Újabb dobbantás. Még egy szajkó! Nem maradtak sokáig, valamit nyikorogtak szajkóul, és már tovább is álltak. Hát mégis? Azt hiszem marad még egy kicsit az itató. A két szajkó esélyt adott egy kis hosszabbításra. Tovább már nem is maradtam, ébredezik a család, és ma nagy nap van. 31 éves lettem. Készülnek a meglepetés rajzok, és a finom ebéd, meg a torta. Otthon a helyem...
Pécs, 2010. augusztus 8.
Ilyet csak természetfilmben lát az ember. A madár nem sokat teketóriázott, egyből tépni kezdte a prédát.
Toll, bőr, hús mindegy volt, vadul kebelezte befelé. Az iram aztán lassan csökkenni kezdett, elfáradt a nagy munkában. Ilyenkor nézelődött, és erősen lihegett, ugyanis a hőmérséklet is erősen kúszott felfelé. Látszott, hogy nem tetszik neki a meleg.
Közel két óra falatozás után a sólyom megunta a dolgot. Jól is lakott, melege is volt, elvonult hát pihenni. Felült a közeli árnyékos sziklafalra, és onnan bámészkodott.
Egyszerűen szenzációs volt. Egy ritka madár életébe nyerhettem bepillantást. A vad csillogás a szemében, a nemes tartás, a hihetetlen precizitás, ahogyan ez a ragadozó működik. Lenyűgöző, félelmetes és csodálatos.
A történet vége aztán sikerrel zárult. A fiatal tojó megkapta a jeladót, hogy segítse a fajhoz kapcsolódó természetvédelmi munkát. Reméljük innen pedig egy új történet kezdődik, a mecseki vándorsólymok története.
Pécs, 2010. augusztus 3.
Júliusban sokat mászkáltam az éppen virágzó védett növények után. Pontosabban néhány orchidea volt a célpont. A kedvencem ezek közül a bíbor sallangvirág lett. Szabadságról visszatérve első dolgom volt, hogy utána járjak ennek a virágnak. Félő volt ugyanis, hogy a virágzást idén is lekésem, mint ahogy az előző két évben ez sikerült. Szerencsére nem így történt. Gyuri barátom segítségével éppen időben érkeztünk. Az eldugott kis élőhelyen szépen virágzott a keresett növény. A fotózást kissé megnehezítette a sallangvirág sajátossága, miszerint mézajkai hosszan megnyúlnak, Sokszor 5-6 cm-nél hosszabbra is. Nem nagyon tudtam mit kezdeni ezekkel a virágokkal, mert sehogy sem akartak beleférni a fényképező keresőjébe. Aztán végül mégis találtam egyet, ami még csak most kunkorodott. Már csak a hátteret kellett belőni, és elkészülhetett a kép a bíbor sallangvirágól.
Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:8, 1/350, ISO 200.
Pécs, 2010. augusztus 1.
Pécs, 2010. július 21.
Pécs, 2010. július 18.
Az elmúlt hónap alatt töltöttük két hetes szabadságunkat Tolnanémediben. Természetesen a fényképező is előkerült, bár most kevés eredménnyel. Nyomába eredtem a sárgarigónak. Sajnos kemény fickó, nehezen adja magát, úgyhogy a tervem, miszerint most róla írok, nem jött össze. Ehelyett egy aprócska jószág kerül a hónap képe sorozatba. Sárgarigós leskelődéseim rendszerint hajnalban vagy késő délután történtek. Mivel említett madárka nem volt hajlandó közelről is mutatni magát, mással kellett elütni az időt a lesben. Szerencsére ilyenkor nyár derekán mindenféle sok lábú lény jön-megy mindenfelé. Így volt ez ezen a reggelen is. A les mélyén ülve nézelődtem jobbra-balra, amikor észrevettem egy szöcskét a leveleken. Nem mutatott semmi érdekeset egészen addig, amíg a felkelő nap sugarai rá nem estek. Abban a pillanatban megelevenedett a levélzet, és rajta a kis zöld szöcske. A szép színhatás fényképre kívánkozott. A fényképezőt felé fordítottam, és lőttem pár kockát. Csak most, hogy a képeket feldolgoztam, vettem észre, hogy egy lába hiányzott. Nem hat, hanem csak öt lábú pajtásra leltem a sárgarigó mentes hajnalon.
Pécs, 2010. július 1.
Májusban a hónap képét a gyurgyalagokat bemutató fényképek közül választottam ki. Nagyon megkapó volt, ahogy a hím a nász reményében különböző ajándékokkal próbált kedveskedni a tojónak. Sokszor sikertelenül, mert az holmi lószúnyoggal nem érte be. Így hát csak ültek egymás mellett, amíg egy jobbnak tűnő ajándéknak való arra nem vetődött.
Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/60, ISO 200.
Pécs, 2010. június 1.
Négykor keltem, és a hajnali "frissességgel" tolattam ki az udvarból. Az utcán furcsa zajra lettem figyelmes. A kerítés mellett hangosan szuszogva egy sün battyogott hazafelé éjszakai portyájáról. Mivel nagyon ritkán találkozunk, egy fényképet azért eleresztetem.
E rövid kis közjáték után már a lessátorban kucorogtam. Megint nem sikerült valami tágasra, de pár órát kibírok benne. Épphogy csak világosodott, de a homokbánya éledezett. Felébredtek a seregélyek. Hangos rikácsolással kezdtek neki a napi sürgés-forgásnak. Már bőven fiókákat etetnek. Az első látogató is seregély volt a beszállóágon.
Kicsit többet kellett várni a gyurgyalagokra, de ők is megjelentek. Az első napsugarakra már ők is a levegőben parádéztak. És szerencsére az új beülőt is egyből birtokba vették.
Hangos prü-prü és tollászkodás közben várták, hogy melegedjen a levegő, és a rovarok is röpülni kezdjenek. Persze én csak örültem a várakozásnak, nyomtam az exponáló gombot, amikor csak lehetett. A hajnali toalett pillanatait ellesni nem minden nap lehet.
Amint mozgolódni kezdtek a rovarok, madárkáim is mozgásba lendültek. Gyurgyalagéknál ez a nász időszaka, melynek rituáléja van. A hím megajándékozza a tojót, mielőtt az kegyeibe fogadja. Az ajándék általában egy-egy ízletes rovar. Nagyon szép egy ilyen pillanat, amikor a hím odaadással közeledik a néha még tartózkodó tojóhoz.
Végül három és fél óra kuporgás után, elgémberedett tagokkal és persze jó néhány memóriakártyára rögzített élménnyel indultam haza.
Pécs, 2010. május 25.
Páfrányfotózásból arra ocsúdtam, hogy egy ökörszem hevesen énekel mellettem. Nem nagyon akart elmenni, akármit is csináltam. Aztán rájöttem, mi lehet az oka. A közelben lévő ágkupacban 3 éppen kirepült ökörszemfióka mozgott. Őket féltette a papa. A fiatalok még nem annyira óvatosak, ezért egy két képet tudtam készíteni a még sárga csőrű apróságokról. Aztán hagytam őket, hadd nyaggassák még szüleiket néhány zamatos hernyóért.
A hazaút sem telt eseménytelenül. Az út menti vadrózsa csúcsán cigánycsuk hintázott. Nem tudtam ellenállni. Leparkol, ablak leteker, fényképező elővesz. Szerencsére az autó jó álcának számít, van úgy, hogy a madarak nem törődnek vele. Kiderült, hogy csukéknál is nagy a sürgés-forgás. A bokorból fiókák kérő hangja hallatszott. A hím és a tojó is szépen hordta a táplálékot az utódoknak. Azért az "apuka" szakított néha arra is időt, hogy pár strófával hirdesse a bokor csúcsáról, hogy ki is az úr a háznál.
Pécs, 2010. május 20.
Nagyon szép, méltóságteljes növény. A sárga boglárkák pedig szép kontrasztot adnak a kicsit lilába hajló kékségnek.
Miután alaposan körbejártam a témát, és indulni akartam, feltűnt még valami. Kisebb termetével elveszett a magas fűben, de szerencsére észrevettem. Néhány tő nyári tőzike bújt meg szerényen a nőszirmok árnyékában.
Pécs, 2010. május 7.
