Szárcsák és egyéb finomságok
Egyik este, mikor a gyerekekkel túl voltunk a hattyúetetésen, egy alkalmas helyen összedobtam egy leskunyhót, a naplemente fényeire beállÃtva.
Az elkövetkezÅ‘ két estét kint is töltöttem, lestem a történéseket, amikben szerencsére nem volt hiány. A több száz szárcsa jelenléte már elég volt, hogy ne unatkozzak. A lemenÅ‘ nap fényében izzó nádfal elÅ‘tt közlekedtek, nekem csak exponálnom kellett. Hihetetlen rumlis társaság. Folyamatos röfögés, sÃpolás, krákogás közben folyton kergetÅ‘ztek, riadoztak. Sajnos az akciók tÅ‘lem távol történtek, de a szép fények mindenképpen kárpótoltak.
Miközben a szárcsákat figyelgettem, a tó szélén, a növényzet takarásában mozgást láttam. Messze volt, de egyre közeledett. A parti nád, és egyéb növényzet között apró madárka lépdelt.
Egyre izgatottabb lettem, mert amikor már az objektÃvvel követtem, tudtam, hogy nem mindennapi találkozás vár rám, ami a második este létre is jött. A kis madárka csak jött, és jött, mÃgnem tÅ‘lem 3 méter távolságra megállt. Kattogott a kis pentax, ahogy csak bÃrta. Fiatal kis vÃzicsibe állt elÅ‘ttem. Ez az óvatos, leginkább a nádban bujkáló madár teljes valójában megmutatta magát. Néhány másodperc nézelÅ‘dés után felreppent, és egyszerűen a lest kikerülve a másik oldalamon leszállt, és folytatta a keresgélést tovább. Hihetetlen volt!
Már ennyivel is beértem volna, de akadt még valami. A szárcsák között cigányrécék bukkantak fel. Az eleinte csak távolabb úszkáló récék a második estén már egész közel merészkedtek. Fantasztikus pillanatok következtek. A lemenő nap fényében a szinte arannyá változó nádfal előtt táplálkozni kezdtek.
Bukó récékhez hÃven sorra buktak alá, majd utána tollászkodás következett. Nem is tudom ezt hogyan leÃrni. Madarász vagyok és hivatásos természetvédÅ‘, elÅ‘ttem pedig egy ritka, veszélyeztetett, fokozottan védett madár végzi mindennapi életét. Igen, leÃrhatatlan érzés volt...
Pécs, 2011. augusztus 17.