Hajnali zsongás...
... tölti be a tavat. Nádirigók, nádiposzáták, tücsökmadarak énekétől hangos a napkelte előtti pillanat. Mindenhonnan békák brekegnek, innen-onnan szól a kakukk, a távolabbi erdőből sárgarigó hangját hallom. A vöcskök is megszólalnak még, és olykor a libák gágogása is hallatszik. Minden, ami él és mozog a víz közelében, most ennek hangot is ad. Ebben a kaotikus, mégis annyira összeillő hangzavarban ülök a leskunyhóban, és a napkeltére várok. Az első napsugarak épphogy elérik az ágat, amit érkezésemkor rögzítettem a les elé, mikor az megbillen, és hirtelen egy jégmadár néz szembe róla a kelő nappal. Nem mondom, hogy nem számítottam rá, de a jégmadár látványa mindig örömteli számomra.
Kicsit nézelődik, elröppen, de rövidesen ismét előttem ül.
Ez a szép madár a napkelte fényében ha lehet még szebb. És még egy alapos tollászkodással is megajándékozott.
Nem volt rossz, nem panaszkodom, a jégmadárnak mindig örülök, de ma reggel a kakukk miatt keltem korán. Ám a kakukk ma kifogott rajtam. Csak pár pillanatra mutatta meg magát, azt sem a legjobb módon.
Ma túljárt az eszemen. :)
Pécs, 2024. május 5.