törpegém

Elkapott az eső

Délutáni vizitre érkeztem a tavakhoz. A márciusban és áprilisban tapasztalható zsongás május közepére alábbhagyott. A vonuló récék elmentek, a libák az egyre cseperedő fiókáikkal szétszéledtek. A nádas ugyan tele van hangokkal, de a víz most nyugodt arcát mutatja. Egy-egy rövid kifekvéssel fel lehet mérni, hogy éppen mi a helyzet. Bújkálós idő volt, de gondoltam addig úgy sem esik, míg kint vagyok. Tévedtem. :) Alig tűntem el a tutaj fedezékében, máris elkezdődött a zuhany. Nem bántam.

Az eső hamar elállt, és a barátréce sem jött közelebb. Szemlélődtem. A szemközti gyékényfalban mozdul valami apró. Törpegém. Jaj de pici. :)

Újabb szünet. A vöcsök járőrözik csak időnként. Ránéz a szomszédjára, aki ugyanezt teszi.

Párjaik minden bizonnyal a fészken ülnek. Hamarosan kelnek a zebracsíkos fiókák, na majd az lesz megint izgalmas. Nem is maradok tovább, nincs miért. Talán legközelebb...


Pécs, 2020. május 19.

Hajnali hangulat

Úgy alakult, hogy a vasárnap hajnalt a vízparti lesben töltöttem. Lassan egy hónapja már, hogy itt jártam. Repül az idÅ‘, és már nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen mozgás van a nádasban. Bár a lest alapvetÅ‘en délutáni fotózásra terveztem, a beesÅ‘ fények olyankor ideálisak, most mégis egy hangulatos, ellenfényes hajnali leskelÅ‘dés következik. Vastag köd lepte a tavakat, mikor a helyszínre értem. BÅ‘ven napkelte elÅ‘tt volt még, de már javában zajlott az élet. A legutóbbi látogatás óta történt legnagyobb változás talán az, hogy most már sok madárnál kikeltek a fiókák. ErrÅ‘l elÅ‘ször a nádirigók tettek tanúbizonyságot. Folyamatosan táplálékkal a csÅ‘rükben repültek a nádas egy bizonyos pontjához, ahonnan félreismerhetetlenül megszólalt a fiókák kérÅ‘ hangja. Nincs egyszerű dolguk a szülÅ‘knek ilyenkor, megállás nélkül kell etetniük a fiókákat, hogy a szűnni nem akaró éhségüket csillapítsák. 

A következő meglepetést a kis vöcskök okozták. Négy fiókát vezetgetett a szülőmadár, sajnos csak a nádas takarásában. A picik folyton nyaggatták anyjukat, hogy az egymás után hozzon fel a víz alól valami finomságot nekik. Az a szárcsa csibe sem rég kelhetett ki, aki szintén a nádas takarásában úszott el a les előtt. Az igazi ajándék erre a reggelre azonban egy törpegém volt. Többször is átrepült a tisztás fölött, amikor is egy alkalommal a les mellett landolt. Rossz szögben volt persze és nem is a legideálisabb helyre szállt, de arra elég volt, hogy pár képet készítsek róla. Ez a szép, és különleges madár megajándékozott 10 másodperccel, amiért ezen a napon a hajnali fotózást választottam.


Pécs, 2013. június 9.

Vízparti történések

Borult vasárnap délután volt. Nehéz felhők úsztak a tavak felett is. A vízparti lesnél volt egy kis rendezgetni való, a nád hihetetlen gyorsan nő. Persze a csizmaszár most is megmerült, szerencsére a vizet nem hűtötte le a fagyos szentek hideg levegője. Sebaj, tereprendezés után csizma le, a les amúgy is száraz, mezítláb is vígan el leszek benne. Legutóbbi látogatásom óta sokat változott a látkép. A sárga, öreg nád helyét lassan átveszik a friss, zöld hajtások, amik között folyamatosan mozog valami. Elsőnek egy foltos nádiposzáta tűnik fel. Közel a vízhez ugrál nádszálról nádszálra. A víz felszínén úszó rovarokat szedegeti. Ahogy lőtávolba ér, pár kép készül is róla.

A les két oldaláról is sajátos torokhangján szól egy-egy törpegém. A nád mozgásából nagyjából sejteni is lehet, hogy merre vannak. Az egyik irányból egyre közelebb billennek ki a nádszálak, mire végre a madarat is megláttam. Valamit sejthetett, mert teljesen nem mutatta meg magát. Pár másodperc után el is tűnt a szemem elől.

A délután következő szereplője a múltkor már megismert guvat. Most egyedül érkezett. Párja már minden bizonnyal a tojásokon kotlik. Érkezését előre jelezte. Mielőtt kilépett a tisztásra benyúló fára, elvisította magát a nád takarásában. A nyílt rész előtt picit várt, körülnézett. Majd a les előtt, sajnos fókusztávolságon belül, elsétált előttem.

A vizet figyelve gyakran előfordul, hogy a szabadon álló nádszálak hirtelen, látszólag minden ok nélkül, megmozdulnak. Mintha valami nekimenne a víz alatt. Ez azért nem meglepő egy halastó esetében, hiszen itt halak is vannak, nem csak madarak. Egy ilyen "indokolatlan" nádmozgás után azonban a les előtt piciny madárka bukkant a felszínre. Kis vöcsök úszott be az öbölbe a víz alatt. A meglepően pici madár egészen közel úszott, szép portré lehetőséget adva nekem ezzel.

Utána még jó darabig elidőzött, hol lebukott, hol meg csak ringatózott a vízen.

A nap záróakkordját a nádirigók adták. Folyamatosan kariccsolnak, és kergetik egymást. Persze az izgalmas jelenetek mindig távol történnek. Az egyik ilyen heves kergetőzés közben viszont az egyikük olyan közel jött, hogy érdemes volt pár kockát elereszteni rá. Többre nem is volt lehetőség, mert szinte azonnal a rivális után vetette magát ismét.


Pécs, 2013. május 13.