kányafű

A Nyugat-Mecsek látképével a háttérben pedig egészen egyedi tájkép tárult a szemünk elé.

Bár nem szoktam sok időt fordítani a tájfotózásra, inkább csak futtában készítek ilyen jellegű képeket, erre most többször rápróbáltam.

Felhős időben és napsütésben,

de még a kelő hold fényében is.

Persze az lenne az igazi, ha mindezt madarakkal együtt lehetne bemutatni. Ezután kerestem a jó nézÅ‘pontokat, többször kiültem a töltésre egy beröppenÅ‘ madárra várva, de nem jártam sikerrel. A vízen, a tutajnál meg ezalatt folyamatosan történtek az események, nem akartam elmozdítani a jónak látszó helyrÅ‘l. Mivel azonban a sárga tenger elvirágzóban van, cselekednem kellett, ha "sárga" képet is szeretnék a gyűjteménybe. Kerestem egy jónak látszó, tömött foltot, és  egy alkalmas idÅ‘pontban ráálltam a tutajjal. Igazából lutri volt, vagy jön valami, vagy nem. Jött. :)

Egy szárcsa tűnt elő a sárga virágok közül.

Nyugodtan táplálkozott, majd egy forduló után visszaúszott a sűrűbe.

Tetszettek a képek, amiket visszanéztem, de lehetne jobb is. Tömöttebb virágfallal. A kérésemet egy kis vöcsök hallotta meg. A másik oldalról jelent meg.

Bukdácsolt párat, közben egészen közelre úszott.

Majd fogta magát és visszaindult a sárga virágok közé, és magamra hagyott az emlékezetembe beégett látvánnyal.

Hát így alakult az eset a kányafűvel. Hogy lesz-e folytatás? Jövőre mindenképp. :)