Blogok

Vissza a vöcsökbirodalomba

Régi, vízparti leskunyhómmal akadt dolgom. A szép emlékű les sok éve állja már az időjárás viszontagságait, és újabb terv körvonalazódott a fejemben vele kapcsolatban. Szóval tettem-vettem a kunyhó körül, és miután végeztem, befeküdtem egy kicsit leskelődni is. A régi, jól ismert nyugalom, ami a benne töltött sok óra emléke, egyből visszaköszönt. Ám hamar el is oszlott a nem várt történések miatt. A les előtti öböl szokásos madármozgását szemlélve megdöbbenve láttam, hogy a nádasból libacsalád váltott ki a nyílt vízre. És nem csak a nádszegély mellett osontak, hanem bátran úszkáltak az öböl széltében-hosszábban. A kunyhó nem teljesen optimális a vízen úszó madarak fotózásárra, de az elém bekeveredő libákat nem engedhettem el fotó nélkül.

Két évvel ezelőtt azért szálltam ismét vízre, hogy a területen megjelenő nyári ludakat fotózzam. Ez eddig csak részben sikerült, így érthető, hogy azonnal reagálni akartam a váratlan lehetőségre. Lányommal másnap már költöztettük is a tutajokat. Harmadnap délután pedig már rajtuk elrejtőzve vártuk, hogy szerencsénk lesz-e a libákkal.

Egyből déjà vu érzésem lett. Öt évvel ezelőtt ugyanebben az időben kormányoztam a tutajt erre a helyre, egy kis nosztalgiával nyugtáztam, hogy újra a vöcsökbirodalomban vagyok. Az események is ennek megfelelően alakultak. Az öböl eldugott zugából búbos vöcsök pár tűnt fel.

A hullámzó vízen egyre közelebb jöttek, a szél kajlán belefújt a bóbitájukba.

Nem is tudom már hány ilyen helyzetet éltem át, de a búbos vöcsök mindig elvarázsol.

pláne, ha már olyan közel van, hogy nem fér bele a keretbe.

A szél még meg is fűszerezte a portrékat, időnként felborzolva bóbitájukat.

Csoda volt. Ez a fűszer, ami a mozgatórugója fotós munkásságomnak. Közel menni, titkokat ellesni, részese lenni a természetnek.

A vöcskök kis idő múlva tovább álltak, az öböl másik részén kezdtek halászni.

De nem maradtunk látnivaló nélkül. Hattyúk tűntek fel előttünk, szintén extrém közel.

Annyira a portréra koncentráltam, hogy először nem is vettem észre a nagy madár mellett úszó tollgombócokat. Fiókákat vezetett a tojó hattyú.

Nehéz ilyenkor nem elmosolyodni. A keresőbe nézve én is így tettem. A gúnár is követte a családot, vigyázó szemeivel úszott el a fiókák és a tutajok között,

kitakarva a teljes látómezőt.

Megvárta, míg a kis tollgombócok anyjuk kíséretében a nádas mellé érnek,

majd ő is nyugodt tollászkodásba kezdett.

A hattyúk híresek féltő természetükről, ez most szépen megmutatkozott. Ezzel a jelenettel vége is lett a napnak. A libák ugyan elmaradtak, a tökéletes haditervünk ellenére, de szerencsére a vöcsökbirodalomban mindig történik valami érdekes...


Pécs, 2021. május 3.

Délutáni lovagok

A sok hajnali leskelődés után beiktattunk egy délutáni fotózást is. Igaz, hogy a jó természetfotós szó nélkül tűri a rendszeres hajnalozást, de lányommal megegyeztünk, hogy kell a kollekcióba más stílusú fénykép is, nem mindig csak a fény meg a csillogás. :) Miután így megnyugtattuk magunkat, szép napsütésben rejtőztünk el a lesekben. Az igaz, hogy a fényre nem lehetett panasz, de az enyhe szél mégis okozott némi problémát. A folyamatosan hullámzó víz megtörte a tükörképet, szép, egységes környezetre nem számíthattunk. Sebaj, lássuk mit ad mára a természet. Az érkezésünkkor felriadt barátréce csapat hamar visszatért. A szemközti nádfal mellett csobbantak, majd indult a már megszokott udvarlás, kergetőzés. Két tojót öt-hat hím is környékezett. A hímek folyamatos zaklatását a tojók egy ideig tűrték, majd arrébb úszva próbáltak kis nyugalomra lelni. Addig-addig, míg az egyik tojó felénk vette az irányt.

Persze nem maradt egyedül sokáig, lovagja hamar utolérte,

és egyből elkezdte tenni a szépet.

Miközben a nyakát nyújtogatta, folyamatosan hallatta érdekes, zümmögő hangját.

Nagyon szép volt. A közelben forgolódó hím jól mutatott a délutáni fényben.

Persze a tojó most sem tűrte sokáig a zaklatást, és nyomában az udvarlóval elúszott. A nap másik attrakcióját a kis vöcskök jelentették. Folyamatosan hallottuk pergő trillájukat innen is, onnan is, mire egyszer csak az egyik megjelent a látótérben.

A kis vöcsök megbízható társa a madárfotósnak, mindig lehet rá számítani. Most sem volt másként.

Még egy szép mozdulatot is sikerült elcsípni, mikor torpedó módjára megindult a vízen. Ez talán a legnehezebb feladat vele kapcsolatban, hiszen váratlan, és rendkívül gyors mozdulatait nehéz követni. Egy kocka erejéig most sikerült.

Ezzel legtöbbször vége is szokott lenni a kis vöcsökkel való találkozásnak, ám most másként történt. Feltűnt a párja is, és előttünk kezdtek bele egymást üdvözlő trillájukba.

Egymás mellett forgolódtak, így adták hírül a világnak összetartozásukat.

Szép pillanatok voltak. A koncert végeztével elsiettek a dolgukra, búcsúzóul egy portrét hagyva emlékül.


Pécs, 2021. április 28.

Ábránd

A fantasztikus libás hajnal után úgy éreztem, talán van esély egy újabb csodára. Ráadásul ismét szép, nyugodt idő volt kilátásban, így állandó fotós társammal szombat hajnalban azon kaptuk magunkat, hogy a tutajokon ringatózunk. Szinte minden ugyanúgy kezdődött, csak egy valami hibádzott, felhő terpeszkedett a keleti horizonton. Pedig jó mozgás volt. A hajnal előtti kékségben már megjelentek a barátrécék.

De az eddig megszokott hajnalpír derítésére hiába vártunk. A kergetőző szárcsák alatt alig néhány narancsos folt jelent csak meg a víz felszínén.

Bosszantó volt a dolog, mert sok olyan esemény történt, amiből akár lehetett is volna valami egy csöppnyi ellenfénnyel, így azonban nem lett.

Végül a felhő megkönyörült rajtunk, és elúszott a nap elől. A narancsos színáradat így ugyan elmaradt, de a fotózás végére lehetőség adódott némi művészkedésre.

A vízfelszínt beborító gömbök sokasága, és a madarakat rajzoló fény úgy jelent meg, mint egy képbe öntött ábránd...


Pécs, 2021. április 13.

Hajnalban

Húsvét hétfő hajnalra nyugodt időt jósoltak. Lányommal úgy határoztunk, hogy a tavon próbáljuk elcsípni a napkeltét. Április első napjai meglehetősen szeszélyesre sikerültek, most is jóval fagypont alatt van a hőmérséklet. De pont ez miatt reménykedve érkeztünk még sötétben a tópartra, mert a melegedő víz, a szélcsend, és a hajnali mínuszok kombinációja garantáltan víz fölött úszó párát jelent, ami a napkelte sugaraival megfűszerezve teremti azt a hangulatot, amit folyton keresünk a reggeli fotózások alkalmával. Nem csalódtunk. Ugyan még csak derengett némi rózsaszín a keleti láthatáron, mikor elbújtunk a tutajon, de már sejthető volt, hogy nem mindennapi látványban lesz részünk. A lilás árnyalatban fürdő párából két lúd sziluettje bontakozott ki.

A nádfal előtt úsztak el, a vízen pedig szépen tükröződött az égbolt hajnalpírja.

Jól kezdődik, egyből a főszereplőkkel. A ludak a már megszokott módon a nádfal előtt kezdtek táplálkozni, és szép lassan kioldalaztak a rózsaszín reflexióból. Teltek a percek, az égbolt egyre szebb színt öltött, a pára pedig mintha csak vastagodott volna, sűrű paplanként borította a vizet. Aztán megtörtént, amire annyira vártunk, az egyik liba felénk kezdett oldalazni.

Feszült pillanatok voltak. A madár tökéletes távolságban úszott át előttünk, szépen keresztezve az égbolt tükröződését.

A napkelte még messze, mégis gyönyörű árnyalatok jelentek meg a liba alatt.

Nem is akartam elhinni, de a madár befordult a lesek mellé,

és táplálkozni kezdett.

Ahogy forgolódott a gyékényes mellett, a háttérben feltűnt a másik is.

Hát mi van itt ma reggel? Mondhattam volna, hogy gyertek haza ludaim, de nem kellett biztatni a közelebbit, jött magától is.

A folyamatosan kattogó fényképezőktől nem zavartatva magát, nyakát a víz alá dugva kereste a reggelire valót.

Elképesztő volt a látvány. A fejéről lecsorgó víz, a szép derengés a vízen, a pára biztosította finom háttér és a madár közelsége teljesen lenyűgözött.

Kis félkört leírva szépen elkezdett oldalazni előttünk, és ritmusosan dugta a víz alá a nyakát egy-egy falat után.

Olyan közel haladt el, hogy már félő volt, kilóg a képkeretből.

Sok kép készült, a fényképező folyamatosan dolgozott, de a helyzetet nem hagyhattam ki.

Újabb víz alá bukások, lecsorgó víz, fejrázás után megjelenő vízcseppek.

Mindezek után a másik liba is elénk érkezett,

egy darabig közösen bukdácsoltak,

majd a kelő nap érkeztével egyik jobbra, másik balra távolodott el.

Egy távolabbi tollászkodással és szárnycsapkodással búcsúztak.

Ám az izgalmak még nem értek véget. Búbos vöcsök bukkant fel a közelben.

Egyből feltűnt, hogy nincs minden rendben vele. A csőrtövébe egy horgászzsinór gubancolódott.

Csórikám, valahogy összeszedhetett egy damillal leszakad horgot, vagy talán egy halat fogott, ami zsinórostól szökött meg a horgásztól. Borzasztóan nézett ki, bár a sérülés nem tűnt frissnek, és a madár sem volt legyengült állapotban.

Egy gyors tollrázás után hamar tovább is állt,

hogy távolabb halászni kezdjen. Fogott is egy nagyobbacska halat, ám nem tudta lenyelni. Többször próbálkozott vele, forgatta, elengedte, újra megfogta, de lenyelni nem tudta.

Ha csak a képeket nézem, gyönyörű volt, ahogy az izzó környezetben a hallal próbálkozott, de tudtam, hogy a problémáját a damil okozza, segíteni meg nem tudok. Így hát a libák okozta öröm, és a vöcsök miatti aggodalom keltette vegyes érzésekkel fejeztük be ezt a hihetetlen reggelt.


Pécs, 2021. április 8.

Délután

A sok hajnali leskelődés után április első napján beiktattam egy délutáni kifekvést is. Meleg, tavaszias, szélcsendes idő volt, gondoltam próbára teszem április elsejét. A nap már lefelé járt, mikor elrejtőztem a tutajon. A tavon az előző napokban jó mozgás volt, bíztam benne, hogy el tudok csípni belőle valamit. Elsőnek egy szárcsa téblábolt be elém. Valami finom zöldség lehet azon a részen a víz alatt, már többször bukdácsolt szárcsa azon a tájékon.

Igazán a récék jelenléte csigázott föl. Nagy csapat barátréce forgolódott a vízen, de sajnos, mint általában a tó másik oldalán. Udvarló hímek hajtották a tojókat, jellegzetes hangjuk betöltötte a tavat. Egy-egy páros került csupán a lőtáv határára.

Bosszantó a dolog, de szinte alaptörvény. A vízen mindig minden messzebb van a kelleténél. Ennek ellenére a startoló récét nem hagytam ki.

A ludak is megjelentek a szép fényekben, de mint a fent említett törvény kimondja, messze, a nádfal mellett.

Be is kellett érnem ennyivel, egy madár sem tette tiszteletét a tutaj előtt. Bolondok napja nem kedvezett. Ez csak azt jelentheti, hogy vagy nem vagyok bolond, vagy nagyon... :)


Pécs, 2021. április 6.

Ahónap képe - 2021. március

Kergetőző szárcsák - 2021. március, Pellérd

Márciusban nagy lendülettel csaptunk bele lányommal a tutajos fotózásba. Kerestük a hajnali hangulatokat, és próbáltuk nyomon követni az eseményeket. Megszokott koratavaszi jelenet a vízen a szárcsák csatározása. Ám igazán jó képet az évek alatt nem sikerült még készítenem a balhés, kergetőzős társaságról. Azt hiszem most sikerült egyet előre lépni, és valamit pótolni az eddigi hiányból. Egy március eleji, ellenfényes hajnalon egy páros belefutott egy expozícióba, amiből végül egészen csinos felvétel kerekedett.

A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f6,3, 1/4000, ISO 400, -2EV beállításokkal készült.


Pécs, 2021. április 1.

Napkelte fent, lent

A telihold lemenőben már nyugaton, mikor a keleti látóhatárt halvány derengés rajzolja ki. A bíztató szélcsendben gyenge pára lebeg a víz fölött. Csak a hajnali szürkületben tovaúszó récék keltenek némi hullámot. Cigányréce páros vált ki a nádszegélyből, megkerülve a tutajokat. Fény még sehol, gyorsan eltűnnek a kék homályban.

Jó lenne, ha később visszajönnének, mikor előtűnik a színvarázs, amire nem is kell sokat várni. A horizont felveszi szép rózsaszínjét, valószínűtlen festményt teremtve a víztükörre.

Szép a festővászon, de még szebb lenne madarakkal. Barátrécék kívánkoznak a kompozícióba.

Sokáig kitartanak, de nem akarnak közeledni. Csak asszisztálnak a hangulathoz.

Pedig most szinte minden körülmény adott. Tükörsima víz, kellemes pára, és a mindent befestő napkorong is felbukkant a nádas fölött,

és alatt egyaránt.

A mindent elöntő napfénybe végül egy tőkés réce úszik be, de nagyon siet, nem pazarolja fotósokra az idejét.

Ez már a többedik alkalom, amely így telik el a vízen. Napfényből, hangulatból kaptunk bőven, csak a madarak hanyagolnak egyelőre...


Pécs, 2021. március 28.

Szép napkelte...

... ígérkezett, hát korán keltünk. A tutajok felé sétálva azonban már látszott, hogy nem lesz olyan sima a reggel, mint gondoltuk. Erős, hideg széltől hullámzott a víz. Csak nem akar megjönni a jó idő... A napkeltére nem volt panasz. A keleti horizonton zavartalanul kúszott fel a nap.

A szép rózsaszínes égbolt alatt a libák is megjelentek,

igaz kicsit álmosan.

Ketten is voltak. Közelebb ugyan nem jöttek, de legalább már lőtávolon belül mutatkoztak.

A kis vöcskök jelentettek némi izgalmat erre a reggelre. Távolabb, és közelebb is megmutatták magukat, lehetőséget adva némi művészkedésre. :)


Pécs, 2021. március 22.

Elfújta a szél...

... a legutóbbi fotózást. Legalábbis a reggelit. Lányommal hajnali lesezést terveztünk, de az időjárás keresztülhúzta terveinket. Esőt ígért az időjós szép napkelte helyett. Így is lett. Délutánra ugyan az eső elvonult, de a felhők és a szél megmaradt. Nem éppen ideális körülmény, de a korábban a tavon látott események miatt úgy döntöttünk, ringatózunk egyet a tutajokon. A szürke, hullámzó vízen főként szárcsák mutatkoztak.

Néhányuk a közelben kezdett bukdácsolni,

és táplálkozni.

Velük múlattuk az időt. Se fény, se érdekes jelenet, csak a hullámzó, szürke víz, meg a fekete madarak. A közelben landoló hattyú okozott csupán némi izgalmat.

Hát ennyi. Naplementére nem is számítva hagytuk abba a napot. A lesből kimászva, már a partról néztük végig, ahogy a libák a vízen landoltak, és a szétterülő felhő peremén kibukkant a lemenő nap. Na majd legközelebb...


Pécs, 2021. március 16.

Izzó pára...

... úszik a víz fölött. A hajnali kemény fagy és a makulátlanul tiszta napkelte megtette a hatását. Amint a napkorong a látóhatár fölé ért, a víz kipárolgása azonnal lángra lobbant. Gyönyörű a látvány, csak kell valami plusz. A jó irányba úszó szárcsa pont megteszi.

Nem semmi ez a színvarázs, mintha a madarak lávafolyón úszkálnának.

Az izzás gyorsan változik, ahogy emelkedik a napkorong úgy tűnik el a lángolás. De a szárcsák egyre aktívabbak.

Örülök neki, egy jó szárcsafutás már nagyon hiányzik a kollekcióból. Megy is a kergetőzés, távolabb is, közelebb is, csak én vagyok lassabb a kelleténél. Végül egy páros jelenetre odaérek én is. Kis ellenfény, kis fröccsenés, két szárcsa, és egy jó ütemben ellőtt expo. Na, most mondom, hogy elkezdődött a szezon. :)


Pécs, 2021. március 9.