2024.01.25.

Január vége felé már az aktuális feladatok közé tartozik a rétisasfészkek ellenőrzése. Ez idő tájt szoktam elkezdeni, hogy lássam, minden rendben van-e a párokkal... Ez miatt érkeztem egy baranyai kis falu határába is. A falu szélén raktam le az autót. A földút, ami az erdőig vezet a szántók között, járhatatlan. A fagy felengedett, és jó taknyos lett minden. Mindjárt a falu mellett, míg pakoltam két szajkó recsegett a közelből, és két egerészölyv is mozgott a légtérben. Jó 1,5 km volt előttem az erdőig, szántóföldek között nem túl izgalmas, de a földút legalább jó sáros volt, csúszott rendesen. Azért mozgás volt a levegőben, a sárban caplatás közben volt mire figyelni. Dolmányos varjak repültek fel az otthagyott kukoricatarlóról, és a légtérben egy jó 200-as csapat nagy lilik húzott el a Dráva irányába. Szépen csilingelt a hangjuk, és a napsütésben gyönyörűen látszott a fehér hókájuk is. Amin meglepődtem, bár igazán nem kellett volna, egy mezei pacsirta éneke volt, kicsivel később még egy. Nem olyan nagy hévvel, de szépen énekelgettek. Itt a tavasz. Két vörös kánya is áthúzott fölöttem, míg gyalogoltam. Jó alacsonyan, persze a fényképező még a táskában... Jó volt ismét látni őket. Erős a késztetés bennem, hogy ismét belevágjak a fotózásukba, meglátjuk. A sasokat már messziről kiszúrtam. A fészek körüli öreg erdő szélső fáján ültek, ezért nem is mentem be a fészekhez, hanem az erdő ellenkező oldalát céloztam meg, nem akartam zavarni őket. Úgy tűnik minden rendben a költési szezon elején, a fészeknél vannak, ilyenkor ez a lényeg.

A középkorú gyertyános tölgyesben igazi tavaszi hangulat volt már. Az itt-ott cserregő ökörszemek, keresgélő széncinegék hangja között a csuszkák trillázása is ott volt már. Tessék, egy napja van enyhe idő, máris rákezdenek. Belefutottam egy őszapó csapatba is, 9-en voltak. Nem tudtam megállni, hogy ne cserregjek rájuk a telefonnal, azonnal jöttek köszönni. :) Az erdőben előkerült egy nagy fakopáncs, egy éneklő barátcinege (ez is kezdi már) és két kék galamb. Ezeken meglepődtem, nem számítottam rájuk. Búgtak rendesen, ahogy tél végén szoktam hallani őket a Mecsek és a Zselic bükköseiben, de nem tudtam mire vélni, hogy itt mit keresnek. Aztán kicsit később megszólalt egy fekete harkály is. Így már érthető, a szállásadó is itt van.

Kikukkantottam az erdő túlsó sarkán is az ott lévő nyílt területre. Előkerült még két vörös kánya, egy tojó kékes rétihéja, meg még két egerészölyv. Na, biztos kell valami fotós projekt a környéken. :) Jó volt látni a rétihéját, a Mecsekben nem nagyon találkozom vele. Az erdőszélen belebotlottam még két-két zöldikébe és süvöltőbe. Van pár kőris az erdőszegélyben, nem csoda, hogy ott voltak a süvöltők. A hollók, amiket először csak hallottam, majd meg is láttam, folyamatosan a légtérben mozogtak. Néha felerősödött a szél, szeretnek benne játszani. Ideje volt visszaindulni az autóhoz, még egy alapos sárdagasztás, de az időközben bemelegedő mezei pacsirták, és az időnként belibbenő kányák jó hangulatot adtak mellé.