33
Még sötétben érkeztem a madáritatóhoz. A nagy meleg ellenére érezhetÅ‘, hogy közeleg az Å‘sz. Egy hónapja fél ötkor már világos volt, most meg alig látok át a fák között, rövidülnek a nappalok. Macskabagoly kiáltozása fogad. Mintha engem köszöntene. Az öreg tölgyes szélsÅ‘ fájáról szól kitartóan. Különleges nap lesz ez a mai. Mire befejezem a készülÅ‘dést, és bevackolok a kunyhóba, már pirkad. A macskabagoly is elhallgat. Helyette halk "cik-cik" hangján szólal meg a már sokszor látott vörösbegy. Mindjárt az itató szélére is felröppen, de kevés még a fény. A fényképezÅ‘ csak 3 másodperces expozÃciót engedne, Ãgy hát várnom kell még. Picit el is bóbiskoltam talán. Figyelmemet halk zörgés ébreszti fel. Vörös bunda villan a fák között, süldÅ‘ róka lép ki a kis tisztásra, inni jön. EgybÅ‘l felébredtem, viszont a róka is éber volt. Szagot foghatott, mert orrát hirtelen felvágta a levegÅ‘be, és már fordult is vissza az erdÅ‘be. Kár. A róka okozta izgalom lassan alábbhagyott, mire a madáritató szélére barna madárka huppan. IsmerÅ‘s már. Fiatal vörösbegy. Legutóbb akkor láttam, amikor frissen kirepülve, élelmet koldulva, szülÅ‘jét kergette. Mostanra már önálló madár lett. Peckesen ugrálta körbe a vizet, és ügyesen kapkodott ki néhány vÃzbe fulladt rovart. Jól eltanulta az öregektÅ‘l.
A vörösbegy többször visszajött, jól elszórakoztatott. Ezzel viszont nagyjából vége is volt az izgalmaknak. Egy barátposzáta, és néhány széncinege érkezett még.
Sebaj, úgysem maradhattam tovább. Erre a reggelre ennyi jutott, nem is volt olyan különleges. Viszont az igazi meglepetés akkor ért, mikor hazaértem. Kis családom tortával várt, amint az ajtón beléptem. Hát mégis különleges nap ez! 33 éves lettem.
Pécs, 2012. augusztus 8.