csillagjárás

Ám ahogy egyre beljebb kerültünk az éjszakába, ámulatunk úgy fokozódott. Gyönyörű galaxisunk nagyon szépen rajzolódott az égre. Bár a felszerelés elvileg nem alkalmas rá, az éjszakai erdőből felhangzó szarvasbőgés és a csillagos hangulat szinte követelte, hogy megpróbáljam megörökíteni a csillagok ösvényét.

Persze ezzel egy időben elkészült a csillagpályás felvétel is. A kép 68 fotó összefűzéséből áll, és mintegy 45 percnyi elmozdulást mutat be.

Mivel a csapat jól bírta a nézelődést, megkerestem az újabb nézőpontot. Így utólag nem is értem, miért nem ezzel kezdtem, annyira kézenfekvő volt. Az erős holdfény miatt fantasztikusan mutatott a kápolna a csillagos ég alatt.

Sajnos ezt a felállást félbe kellett szakítani. Nem várt forgalom alakult ki, így a csillagnézős programot és a fotózást is abba kellett hagyni. Jó buli volt így is, de otthon nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam hosszabb csillagjárást varázsolni a kápolna mögé. Jött az ötlet a család részéről, menjünk ki másnap is. Jó! :) Egy nap alatt ki is alakult a koncepció a fejemben. Le is ment a fotózás rendben, és a fotók átpörgetése közben derült csak ki, hogy milyen jól tettük, hogy ismételtünk. Egy gigantikus hullócsillag volt az egyik képen. Ráadásul kompozíciós szempontból is a legjobb helyen.

Több már nem is volt hátra, csak az elmaradhatatlan csillagívek megrajzolása. 40 db 30 másodperces fotó eredményezte a kb fél órás elmozdulást bemutató képet.

Bár a csillaghullás csúcsát lekéstük, így is nagyon sok, szép égi felvillanást láttunk, aminek nyomán persze számtalan ki nem mondott kívánság is útra kelt. :) Egyet sikerült nekem is megörökítenem,

mialatt a csillagok szép ívet jártak be az égbolton. Tudom, hogy csillagfotós szemmel van hibája a képnek, de a családi közös fotózás emléke mégis kedvessé teszi nekem ezt a 69 képből álló, mintegy 45 percnyi elmozdulást bemutató fotót.

A csillagleső este elhúzódott, és hát másnap hajnalra tutajos fotózást terveztem. A három óra alvás után megcsörrenő ébresztőóra most nem esett jól. Talán idén az első olyan hajnali kelés volt, amikor nagyon erős volt a késztetés, hogy tovább aludjak. Régebben volt rá példa, hogy az alvás győzött, de olyankor mindig meg is bántam, hogy nem voltam kellően határozott. Ha az ember egyszer eltervezi, akkor menni kell, csak a felkelés nehéz, utána már megy minden magától. :) A tó partján készülődve azokat a csillagképeket kerestem, amiket pár órája magukra hagytunk, meg is találtam őket, csak az égbolt másik oldalán. "Hát mégis mozog a Föld." A kunyhó sötétjében még az esti, kellemes élményeken jár az eszem, talán még el is aludtam, nem tudom. Nem voltam túl friss, az biztos. Bambulásomból egy madár röpte ránt ki. Mint a felvillanó hullócsillag fénye, úgy hasított belém a felismerés, egy üstökös! Na nem a Halley, vagy ilyesmi, egy üstökösgém szállt be a nádszegélybe, nem is olyan messze a tutajtól. Nahát, hogy mik vannak! Pár perc várakozás, és feszült figyelem után ki is szúrtam őkelmét.

Nagyon lassan lépdelt a növényzet takarásában, de látszott, hogy a tutaj előtti nyílt rész felé tart. Hamarosan meg is érkezett. Hmm, nem semmi. 

A gém nézelődik, és egy-egy kishalat is kikap a vízből. 

Majd kilépdel a látómezőből, besétál a tutaj mellé. Nem látom, hallani sem hallok semmit. Talán továbbsétált a nádszegélyben. De mivel a nyílt vízen nem történik semmi, így arra a sarokra koncentrálok, ahol a madár eltűnt. Jó fél óra is eltelik, mikor a tutajhoz nagyon közel halk csobbanások hallatszanak. Kisvártatva pedig meglátok egy csőrt. Még szerencse, hogy az objektív helyzetén nem változtattam, most bajban lennék. Az üstökösgém alig három méterre áll a tutaj előtt. 

Varázslatos a pillanat. Újabb hihetetlen közelségben egy olyan madárral, amit meglátni is öröm. A gém komótosan távolodik, a zoomot óvatosan visszahúzom egy teljes alakos képért. Aki érti, annak írom, 170 mm-ig kellett tekerni a 120-400-ast, hogy a madár beleférjen. 

Ügyesen mozog, alatta már mély a víz, de a sűrű hínártömeget jól kihasználva, biztosan lépdel. Halászik. Nyújtott nyakkal figyeli a víz színéhez közeledő halakat.

Ám mielőtt sikeres lehetett volna, egy alacsonyan átrepülő rétihéja beugrasztja a nádasba. Nem örültem neki, de a gém szerencsére csak megbújt. Amint elült a riadalom, újra elindult a nyíltabb rész felé.

Öröm figyelni a halászatát, ilyet sem látni mindennap.

Lassan ismét a jó helyre ér legújabb kedvencem.

Pár perc után pedig megint ott áll előttem teljes valójában az üstökösgém. Ezek szép pillanatok voltak. 

A csodának megint a rétihéja vetett véget. Megint elriasztotta az üstököst, ám most végleg.

Annyira nem haragudtam rá, hiszen majdnem tele volt a memóriakártya üstökösgém fotókkal. A rétihéjától egyedül a nyílt vízen halászgató kis kócsag nem riadt el, észre sem vettem, amikor megérkezett. Vele ért véget ez a csillagokkal kezdődő, üstökössel végződő kaland.

Mindenkinek hasonló jókat! :)

A kép majd 40 perces elmozdulást mutat be, 65 db 30 másodperces fotó összefűzésével.