2024.02.02.

Sumonyi-halastavak
Felhős, enyhe idő, megélénkülő szél.

1. Búbos vöcsök 2 pd
2. Kárókatona 30 pd
3. Szürke gém 2 pd
4. Nagy kócsag 4 pd
5. Bütykös hattyú 5 pd
6. Nyári lúd 2000 pd
7. Nagy lilik 2000 pd
8. Örvös lúd 1 pd
9. Bütykös ásólúd 1 pd
10. Tőkés réce 1000 pd
11. Csörgő réce 20 pd
12. Fütyülő réce 2000 pd
13. Kanalas réce 50 pd
14. Barátréce 15 pd
15. Kendermagos réce 10 pd
16. Kerceréce 30 pd
17. Barna rétihéja 1 pd
18. Szárcsa 100 pd
19. Hamvas küllő 1 pd
20. Nagy fakopáncs 1 pd
21. Barkóscinege 2 pd
22. Léprigó 1 pd
23. Süvöltő 2 pd

Lányunk lógni akart a suliból, támogattuk. :) Velem tartott ezen a napon. Miután a mára kitűzött feladatot elvégeztük, jutalomként Sumonyt vettük célba. Dini pár napja írt a levelezőlistára, hogy egy örvös lúd van a tavakon, azt szerettük volna megnézni. A teleltetőknél parkoltunk, onnan sétáltunk be a nagy tó mellé, és az ott lévő kilátóba másztunk fel. Kicsit ingatag volt a megélénkülő szélben, de jó rálátásunk nyílt a vízre. Récék pöttyözték a tavat, először velük kezdtünk. Jó 3000 réce volt ránézésre, melyből tőkés és fütyülő récék alkották a tömeget. Hangzavar volt rendesen, a fütyülők hangja betöltötte a környéket. Közülük mazsoláztuk ki a kanalasokat, csörgőket, barátrécéket és meglepetésként néhány kercerécét. Két búbos vöcsköt is kiszúrtunk közöttük. A toronyból már látszott, illetve a hangok alapján is sejtettük már, hogy a libák a szomszédos tóegységen vannak, úgyhogy célba vettük annak a sarkát. Megérkezve, a halászház mögül kikukkantva, már láttuk, hogy jelentős libatömeg ringatózik a vízen. Próbáltuk becsülni, mintegy 4000 liba lehetett, fele részben nyári lúd, fele részben nagy lilik. Nem lesz egyszerű megtalálni azt az egyet, mint tűt a szénakazalban. Persze a libák látták, hogy ott vagyunk, ezért miután elkezdtünk távcsövezni, a madarak természetesen a tó túlsó oldala felé húzódtak, egyre jobban összetömörültek. Lassan bogarásztuk át a csapatot, elsőre eredménytelenül. Csak lilik és nyári lúd látszott a spektívben. Hát jó, erre számítottunk. Nézelődtünk, várakoztunk kicsit. Egy barna rétihéja, a libák között úszkáló kercerécék és a néhány kendermagos réce múlattatta az időt. A tó túloldalán, a nádas szélén még egy bütykös ásóludat is sikerült találni. Na, legalább egy jó faj. Majd indulás előtt még egyszer átfutottam a tavon. Végül meglett a keresett madár. Hihetetlen, de a nagy libatömeg közepén sikerült kiszúrni az örvös ludat. Nagy szerencsénk volt vele, nagy volt az öröm is. :) Messze volt ugyan, de azért fotóztuk ész nélkül. Jó élmény volt. A legjobb pedig, hogy ezt közösen élhettük át. Régen madarásztunk már együtt, hiányzott nagyon...