Bemutatkozás

   1979-ben láttam meg a napvilágot egy Tolna megyei kis faluban, Tolnanémedin. A falu széli családi fészek volt a kiindulópontja elsÅ‘ természetben tett kirándulásaimnak. Már az általános iskolai nyarak és egyéb szünetek is azzal teltek, hogy a közeli erdÅ‘ben tekeregtem, vagy a felhagyott homokbányában kialakult kis tavacskában térdig gázolva fogtam gÅ‘tét, békát, hátonúszó poloskát. Nem is volt kérdés, hogy érdeklÅ‘désem milyen irányba visz tovább.A középiskolás évek a barcsi szakközépiskolában teltek. Semmi nem menthetett meg attól, hogy erdész váljék belÅ‘lem. Ez az idÅ‘szak nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a természetrÅ‘l alkotott képem kitáguljon, és ismereteim jelentÅ‘sen bÅ‘vüljenek. Nemcsak a sokszor átolvasott könyvtári könyvek, és Selyem tanár úr lelkes kalauzolása, hanem a saját magunknak szervezett természetismereti szakkör is szerepet játszott ebben.A Kúti Å‘rházban eltöltött nyári táborok pedig a gyakorlati természetvédelem érdekes és izgalmas tennivalóival teltek. Olyan emberekkel ismerkedtem meg itt, akiknek szakmai elhivatottsága és tudása ámulatba ejtett. Stix Józsival kései meggyet törzsgyűrűztünk (küzdve az invazív fajok ellen), FenyÅ‘si Lacival lappantyút figyeltünk, Deme Tamással a madárgyűrűzésrÅ‘l és a halakról folytattunk hosszas beszélgetéseket, Horváth Zolival pedig a fekete gólya fiókák gyűrűzéséhez elengedhetetlen fára mászás fortélyaival ismerkedtünk. Azt hiszem ezek az élmények adták azokat a lökéseket, amelyek a hivatásos természetvédelem felé sodortak, és a mai napig ott tartanak. Jelenleg Pécsen élek, és a munkám során a Dél-Dunántúl tájait járom.
   A fényképezés kicsit késÅ‘bb vált szenvedéllyé. Gyerekkorom óta elengedhetetlen kísérÅ‘m volt a távcsÅ‘. Mindent meglátni, megismerni. A tudásszomjam ezt kívánta. KésÅ‘bb, ahogy anyagi helyzetem megengedte a távcsÅ‘ mellé fényképezÅ‘gép is került. A kezdeti kattintgatásokat aztán felváltotta a tudatos témakeresés. Az alapokat, technikai ismereteket szakkönyvekbÅ‘l és a tapasztalat útján szereztem. Gyakorlati tanácsokat is kaptam. Dékány Zsolt, Nagy Gábor(Nagyi), Takács Gábor sokat segítettek ebben. Természetesen a digitális forradalom engem sem került el. Az analóg technikát én is lecseréltem és ma már gyakorlatilag teljes egészében digitális kamerával fényképezek, és élvezem annak minden elÅ‘nyét. Mindezek mellett a fotózás számomra csak hobbi, nem létkérdés a kép elkészülte. Legfontosabb a fotózás folyamatában az élmény keresése, a természet titkainak megismerése. Az exponáló gomb lenyomásával elsÅ‘sorban emléket viszek haza. Plusz dolgot jelent, hogy az elkészült képnek esztétikai értéke is van. EzekbÅ‘l adódik, hogy a képeim a természetfotózás etikai normáinak figyelembevételével készülnek. Nem sérülhet sem állat, sem növény, sem élÅ‘hely mialatt egy kép elkészül. Ami hajt, kizárólag a természet szeretete.
   Van egy másik része az életemnek ami mellett nem mehetek el. Legbüszkébb eddigi földi létem alatt három gyermekemre vagyok. Három lány apja lehetek. És férje egy szeretÅ‘ feleségnek, aki nemcsak a család meghittségét adja nekem, hanem sokszor lát el tanáccsal a fényképezés terén is. Hiába, a nÅ‘i szem másképp lát. Köszönöm nekik, hogy az életük része lehetek. Köszönet illeti a szüleimet is, akik engedték hogy az lehessek, aki ma vagyok. Persze testvér, családtagok, barátok se maradjanak ki a sorból. Sokat jelentettek a testvéri horgászleckék, a családi támogatások, baráti segítségek. Ãœdvözlet mindenkinek, akik nézeteimet magukénak vallják.
   Mindezek után kellemes idÅ‘töltést kívánok a képek nézegetése közben. A galériák folyamatosan bÅ‘vülnek, érdemes tehát idÅ‘nként visszanézi az oldalra.