kakukk

Hajnali zsongás...

... tölti be a tavat. Nádirigók, nádiposzáták, tücsökmadarak énekétől hangos a napkelte előtti pillanat. Mindenhonnan békák brekegnek, innen-onnan szól a kakukk, a távolabbi erdőből sárgarigó hangját hallom. A vöcskök is megszólalnak még, és olykor a libák gágogása is hallatszik. Minden, ami él és mozog a víz közelében, most ennek hangot is ad. Ebben a kaotikus, mégis annyira összeillő hangzavarban ülök a leskunyhóban, és a napkeltére várok. Az első napsugarak épphogy elérik az ágat, amit érkezésemkor rögzítettem a les elé, mikor az megbillen, és hirtelen egy jégmadár néz szembe róla a kelő nappal. Nem mondom, hogy nem számítottam rá, de a jégmadár látványa mindig örömteli számomra.

Kicsit nézelődik, elröppen, de rövidesen ismét előttem ül.

Ez a szép madár a napkelte fényében ha lehet még szebb. És még egy alapos tollászkodással is megajándékozott.

Nem volt rossz, nem panaszkodom, a jégmadárnak mindig örülök, de ma reggel a kakukk miatt keltem korán. Ám a kakukk ma kifogott rajtam. Csak pár pillanatra mutatta meg magát, azt sem a legjobb módon.

Ma túljárt az eszemen. :)

Pécs, 2024. május 5.

Kakukkos este

Késő délután van, a szigeten, a leskunyhóban szaunázok. Meleg van, de a legutóbbi eredménytelen hajnali fotózás délután is kicsábított. A kakukk az aktuális kedvencem lett, szeretném kihasználni a jó lehetőséget, hogy alaposan megismerjem. A hajnali próbálkozással ellentétben ezúttal nem váratott sokáig, hamar megjelent előttem az egyik ágon.

Jaj de szép madár. :) Biztosan meghallotta a gondolataimat, mert a közeli beülőre röppenve, alig 3 méterről is megmutatta magát.

Tollászkodott, nézelődött, és persze kakukkolt is rendesen.

A jó portréhelyzet csak hab volt a tortán.

Remek volt, na. Nem is ragozom.

A napot pedig a közeli helyzetről készült videóval zártam. Szép kakukkos élményeket mindenkinek! :)

Pécs, 2024. április 29.

A sziget

A vízen eltöltött tutajos évek alatt nagyon sok élmény ért. Ezek közül sok fényképre is került, azonban a víz felszínén történt eseményeken kívül számos olyan megfigyelés, emlék maradt bennem, amit a vízen hasalás közben nem lehetett a fényképezővel lekövetni. Vízparti kalandjaimból ezért sok olyan szereplő hiányzott, melyek nagyrészt a nádas, illetve a tutaj fölött élték az életüket. Sokat agyaltam ezen, és körvonalazódott is egy terv, amelynek kivitelezésén nagyot lendített, hogy úszó készségem jelenleg felújítást igényel. Úgy döntöttem tehát, hogy amíg nem tudok vízre szállni, addig foglalkozom azokkal a madarakkal, melyek eddig kimaradtak a repertoárból. A helyszínt már rég kinéztem erre a célra. A tó közepén lévő kicsiny sziget kimagaslik a víz fölé, megfelelő kilátás nyílik róla a céljaimhoz, már csak egy leskunyhó kellett, ami ezt lehetővé is teszi. Még februárban munkához láttam. Eddigi lesépítéseim közül ez bizonyult a legkalandosabbnak, hiszen az építőanyagot be kellett juttatni a tó közepére, de végül minden a helyére került, és birtokba vehettem a szigetet.

Az első célpontom, szigetlakóként, a kakukk lett. Az elmúlt évek alatt volt pár esetlen próbálkozásom, hogy fotózzam ezt a különleges madarat, de az eddigi eredményekről inkább ne is beszéljünk. Most azonban minden körülmény adott volt, hogy sikerre vigyem ezt a találkozót. Április közepén meg is szólaltak a visszaérkező kakukkok, hát én is akcióba lendültem. Harmadszori próbálkozásra végül megtört a jég, és összejött a közelebbi ismeretség.

Hívásomra a kunyhó előtti ágra leszállt a kakukk. Bevallom, rég éreztem ezt az izgalmat, örömöt. Egy régóta áhított faj ült előttem, én pedig az objektíven keresztül csodáltam.