tövisszúró gébics

Sajnos nem marad sokáig, seregély érkezése riasztja el.

A hivalkodó pöttyöske sem időzik túl sokáig. Távozása után barátposzáta jelenik meg. Idegesen ugrál ide-oda, én is ideges leszek, bénázok folyamatosan. Kevés a fény, hosszú a záridő, sorra rontom el a képeket. Mellettem fotós társam jobb aránnyal dolgozik. :) Azért csak kipréselek egy éles kockát, aztán a barátka már megy is,

mert szajkó huppan a medence szélén. Nem részletezem, elszúrtam. :) Na de a kis álarcost már nem engedhetem el, akármi is lesz. A portré ugyan bemozdult, de a habitus elfogadható.

Tövisszúró gébics lát hozzá egy kis fürdéshez. Szépen rázza magát, majd ő is magunkra hagy.

A gébics után beesik egy meggyvágó. El is bénáztam a helyzetet, ahogy kell. Szerencsére jön még egy. Mázli.

Az egyre sötétedő kunyhóban sorra törlöm a képeket, amikor szürke madár röppen az ágra. Ó, ritka vendég a szürke légykapó, gyorsan kap is egy sorozatot. Ő végre nem siet, többször felugrik egy elrepülő rovar után, de mindannyiszor vissza is ül. Így van idő pontosítani a beállításokat, hogy a már erősen sötétedő erdőszélen születhessen egy jó kép is a szürke eminenciásról.

Hát ez nem az én napom volt, de a végére csak kikerekedett valami belőle.

Bizakodóan vártam, hogy végre emelkedjen fel a nap, és borítsa fénybe az összegyűlt társaságot, de mire ez megtörtént, a terep kiürült. Valamiért az összes madár szétszéledt, mire optimálisak lettek a fényviszonyok. Tulajdonképpen más nem is történt egész reggel. De tudtam, hogy még nem ért véget nap. Este a madáritatóhoz készültem. Április végén voltam ott utoljára fényképezni, hiába a tutajos őrület teljesen a víz mellé kötött. A vízhordásról persze folyamatosan gondoskodtam, alapszabály, hogy az itatóból nem fogyhat ki a víz. Kánikula van, eső nemigen volt, a természetes ivó- és fürdőhelyek megcsappantak az erdőben. Ilyenkor felértékelődik a madáritató nyújtotta folyamatos víz. Na szóval egy a lényeg, a reggeli tavi lest egy esti itatózás követte. Öt óra felé érkezek a helyszínre, gyors előkészület, víz a maximumon, és már bent kuksolok a kunyhóban. Alig telik el öt perc, máris szárnysuhogás hallatszik, a les melletti bokor ágai megmozdulnak. Valami jött. Hamar ki is derült, micsoda. Egy hím tövisszúró gébics.

Ej, azannya! Ritka fotós zsákmány, jól kezdődik a délután! A gébics óvatos, körbejárja a terepet, nézelődik.

Majd nagy örömömre leszáll a medence szélére. Micsoda szép madár! Régóta fáj rá a fogam.

Az álarcos, miután megbizonyosodott a környék biztonságáról, fürdött egyet. Hát ez sem mindennapi látvány. :)

A gébics távozása után pintyek érkeztek. Néhány tengelic, melyek közül némelyik csak az itató szélén kortyolt, de volt, amelyik bátrabb volt, és a víz közepén kialakított fürdőhelyre szállt.

Velük együtt egy zöldike is leszállt szomját oltani.

A pintyek még a víz mellett voltak, mikor a szomszédos bokor újra megmozdult. Megint egy gébics tűnt fel az ágakon, ezúttal egy öreg tojó. Ó, micsoda öröm! Sokat javult a fotókollekcióm a gébicseket tekintve. :)   

Persze a cinegék jelenléte is folyamatos volt egész délután. Ha más nem, cinege szinte mindig volt a víz mellett.

Sok fotót nem lőttem rájuk, mert egyre jöttek más fajok is. Nagyon örültem például a barátkáknak. Először a tojó,

majd a hím is megérkezett.

Egy-egy fekete rigó is megjelent, hogy csatakosra fürödje magát.

És újabb tengelicek estek be rövid időre.

Az apró madarakat időnként vadgerlék rebbentették szét.

Többen is jöttek egymás után. Volt lehetőség bőven portréra,

és egész alakos fotóra is.

A nap ekkorra már bőven elhaladt a fák fölött, egyre árnyékosabb, fényszegényebb volt már a környék. De a madáráradatnak nem akart vége szaladni. Szép hím zöldike érkezett,

amit pedig egy gyönyörű citromsármány követett.

A napot pedig egy újabb meglepetésvendég zárta. Hirtelen szállt le a víz mellé, nem várt semmire, egyből inni kezdett. Egy sordély volt az.

Itatós pályafutásom kezdetén találkoztam vele utoljára a víz mellett, vagy hat éve. Nagy volt hát az öröm. :) Ez pedig csak fokozódott, amikor a madár beröppent a víz közepére. Idén több újítást próbáltam bevezetni az itatónál. Az egyik, az a homályos előteres portré készítésének lehetősége, amit tavasszal sikeresen teszteltem. A másik pedig az, hogy a madarakat fürdés közben becsaljam a víz közepére, a lehető legtávolabb a medence szélétől. Úgy akarom fotózni a fürdő madarakat, hogy előttük és mögöttük is víz legyen. Valami ilyesmit képzeltem el, amit most a sordéllyal és előtte a tengelicekkel meg tudtam valósítani.

A sordély után én is előbújtam, elfogyott a használható fény. Azért a végére csak kikerekedett a nap, nem panaszkodhatom. :)

Miután csatakosra fürödte magát, kiült pár másodperce a víz szélére, és szárnyait leengedve kicsit süttette magát a nappal.

A sármányt egy csuszka követte. Már hallottam a hangját a közeli fákról, így nem ért felkészületlenül az érkezése. Máskülönben bajban lettem volna, villámgyorsan mozgott.

Az amúgy is nagyon gyors madár, most ha lehet még gyorsabb volt. Látszott, hogy nem érzi biztonságban magát a víz mellett, gyors ivás, és már ott sem volt.

A következő madár szintén nem egy szokványos itatós szereplő volt. A kunyhóhoz egész közel egy fiatal tövisszúró gébics szállt le a medence szélére. Csak egy portéra adott lehetőséget, nem is ivott, csak körülnézett, majd felült a kunyhó fölé egy belógó ágra, ott már sajnos nem tudtam vele mit kezdeni. Pedig már nagyon régóta szeretnék egy jó fotót róla. Úgy látszik ez még várat magára.

Azért voltak szokványos madarak is. Megérkezett a menetrendszerű szajkó és örvös galamb is. Őket is csak portrézni tudtam, elég közel mozogtak, és nem nagyon akarták használni a beülőket. Nem baj, úgy látszik ez egy ilyen portrés nap. :)

A nagy madarak távozása után kicsit lapos lett a forgalom. Egy darabig nemigen jött semmi. Majd szürke árny libbent át a les előtt. Gyorsabb volt nálam, elsőre nem tudtam lereagálni a dolgot. Szerencsére visszajött, és a legjobb helyre szállt.

Egy szürke légykapó volt. Őt már biztosan a hidegfront hozta. A légykapók augusztus végére már javában vonulnak. Nagy volt az öröm. Két éve találkoztam vele utoljára ugyanebben az időszakban. Nagyon készséges volt velem. Szépen körbejárta a kirakott beülő ágaimat, több kompozícióban is le tudtam fotózni.

Ahogy a légykapót kuksoltam a fényképezőn keresztül, határozott szárnycsapásokat hallottam. Annyira jellegzetes ez a hang, hogy ki is találtam mi volt a hang forrása. Meggyvágó szállt le a légykapó alá, az itató szélére. Ej, most melyiket fotózzam? A bőség zavara.

Persze nem akartam lemaradni semmilyen jó helyzetről, de mivel a meggyvágó pár korty után el is repült, így megoldódott a helyzet, tovább tudtam foglalkozni a légykapóval. Ami kicsit még nézelődött az ágon, majd leszállt ő is a víz mellé.

Ivott, majd ő is elrepült. Örömmel néztem vissza az elkészült képeket. A ritka találkozások miatt ezek most nagyon értékesek számomra. Nézegethettem nyugodtan, a víz körül egy darabig csak cinegék mozogtak. Egy-egy kockát lőttem csak rájuk, amikor megfelelő helyre szálltak. Nagyon tetszenek mostanában az olyan képek, melyeken a zöld növényzet is megjelenik valamilyen formában. Próbálom az itatós fotózásokat olyan mederbe terelni, ahol erre minél több lehetőségem adódik. A legnagyobb nehézséget ezzel kapcsolatban az jelenti, hogy bizony a lemetszett leveles gallyak igen hamar fonnyadásnak indulnak, és a pár órás fotózás alatt is a levelek teljesen le tudnak konyulni. A fotókon ez bizony nem mutat valami szépen. Erre a problémára nagyon jó helyzetet kínáltak az itató melletti szederbokrok. Az év folyamán a les melletti szederindákat nem vágtam le, hagytam őket megnőni, és most a nyár végére lettek akkorák, hogy elérik a medencét is. Nem volt más dolgom, mint ezeket a hajtásokat az itató mellé hajtani. Így abszolút természetes beülőn, és garantáltan fonnyadásmentes levelekkel tudom a rászálló madarakat fényképezni.

Ezekben a szederbokrokban bujkált egy öreg vörösbegy is. Tiszta környezetben nem mutatta magát, de végül jól sült el a dolog. Egészen különleges hatású fotókat tudtam róla készíteni.

Nem is szállt fel a medencéhez. Jött viszont a múltkori fiatal vörösbegy. Vagyis ahhoz egy nagyon hasonló vedlési fázisban lévő példány.

Ő már sokkal bátrabb volt. Egyből a vízhez ugrott, és önfeledt fürdőzésbe kezdett. A mai rövid videó róla készült.

A nap lassan a végéhez közeledett. A medence szélén már alig volt fotózásra is elegendő fény. Viszont a háttérben lévő erdőben fantasztikus fényjáték vette kezdetét. A lemenő nap gyönyörűen bevilágított a fák közé, és szép hátteret festett pont az előkészített beszállófám mögé. Persze szinte törvényszerű, hogy ebben az időszakban nem jön semmi. A helyzetet egy széncinege mentette meg. Bár nem őt akartam ebben a környezetben lefotózni, de mit lehet ilyenkor tenni, hát csak fényképezni. :)

A madármozgás szinte teljesen leállt. Sóvárogva figyeltem a folyamatosan változó fényviszonyokat az erdőben. Az induláson gondolkodtam, amikor váratlanul egy szajkó jelent meg előttem. Róla lőttem a nap utolsó fotóit.

Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha a környéken mozgó sárgarigó is meglepne pár kattintásig.