Az áprilisi teendÅ‘k közül talán a legfontosabb a fokozottan védett madárfajok költésének ellenÅ‘rzése. Ezek közül is kiemelt figyelmet szoktunk fordÃtani a réti sas és a fekete gólya fészkelésének nyomon követésére. A költés lehetÅ‘ség szerinti pontos követése elengedhetetlen feltétele annak, hogy a fészkek védelmét jól meg lehessen szervezni. A minap ez ügyben jártam egy poros dűlőúton. A faluból egy löszmélyúton keresztül visz ki az út. Emelkedik, egy dombhátra ér ki, jobbról, balról kaszálók, legelÅ‘k. Az utat Å‘söreg, odvas eperfák szegélyezik. Hangulatos hely, szeretek erre járni. Az egyik kanyar után az útról egy tarka madár rebben fel az autó elÅ‘l. Satufék, búbosbanka! EgybÅ‘l beugrik a tavalyi emlék, ugyanebben az idÅ‘ben ugyanitt már láttam. Nem megy messze, vagy harminc méter után ismét leszáll a földútra. Gyorsan leállÃtom a motort, vajon mit fog csinálni? Pár pillanatig figyel, aztán nekiáll a földön keresgélni. Én se vártam tovább, gyorsan elÅ‘kotortam a fényképezÅ‘t, és óvatosan kiszálltam az autóból, majd hason csúszva megpróbáltam közelebb férkÅ‘zni. Aki ismer, az el tudja képzelni, milyen látvány lehetett, de szerencsére a határban ritkán van az embernek nézÅ‘közönsége. :) Szóval olyan lapos indiánkúszásban közeledek a banka felé, meg-megállva, hogy lássam mennyire tűri jelenlétemet. A madár néha felnéz, de láthatóan nem érdekli, hogy ott vagyok, keresgél tovább. Már olyan közel értem, hogy fényképet is érdemes volt készÃteni.
Erős a napsütés, nem éppen fotózásra való az idő, de ezen eszembe se jut bánkódni, pár kocka, és ismét egy kicsit közelebb "csúszok".
Nagyjából érzem, hogy a madár tűrőképességének határán járok, mert egyre sűrűbben emeli fel a tekintetét rám. Amennyire lehet lapulok, fényképező a földön, a fejemet sem emelem fel, de még egy kicsit közelebb kell mennem! A banka belép egy kis mélyedésbe, csak a fejét látom.
Amint lehajol, hogy felvegyen valami rovart, még egy csúszást kipréselek magamból. Jó lesz! A madár kilép a fű takarásából, és nyújtózik egyet, felemeli bóbitáját. Lélegzetvisszafojtva eresztettem rá egy sorozatot.
Miután megrázta magát, rám nézett, majd felrepült az egyik öreg eperfa ágára. Talán 6-7 m-re voltam már ekkor tÅ‘le. Remegve álltam fel, és izgatottan néztem vissza a képeket a fényképezÅ‘ kijelzÅ‘jén. És igen, megvan a mozdulat! Nagy pillanatok voltak ezek nekem! Lassan öt éve vagyok a búbosbanka nyomában, azóta keresem a lehetÅ‘séget, hogy fotózni tudjam ezt a gyönyörű madarat. Nem gondoltam volna, hogy az elsÅ‘ alkalom egy véletlen találkozás lesz, és hogy rögtön elsÅ‘re egy ilyen remek képet sikerül készÃteni...
