zöld küllő

A hónap képe - 2020. szeptember

Zöld küllő - 2020. szeptember, Mecsek

A szeptemberi aszályos időjárás jó forgalmat eredményezett a madáritatónál. Ilyen helyzetekben olyan fajok is feltűnnek itt, amelyeket ritkábban lehet lencsevégre kapni. Ez a remény engem is a leskunyhóba csábított, hátha... Nem hiába. Egy alkalommal egy fiatal, átszineződő zöld küllőhöz volt szerencsém...

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f5,6, 1/160, ISO 1600, -1EV beállításokkal készült.


Pécs, 2020. október 1.

A mókus és a küllő

Száraz az idő, na meg meleg. Mondanom sem kell, hogy nincs már pocsolya az erdőben, így a madáritató forgalma várhatóan fellendül. Így van ez már szinte minden évben ilyenkor. Gondoltam is a fotózásra, de csak vízhordásra futotta az időmből. Az egyik ilyen alkalommal azonban történt valami, ami megadta a kellő lökést. Miközben a medence mellett motoztam, zördült az avar, és a leskunyhó melletti fatörzsön megjelent egy mókus. Persze azonnal észrevett, és már ott se volt. Csak hangos riasztását hallottam, miközben eltűnt az erdőben. Tíz éve is már hogy madáritatóval foglalkozom, és azóta várom, hogy mókus kerüljön itt lencsevégre. Mindezidáig hiába. Talán most sikerülhet, ha az aszály a vízhez szoktatta. Egyből lett egy kis szabadidőm, hogy utánajárjak a dolognak. :) Pár nappal később egy délelőttöt rá is szántam. Eleinte nem történt semmi extra. Pár cinege mozgott csak a víz mellett. Az első kockát egy tojó kormos légykapó kapta.

Ritka vendég errefelé, de hát vonulás van, bármi előkerülhet. A légykapó hamar távozott, de nem hagyott egyedül. A fák közül zöld küllő kiabált hangosan, majd pár pillanat múlva előttem landolt.

Hű, nagyon megörültem neki, egy fiatal, átszineződő példány volt. Bár a jelenléte folyamatos a környéken, ritkán volt szerencsém hozzá. Sokáig előttem volt. Hol a földön keresgélt, hol az itató körüli ágakat vizsgálta át. Készült róla pár kép.

  

  

Jaj de jó volt. A küllő távozása után örömmel néztem vissza a képeket. Egy darabig úgysem történt semmi érdemleges. Csak a gyíkok futkároztak időnként a víz melletti rönkön.

Épp egy szajkó ücsörgött a medence szélén,

amikor ismerősen megzörrent az avar, és az itató melletti rönkön megjelent a mókus.

Mindössze 1,5 méterre volt, így miközben ivott, csak portréra volt lehetőség, de végeredményben elégedett voltam. :)


Pécs, 2020. szeptember 15.

Mint a mágnes

Esti lest terveztem a madáritatónál. A legutóbbi  kerti rozsdafarkús eset annyira felcsigázott, hátha lesz még egy lehetőség a fotózására. Nem így lett, de helyette volt történés bőven. Már az érkezéskor ért egy apró meglepetés. A medence közepén egy karvaly faroktoll úszkált. A kis ragadozó ezek szerint ma már fürdőzött. Jó előjel! Bizakodva ültem be a kunyhóba. Rövid várakozás után széncinegék jöttek. Az erős délutáni napsütésben heves fürdőzésbe kezdtek. Fröcsögött a víz mindenhova. Vidám pillanatok voltak, látszott, hogy élvezik a hűsítő vizet. A levegő azonban hamarosan megtelt feszültséggel. Az itató mögötti erdőben, a fák között alacsonyan, árnyék közeledett. Meglehetősen sebesen. Villámcsapásként ért a felismerés! Karvaly közeledik. A vízben pedig ott fürödtek a cinegék. Reagálni sem tudtam hirtelen, annyira váratlanul, és gyorsan történt minden. A kis ragadozó bevágott a cinegékhez, de elvétette, és a leshez közel landolt. Az itató egyből kiürült. A cinegék riasztva a közeli bokrokban kerestek menedéket. A karvaly nem inni érkezett, vadászott! Csak egy pár pillanatig maradt, aztán tova is libbent. Egy portrét engedett csak, miután magamhoz tértem.

Távozása után hamar visszaállt a rend. A cinegék újra elfoglalták a fürdőhelyet. Ahogy egyre inkább esteledett, úgy jött egyre több-és több madár. Az az érzésem támadt, mint a mágnes a vasat, úgy vonzotta az itató a madarakat ki az erdőből. Minden irányból érkeztek, nyílegyenesen a víz mellé Ha a karvalyos kis közjátéktól eltekintek, akkor ez a nap a küllőké volt. Egymást érték a víz mellett. De most nem csak a zöld küllők érkeztek. Az egyik közülük a kisebb rokon, a hamvas küllő volt.

A bánatosan csengő hangú madarat szintén régóta vártam. Szolid megjelenésű, a zöld küllőnél némileg kisebb. A méretbeli különbségek jól látszottak, mert egy már a víz mellett lévő zöld küllő mellé szállt be. Szépen megfértek egymás mellett.

Mielőtt elrepült, még egy kicsit mutatta magát a szép délutáni fényekben. Szép pillanat volt.

A zöld küllők meg szépen egymás után sorjáztak. Mindenféle pózban, helyzetben. Úri módon válogathattam a fényképezővel.

 
 

A napot a rigók folytatták. Több énekes és fekete rigó is érkezett.

 

Végül zárásként egy szürke légykapó is megtisztelt. A maga óvatosságával szépen kivárta sorát, persze addig én elkértem a belépőjegynek számító fotót.


Pécs, 2012. szeptember 5.

Őszkezdés

Ősz van, legalábbis a naptár szerint. Hajnali lesre érkeztem az  itatóhoz. Mikor reggel fölkeltem, még nem is sejtettem, milyen meglepetéseket tartogat számomra az ősz első fotózása. Mint már többször, ez a reggel is a hajnali szürkületben mozgó vörösbegyekkel kezdődött. A múltkori  hosszú expozíciós képeken felbátorodva, most is megpróbáltam valami érdekes kompozíciót összehozni. A alacsony záridő, és a vörösbegy jellegzetes szakaszos mozgása nagyon különleges hatást eredményezett.

Lassan indult be az élet. Az eget szürke felhők takarták, és a napkelte sugarai csak nem akarták elérni a kis tisztást. Hiába próbáltam valami normális záridőt kicsikarni a fényképezőből, az csak nem akart menni. De hát a madarak jöttek, így nem hagyhattam, hogy kép nélkül távozzanak. Az énekes rigó és a citromsármány leképezése is még nagy koncentrációt igényelt.

Mire a közelben hangoskodó fekete rigók megérkeztek, már viszonylag biztosan exponálhattam, csak kivilágosodott rendesen. Két fiatal és egy öreg hím is érkezett inni és fürdeni.

A rigókat zöld küllők váltották fel. Nagy örömömre végre sikerült az öreg hím madarat is lencse végre kapni. A terület ura előre jelezte, hogy jönni fog. Kiáltása után már tűzkészen vártam érkezését. Gyönyörű madár! Egyik kedvenc csapatom a harkályok, és talán ő az egyik legszebb közöttük.

 

Röviddel a hím zöld küllő távozása után az egyik fiatal madár is beszállt. Ő már ismerős. A legutóbbi találkozásunkkor parádés viselkedésével jutalmazott meg, ezúttal ő is csak pár korty erejéig maradt.

 

A mai napra jutó szenzációt azonban mégsem a küllők jelentették. Fotózás közben érdemes pár másodpercre mindig felpillantani az éppen fényképezett alanyról, mert a keresőben csak nagyon szűk terület látszik, így előfordulhat, hogy a pörgős madáritatónál egy-egy gyors vendégről le is maradhatunk. Én már jártam így, ezért még a fotózás hevében is szoktam erre figyelni. Egy ilyen pillanatban vettem észre azt a madarat, ami egyből heves szívverést okozott. Apró madár, feltűnően vörös farokkal. Gondolatban már annyiszor lejátszódott előttem, de eddig csak a kívánság listán szerepelt az, amit megláttam. Az itatóhoz kerti rozsdafarkú érkezett. Majdnem 20 évnyi madarászás alatt még megfigyelni sem tudtam, most pedig ott állt előttem teljes valójában. A mindenki számára ismert házi rozsdafarkú ritka rokonát már a vonulás szele hozta. Szerencse csupán, hogy pihenőül pont a madáritató környékét választotta.

 

A rozsdafarkú okozta izgalmat a fürdeni érkező barátposzátákon vezettem le.

És azon a madáron, ami első pillantásra füzikének tűnt. Gyorsan érkezett és távozott, de pár kockát tudtam készíteni róla. Az LCD-n visszanézve már gyanús volt a dolog, de hazaérve a számítógép monitorján már bebizonyosodott, hogy kerti geze volt a gyors látogató.

Még egy újdonság erre a reggelre. Micsoda őszkezdés! Vajon lehet ezt még fokozni? Majd meglátjuk.


Pécs, 2012. szeptember 2.

A hónap képe - 2012. augusztus

Átszíneződő fiatal tojó zöld küllő - 2012. augusztus, Mecsek

A hosszan tartó aszály a madáritatónál nagy forgalmat eredményezett. Augusztusra a környéken található minden természetes vízforrás elapadt, kiszáradt. A madarak így egyre nagyobb számban vették birtokba a biztos ivási, és fürdési lehetőséget adó itatót. A folyamatos víz utánpótlást pedig nagyszerű fotózási lehetőséggel hálálták meg. Az itatónál eddig még nem látott fajok jöttek, és végre sikerült arról a madárról is jó képeket készíteni, amelyet már nagyon rég vártam. Van néhány madárfaj, amelyekhez régóta szeretnék közel kerülni. Az egyik a zöld küllő. Több évnyi várakozás után végre sikerült. A környéken élő zöld küllők, egy hajnali fotózás alkalmával, parádés viselkedéssel szórakoztattak. A hónap képét kiérdemlő fotót is ebből a sorozatból választottam, amely egy tollait rendezgető, fiatal, már felnőtt tollruhájába átvedlő, madarat ábrázol.

A kép Pentax ist DS vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f6/7, 1/180, ISO400 beállításokkal készült.


Pécs, 2012. szeptember 1.

Hajnali tobzódás

A madáritatónál várható nagy forgalom újabb hajnali lesre csábított. Még erős szürkületben értem a helyszínre. Már ismerősként köszöntöttem a közeli fáról szóló macskabaglyot, aki velem mit sem törődve kiabált. Ráérek még szöszmötölni, lassan virrad. Mire mindet elrendezek, azért már finom zörgések jelzik a közeli bokrokból, hogy más is felébredt. Még el sem helyezkedtem a kunyhóban, máris négy vörösbegy áll az itató szélén. Nagyon ki lehettek tikkadva, jóformán el sem tűntem még a szemük elől. Erős még a fényhiány, nem tudok velük mit kezdeni. Hanem alig telik el pár perc, nehéz huppanással nagy madár érkezik. Zöld küllő! Ej, korán van még, 1/2 másodperces expót enged csak a gép. Megpróbálom elkapni azokat a pillanatokat, amikor két korty között vár picit.

Hihetetlen, hogy éles kép is készül, de készül. Az első találkozás óta szépen színeződik már át gyönyörű zöld ruhájába. 5:50-et mutat az óra, elkezdődött a nap.

A küllő távozása után újra a vörösbegyeké a terep. Előbbi hosszú expós képeimen felbátorodva őket is fényképezem. A záridő már 1/3 másodpercre rövidül. Javulnak az esélyeim! Persze a pattogó vörösbegy nem várja ki, míg lassan lefut a fényképező zárszerkezete. Sebaj, így készülnek a "művész" fotók.

Ezek után aztán beindult az a tobzódás, amire a címben is utaltam. Megjelent az első nagy fakopáncs, amit utána még egy, és még egy, és már nem is számoltam hány követett. Egész reggel jelen voltak, egymást váltották a beszállófákon. Öreg és fiatal madarak is érkeztek vegyesen. Ittak, kergetőztek, vagy éppen megpihent

  

Egy közép fakopáncs is jutott közéjük. A nagyobb rokonoktól nem zavartatva magát, nyugodtan ivott a vízből.

Megjelentek a csuszkák is. Tulajdonképpen már számítottam rájuk, így nem ért felkészületlenül a gyorsaságuk.

A rigók is képviseltették magukat ezen a reggelen. Először egy énekes rigó érkezett. Különösen örültem neki mert jó ideje nem találkoztam már vele. Félénk madárka, megvárta, míg felszabadul némi hely a víz mellett. Szerencsére ott várakozott, ahol nekem is tetszett.

Fekete rigó is jutott, több is. Ők már picit harciasabbak. Gondolkodás nélkül a víz mellé repültek.

A nagy sürgés-forgás közepette pici madár tűnt fel egy pillanatra. Hirtelen nem is szállt le, csak többszöri próbálkozásra sikerült egy nyugodt helyet találnia. Izgatottam nyomtam le a gombot, új faj érkezett az itatóhoz. Fitiszfüzike.

A vízhez nem fért oda szegényke, a "tömeg" nem engedte. Odafért viszont egy másik új vendég. A hangjáról már akkor kiszúrtam, mielőtt megláttam volna. Citromsármány. Ő is hiányzott eddig az itatós listáról.

Természetesen jöttek bőven cinegék, szajkók is. A barátposzáta is nagy fürdőzést csapott. Vizes tollazatát győzte utána rendbe szedni.

Az eddigi sok újdonság ellenére a nap szenzációja csak ezután következett. Ismét egy zöld küllő landolt a víz mellett. Nem a hajnali madár. Ez egy tojó volt, bár szintén egy átszíneződő fiatal. Valószínűleg ugyanabból a fészekaljból. Elég közel szállt le a leshez, ezért először portrékkal próbálkoztam. Ilyen közelről látszik igazán, micsoda hatalmas csőre van.

Azt hittem, hogy miután ivott el is fog repülni, de nem így történt. Ránézett arra a tuskóra, amit néhány napja raktam ki. (Gondolván, majd ezen fogom lefotózni a küllőt.) És már fel is ugrott rá. A betyárját. Gyorsan portré állásra váltottam, hátha enged pár kockát. A pár kockából aztán az lett, hogy majdnem tele lőttem a memóriakártyát. A küllő nekiállt kopácsolni a tuskót. Több percen keresztül játszott, tette-vette magát. Fantasztikus volt, mondanom sem kell, majdnem kiugrottam a bőrömből, mikor a képeket az LCD-n visszanéztem.

 

És ha nem lett volna elég az adrenalin erre a reggelre, zárásképpen leszállt a les elé egy szürke légykapó. Szintén új faj az itatónál.

Micsoda reggel! Az erősen emelkedő fények miatt aztán abba hagytam. Az utóbbi idők legizgalmasabb fotózásán voltam túl. Reggel háromnegyed hattól kilencig folyamatosan pörögtek az események, ráadásul új fajok is érkeztek. A fotózáson kívül azért van a dolognak más jelentősége is. A hosszan tartó aszályt megsínyli a természet. Egy ilyen, viszonylag kis méretű itatóval nagyon sokat segíthet bárki a  madaraknak. Mindenkit arra buzdítok, hacsak teheti, helyezzen el a kert sarkában egy nagyobb virágalátétet, amit naponta feltölt friss vízzel. A madarak hamar megtalálják, és az mellett, hogy örömmel oltják szomjukat, a víz mellett sürgölődő népség látványa mindenkinek nagy élmény.


Pécs, 2012. augusztus 26.

Ami késik, nem múlik

Csend van az erdőben. Az újra visszatérő forróságban csak piheg minden, nem mozdul az erdő. A madarak is hallgatnak. A madáritatónál is ezt tapasztaltam, amikor délután beültem a lesbe. De a várakozás mindig reményteli. Tudom, hogy este hat óra körül beindul a forgalom. Hamarosan valami átsuhan a tisztás fölött, és nagyot dobbant a leskunyhó tetején. Önkéntelenül is behúzom a nyakam. Lépegetés zaja hallatszik a fejem fölül. Már tudom ki lesz az, ismerős a jelenet, nem először történik meg. Pár másodperces várakozás után a szajkó leugrik az itató szélére. Ezúttal ő kezdte a sort. Nem is inni érkezett, hanem körbeugrálta a medencét, és a vízbe hullott, és onnan menekülni nem tudó rovarokat szedegette ki. Miután kikapkodott pár falat apró bogarat, és egy szöcskét, el is ment. Ránéztem az órára, hat óra. Megmozdult az erdő.

Az első szajkót még hat követte egymás után szépen sorban. Aztán megint csönd következett, csak a meg-megerősödő szél tépte a szélső fákat. Kis várakozás után azonban olyan dolog történt, amit már nagyon rég vártam. A közelben éles hang törte meg a szél zúgását. Klü-klü-klü. Nagyon közelről jött a hang, bele is borzongtam, pláne azért, mert tudtam, hogy ki a hang gazdája. A kiáltás újra felhangzott, de az ujjam ekkor már az exponálógombon volt. A következő pillanatban pedig ott ült előttem a zöld küllő, egy fiatal madár.

Nem sokat teketóriázott, egyből a vízhez ugrott. Én meg csak fényképeztem. A legidegtépőbb dolog, amikor ilyenkor betelik a memóriakártya. Persze van másik, ideges kapkodással kicseréltem. A küllő, még mindig előttem ül, sőt egy picit közelebb is jött.

Gyönyörű madár. Miután ivott, szépen felült a beszállófára, ahol kis ideig még elidőzött. Az erdőt még sütötte a nap, szép volt.

Hagyta, hogy kigyönyörködjem magam. Utána pedig fogta magát, és lehuppant a tisztás talajára, és amúgy küllősen, egy tuskó mellett bontani kezdte a földet. Hatalmas élmény volt! Régi vágyam volt, hogy lefotózzam ezt a madarat. Amikor az itatónak helyet kerestem, sokat nyomott a latban, hogy sikerült találnom zöld küllő revírt. Addig már többször eljutottunk, hogy láttam a közelben átrepülni, vagy éppen a közelben hangoskodott, sőt két évvel ezelőtt lemerült akkumulátorral néztem végig, ahogy szépen pózolva végigvizsgálgatta a beszállófákat. Ez az év pedig úgy telt, hogy folyamatosan a les körül mozogtak. Úgy látszik, most jött el az én időm. Remélem lesz még folytatás! Az estét, a rohamosan csökkenő fények mellett, egy közép fakopáncs zárta. A tél óta őt sem láttam. Ivás után ő is felült szépen a helyére, szinte kérte, hogy lefotózzam, bár az 1/15 -ös záridő már nem sokat engedett. Szép este volt!


Pécs, 2012. július 20.