rövid táncot lejtett,

és gyengéd mozdulatokkal kényeztette egymást.

Érződött a pillanat finomsága, a helyzet intimitása. Lenyűgöző volt. A közös pihenés,

és tollaszkodás szép levezetése volt az egésznek.

  

A gerlék végül elrepültek, tojó barátposzáta volt a soron következő.

Szép tükörképes kompozíció született. Akárcsak a visszatérő őszapóról. A lemenő nap fénye utat talált a friss lomb között, és a víz mellé szállt őszapó köré hullócsilkagokat varázsolt.

Ezzel a pillanattal zártam a napot. Szép volt, tán igaz sem volt... :)


Pécs, 2020. május 9.

Szürke eminenciás

Kicsit késve érkeztünk. Mire mindennel előkészültünk, az erdőszéli fák már árnyékot vetettek a madáritatóra. Sebaj, fő a lelkesedés, lássuk mit hoz az este. Rögtön az elején egy énekes rigó mutatja magát. Szolid megjelenésű, de nagyon kedves madár.

Sajnos nem marad sokáig, seregély érkezése riasztja el.

A hivalkodó pöttyöske sem időzik túl sokáig. Távozása után barátposzáta jelenik meg. Idegesen ugrál ide-oda, én is ideges leszek, bénázok folyamatosan. Kevés a fény, hosszú a záridő, sorra rontom el a képeket. Mellettem fotós társam jobb aránnyal dolgozik. :) Azért csak kipréselek egy éles kockát, aztán a barátka már megy is,

mert szajkó huppan a medence szélén. Nem részletezem, elszúrtam. :) Na de a kis álarcost már nem engedhetem el, akármi is lesz. A portré ugyan bemozdult, de a habitus elfogadható.

Tövisszúró gébics lát hozzá egy kis fürdéshez. Szépen rázza magát, majd ő is magunkra hagy.

A gébics után beesik egy meggyvágó. El is bénáztam a helyzetet, ahogy kell. Szerencsére jön még egy. Mázli.

Az egyre sötétedő kunyhóban sorra törlöm a képeket, amikor szürke madár röppen az ágra. Ó, ritka vendég a szürke légykapó, gyorsan kap is egy sorozatot. Ő végre nem siet, többször felugrik egy elrepülő rovar után, de mindannyiszor vissza is ül. Így van idő pontosítani a beállításokat, hogy a már erősen sötétedő erdőszélen születhessen egy jó kép is a szürke eminenciásról.

Hát ez nem az én napom volt, de a végére csak kikerekedett valami belőle.

Pécs, 2017. május 19.

Itatós vizit

Volt két órám, gondoltam kihasználom, és megnézem milyen forgalom van mostanság a madáritatónál. A nyári időszak fotózásra szánt idejét teljesen lekötötte a vízpart, a madáritatóra már nem jutott energiám, csak a vízutánpótlásról gondoskodtam időnként. Azt gondoltam, hogy van látogató bőven, mert a víz mindig tele volt apró pihetollakkal, szóval ez felől nyugodt voltam. Azonban itt a szeptember, és az ősz a madáritatómon a legjobb időszak. Hát rá kell lassan hangolódni. Nem is kellett csalódnom, az itatónál minden a régi. A szajkók rendszeres vendégek,

akárcsak a széncinegék.

Mindkét faj több példánya is meglátogatott, amíg a lesben ültem. De a környező bokrok között még ott bujkálnak a barátposzáták is,

és egy vörösbegy is folyton a közelben tartózkodott.

Egy fiatal tengelic is leszállt, hogy szomját oltsa,

de a meglepetést ez úttal egy fitiszfüzike megjelenése okozta. Nagyon gyors, nagyon kicsi madárka. Örültem annak a két éles kockának, amit sikerült összehoznom az alatt pár másodperc alatt, amíg előttem tartózkodott.

Egy harkály érkezése miatt röppent el.Hím nagy fakopáncs. A leshez egészen közel, 1 m körüli távolságban illegeti magát. Portréra ideális távolság.

A szabadidő lejárt, mennem kellett. így a harkály távozása után leléptem. Jó lesz ez, remélem szép ősz elé nézünk! :)


Pécs, 2015. szeptember 5.

A hónap képe - 2013. március

Hím barátposzáta - 2013. március. Tolnanémedi

A márciusban kialakult időjárási viszonyok, a hónap végén leesett nagy mennyiségű hó mindannyiunk életét felborította. De míg mi emberek csupán kellemetlenségként éljük meg ezeket a napokat, az állatoknak bizony kemény próbatételt jelent. A telelő területükről visszaérkező, vonuló madarakat meglepetésként érte a több 10 cm-es hó leesése. Ezek a főként rovarevő énekesek ebben az időszakban nem jutottak táplálékhoz. És mivel a vonulás alatt elhasználták zsírtartalékaikat, létkérdés lett volna számukra, hogy táplálkozni tudjanak. A hó azonban ezt lehetetlenné tette, így sok vörösbegynek, énekes rigónak, rozsdafarkúnak ez a pár nap bizony végzetes volt. Nagy segítség ilyenkor a madáretetés.
Mivel a havas húsvéti napokat Tolnanémediben töltöttük, ott próbáltunk segíteni. Édesanyám szorgos madáretető munkáját néhány szem almával kiegészítve egész sereg madarat sikerült táplálékhoz juttatni. A következő lista jól szemlélteti ezt. Énekes rigó, fekete rigó, házi rozsdafarkú, vörösbegy, erdei szürkebegy, barátposzáta, erdei pinty, fenyőpinty, zöldike, csíz, meggyvágó, tengelic, mezei veréb, házi veréb, széncinege, kék cinege, barátcinege, őszapó, citromsármány, szajkó, nagy fakopáncs, közép fakopáncs. Ha jól számolom ez 22 faj. Az udvar szinte életre kelt ez alatt a pár nap alatt. Öröm volt nézni a nagy sürgést-forgást, ami a hó elolvadása után egy csapásra meg is szűnt. Persze a fényképezőnek is jutott némi szerep ez idő alatt. Az első madár, ami alig öt perc után már megjelent a kirakott alma mellett, az a barátposzáta volt. Élvezettel csipegette a gyümölcs húsát, szinte folyamatosan őrizve azt. A hónap képe ezúttal ezt a madarat ábrázolja.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f7,1, 1/1000, ISO 200, +1 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2013. április 3.

A hónap képe - 2009. április

Barátposzáta - 2009. április, Mecsek

Az áprilisban készült képek közül a választás a tojó barátposzátáról készült felvételre esett. Az egyik oka az, hogy a madáritatós fotós projekt első termése, a másik, hogy a családi zsűrinek is ez tetszett a legjobban. A fotózás ebben az esetben is vízhordással kezdőtött, majd gyors pakolás, víztisztítás, és leskunyhóba való bepréselődés. (A bejárat egy hangyányit kicsinek bizonyul, ellenben a kunyhó belül jó szűkös.) Szóval kényelmesen elhelyezkedek, fényképező tűzkész, jöhetnek a madárkák. A környéken nagy a mozgás. Fekete és énekes rigók énekelnek, seregély szól a közelben, sordély, szajkó, citromsármány hangját is hallani, és a környező bokrokban több barátka is énekel. Szóval a helyzet kecsegtető, és várok. A vízen szaladgáló molnárpoloskákkal szórakozok, a fényképező beállításait próbálgatom. Madár még mindíg nem szállt le a vízhez. Már jó ideje kucorgok bent e lesben, zsibbadog, minden bajom van. Azon gondolkodom, hogy mit csinálok rosszul. Amikor már az jutott eszembe, hogy elmegyek, hiszen jobb dolgom is van, mint hogy itt..., akkor meghallom a közelről jól ismert szárnysuhogást, és a beszállóág végén ott ült egy tojó barátka. Néhány ugrással a vízben termett, ivott pár kortyot, és odébbált. Pár kockára futotta csak, mire a bambulásból feleszméltem, de megnyugodtam, hiszen MŰKÖDIK a madáritató!

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/125, ISO 200.


Pécs, 2009. május 1.