fenyőpinty

Olvadás

Szeretem a telet, a fagyos időt, a jeget és a havat, de bevallom őszintén, már alig vártam, hogy a befagyott madáritató kiolvadjon. Az északi kitettségű oldalban álló medence tovább tartotta a jeget, mint vártam, de az enyhe február azért ott is meghozta az olvadást. Tudtam, hogy ez a tény azonnali változást fog eredményezni a forgalomban, ezért kíváncsian ültem be a kunyhóba, hogy mindezt meg is tapasztaljam. A közeli madáretetőre járó fenyőpintyek ki is használták a lehetőséget, és csapatostul lepték el a medencét. Ittak, fürödtek, élvezték a víz adta lehetőséget,

én meg élveztem a közelségüket. Még egy hangulatvideó is belefért a fotók mellé.

Annyiszor jöttek kisebb csapatokban, hogy szinte uralták a madáritatót. A bereppenő erdei pinty nem is kapott helyet mellettük, csak egy portré erejéig maradt. Mondtam már, hogy szeretem a madárportrékat? :)

A csuszka és a cinegék persze nem ilyen félénkek, helyet kértek maguknak a víz mellett.

Az egyik kékség csatakosra fürödte magát, nem tudtam megállni, róla is készült egy rövid hangulatvideó.


Pécs, 2024. február 10.

Szép madár a széncinege

Az öreg erdő rejtette leskunyhó előtt egymást váltják a széncinegék. Mivel más nem nagyon akar fényképezkedni, velük kell beérnem. Nem baj, tulajdonképpen szép madár a széncinege.

Sőt, egy jobb pillanatot nem is olyan egyszerű elkapni vele.

Na de néha nem árt a változatosság, a sok cinege közt üdítően hat a beröppenő fenyőpinty.

Egyelőre sajnos másról nem tudok beszámolni, pedig lenne miről. Talán majd legközelebb...


Pécs, 2024. február 3.

Ha esik a hó, ...

... Holle anyó rázza dunnáját. Vastag paplan takarja be az erdőt, csend borul a tájra. Csak a hópelyhek halk neszezése, és a kismadarak surrogása tölti be a leskunyhó homályát.

A cinegék dacolnak a téllel, az etető környéke leginkább miattuk mozgalmas.

A folyton a földön matató erdei pintyek szinte észrevétlenek közöttük.

Akárcsak a fenyőpintyek, amelyek közül most sikerült egyet-egyet a fényképező elé csalni.


Pécs, 2024. január 19.

Ahónap képe - 2022. február

Fenyőpinty - 2022. február, Mecsek

Februárban a madáretetőnél stabilan jelen lévő fenyőpintycsapat engem is odaszögezett. Nagy élmény volt figyelni örökké vidám társaságukat. A fenyőpintyek és a hónap folyamán beköszöntő tavasz remek hangulatot adott a fotózásokra is. Ezt a két momentumot próbáltam a képekbe önteni...

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f8, 1/500, ISO 3200 beállításokkal készült.


Pécs, 2022. március 1.

Csökkenő forgalom

Nem csoda, a madáretető körül zsong az élet. A harkályok dobszója, csuszkák trillája, fakuszok éneke tölti be az erdőt. Így hát utoljára töltöttem fel az etetőt, és egy amolyan szezonzáró leselkedésre is beültem a kunyhóba. Szeretem azt a hangulatot, amikor a fák közé betűző nap játszik az árnyékokkal. Hát én is játszottam kicsit a bereppenő széncinegékkel.

A barát és kék cinegék szinte teljesen eltűntek, a tojó nagy fakopáncs is csak rövid időre nézett be.

Egy-egy csuszka még rendszeresen megérkezik,

de a fenyőpintyek száma jelentősen megfogyatkozott.

Persze nem lehet okom panaszra, remek volt az elmúlt hónap, amit velük tölthettem.


Pécs, 2022. február 26.

Téli tavasz

A langymeleg szél mindenhova befújja a tavasz hangulatát. Az erdőszélen lassan levirágzanak a mogyoróbokrok, a réteken teljes pompájukban barkáznak a füzek, az erdők alatt szinte mindenhol virágzik a hóvirág. Nincs ez másként a madáretetőt rejtő erdőben sem. Kapóra is jött, hogy a hegyoldalban itt-ott jelen lévő rezgő nyarak robbanásszerűen virágzásnak indultak, tavaszhangulatú kedvemet tehát nyárbarkával öntöttem képekbe. Szerencsére a forgalom a téli tavasz ellenére mit sem enyhült. A cinegék és csuszkák megbízhatóan járnak,

de az attrakciót továbbra is a stabilan jelen lévő fenyőpintyek jelentik.

Nagyon tetszik ez a vidám, folyton civakodó társaság.

Ráadásul a hímek láthatóan kezdenek átszíneződni, néhányuknak egyre markánsabb már a fekete csuklyája.

Remélem kitartanak még egy ideig, nem láttam még nászruhás fenyőpintyet...


Pécs, 2022. február 19.

Kitartó fenyőpintyek

Az öreg erdő, így február közepe felé, már a harkályok dobolásától hangos. A csuszkák trilláznak, a kék galambok búgnak, időnként hallatszik a fakuszok szép éneke, és a hamvas küllő csengő kiáltása. Kitavaszodni látszik. Ennek ellenére az erdő mélyén megbújó madáretetőnél még mindig nagy a forgalom. Rendületlenül járnak a cinegék,

és végre megjelentek a harkályok is. Két példány is látogatja napjában többször az etetőt.

Ám ami igazán izgalmassá teszi az egészet, az a kitartó fenyőpintycsapat. Létszámuk ugyan némileg megcsappant, de így is előfordul, hogy 50-60 példány van egyszerre a leskunyhó előtt. Szenzációs egy társaság. Amikor ellepik az etetőt, szinte mozog a környék, ahogy az ágakon és a földön mindenütt fenyőpintyek vannak. Igyekszem kihasználni a lehetőséget.


Pécs, 2022. február 12.

Pintyinvázió

A januári fagyok alatt a sasok kergetése és a guvatok lekötötték a szabadidőmet, így a madáretetővel már nem tudtam foglalkozni. Persze azért a harmadik szememmel nyomon követtem ott is a történéseket, amelyek nagyon kedvezően alakultak. Így miután a vizeken a jég levonult, beköltöztem az erdei leskunyhóba. A kameracsapda felvételei nagy forgalmat mutattak, nem ért hát meglepetés, amikor erről a saját szememmel is meggyőződhettem. A madáretetőnél tekintélyes fenyőpintypintycsapat vert tanyát. Voltak olyan évek, hogy egyet sem láttam, most meg vagy százan zsizsegnek az etető körül.

Bele is csaptam a dologba, és amint egy-egy fölröppent valamelyik beülőre, már kattintottam is.

A baj csak az volt, hogy ez meglehetősen ritkán történt meg,

ugyanis figyelmen kívül hagytam azt a tényt, hogy az elmúlt hetekben nagyon sok napraforgó került a madáretető alá, a földre. A fenyőpintyek pedig, szokásukhoz híven, leginkább ott matattak. A jó magasságban lévő ágakat ezért jobbára a cinegék használták,

na meg az egy szem meggyvágó, ami a fenyőpintyekkel együtt érkezett.

Tulajdonképpen így telt el a nap, de legalább azt kitaláltam, hogy a fenyőpintyeket hogyan fogom feljebb csalni.

Hamar sort is kerítettem az ismétlésre. Reméltem, hogy a csel beválik majd amit kieszeltem, ám mielőtt ez kiderült volna, az érkezésem után visszaszállingózó madarak hirtelen eltűntek. Azonnal tudtam az okát, és pár pillanat múlva már láttam is.

Egy szép, hím karvaly szemezett velem a beülő tetejéről. Ó, milyen régóta vártam már. Ez a 14. tél, amikor fényképezővel ülök a madáretető mellett, és ez volt mindössze a második alkalom, amikor a bejáró karvaly leült elém.

Nagyon szép volt. Az öreg bükkök között beszűrődő finom reggeli fény, és az erdőt kémlelő karvaly idilli látványt nyújtott.

Rövid nézelődés után aztán a kis ragadozó ellibbent, és a kismadarak szépen sorjáztak vissza az etetőre. A fent sürgölődő cinegék alatt újabb meglepetés tűnt föl. A földön, a falevelek között egérszerű villanást láttam, de ennek az egérnek csőre is volt. Fakusz keresgélt a kiszóródott napraforgó között. Nem ezt szoktam meg a fakusztól. Mindig a vastag fatörzseken kúszik, földön talán még nem is láttam. Vártam, hogy mi fog történni, és fel is ugrott az egyik vastagabb ág alsó felére,

de nem jutott tovább, mert az etetőre érkező fenyőpintycsapat elriasztotta. Sebaj, legalább már itt van az egyik faj, amiért ide költöztettem a lest. De foglalkozzunk azzal, ami van, és hát fenyőpinty az volt bőven.

Egyből alkalmazkodtak az apró változáshoz, amit eszközöltem, és lám, egyből a megfelelő magasságban voltak.

Nem volt még ilyen élményben részem. Ahová csak néztem, mindenütt fenyőpintyek voltak.

Csak meg kellett várnom, amíg egy-egy a megfelelő helyre kerül.

Amikor a nap szerencsésen sütött be a fák közé, még némi akcióra is futotta.

Kivételes nap volt, az már biztos. Kíváncsi vagyok hova fejlődik a pintyinvázió.


Pécs, 2022. február 06.

Egy fehér nap

Fehérbe öltözött a Mecsek. Az egyik napra virradóra helyenként húsz centimétert is meghaladó fehér paplan takart be mindent. Nem volt maradásom, ilyenkor az erdőt kell járni, lesben kell ülni. Hiszen csodavilág az, ami odakint az embert várja. A havas táj látványát csak fokozta, hogy az éjszakai hóesést ónos eső előzte meg. Így minden, de minden fa, bokor, növény nemcsak hóval fedve, de jégburokba is volt foglalva. Szóval csodálatos atmoszféra keletkezett.

És ebben a friss, vakítóan fehér hóban a madarak gyönyörűen mutattak. A hím zöldikék hasa csak úgy világított, ahogy a hóban keresgéltek, vagy a hóból kiálló növények csúcsán kapaszkodtak.

A tengelicek piros maszkja is egyből megragadta a tekintetet, amikor a lest rejtő bokor jeges ágán csüngtek.

Az általában ugyancsak az etető alatt keresgélő citromsármányok is, most a vastag hónak köszönhetően, egy szinttel feljebb kerültek. Csak meg kellett várnom, amíg egy szép hím megfelelő helyre ugrik. 

Semmi sallang, semmi zavaró körülmény, a makulátlanul tiszta hóban csak a madarak szépségére irányul a figyelem. 

Fantasztikus volt, és amit a fényképező kijelzőjén láttam, az nagyon megfogott. 

Régóta szerettem volna ilyen "steril" képeket, most minden adott volt. Az örömöm csak akkor fokozódott, amikor a magasból az ismerős "korr" is megszólalt. Fekete madár a hóban? Nem hangzik rosszul. :)

Sajna nem maradt sokáig. Társa nem szállt le, fentről folyamatosan hívta, és elvitte a leszálló hollót. Nem baj, van még itt látnivaló bőven. A hóban ugráló erdei pintyek is jó helyre értek,

illetve a bokor jeges ágaira röppenő cinegék is izgalmas formákat, színeket mutattak.

Mindaddig, amíg az első ölyv meg nem érkezett.

Hű, nagyon szép volt. Jéggel, hóval borított ág, havas erdő háttér. Ritka együttállás egy zord hangulatú, téli madárfotó elkészítéséhez. Hát nem is fukarkodtam a kockákkal. :)

Főleg, amikor a földön is felgyorsultak az események.

Egymás után érkeztek az újabb és újabb madarak,

akik természetesen egyből előkelő helyet kívántak szerezni maguknak a "ki eszik előbb" sorrendben. 

Mások kicsit visszafogottabbak voltak, és nem egyből az etetőtérre szálltak. Észnél is kellett lennem, hogy figyelmem ne lankadjon. Egy szép beszállást nem szabad elszalasztani. :)

Huhú! Tényleg csak huhogni tudtam, nagyon magával ragadtak az események, és a látvány.

Közben már távozók is akadtak,

akik a falatozás utáni ejtőzést,

és csőrtisztítást a legjobb helyen tették.

Hát kitettek magukért a madarak, majdnem megtelt a memóriakártyám. Rég volt ilyen. Egy olyan beállítással akartam befejezni a napot, ami a lehető legjobban visszaadja az átélt csodálatos hangulatot. Talán sikerült. :)


Pécs, 2016. január 9.

Pörgés a madáretetőnél

A tél első hónapjában annyira lekötöttek a harkályok, hogy a madáretetőnél egyszer sem tudtam fotózni. Hogy bepótoljam ezt a végzetes hibát, az újévet egy pörgős madáretetős fényképezéssel kezdtem. Ha meg kellene fogalmaznom, hogy mi okozza a legnagyobb örömet a madáretető melletti fotózásban, akkor azt hiszem, hogy maga a fotózás csak a második helyre kerülne. Az elsődleges élmény mindenképp a madarak közelsége. Egyszerűen doppingol, feldob a szárnyak közeli suhogása, a rendíthetetlen forgalom, a madarak sokszor egészen hihetetlen közelsége. Olyan élmény ez, amit a távcsöves madármegfigyelés nem tud nyújtani. Szóval nincs is is jobb kedvcsináló, mint egy jó, évindító madáretetős fotózás.
Elképesztő a forgalom, amit tapasztaltam. Seregnyi cinege támad minden irányból. 

A cinege sereg kiegészül a pintyek csapataival. Zöldikék, fenyőpintyek színesítik a felhozatalt.

Egy-egy szajkó is beszáll néha, pillanatnyi zavart okozva a kisebb madarak egymásutániságában.

De nagy szerencsére a harkályok sem hiányozhatnak. Nagy fakopáncsok jönnek-mennek, kergetőznek. Ügyességüket bizonyítva, többször az ágakon függeszkedve közlekedtek. Bámulatos képességű madarak!


Pécs, 2013. január 4.