Mikor közelebb jött, egy-két portré is készült.
Miután hagyta magát körbefotózni, dolga végeztével továbbállt. Levezetésképp egy szép kis barátcinege szórakoztatott. Egyszerű, ámde nagyon kedves madár. Fotózása már a közeli madáretetésre emlékeztetett. :)
Pécs, 2009. november 18.
De nem csak belülről volt szép az erdő, hanem kívülről is érdekes képet mutatott. A NY-Mecsek 600 m körüli csúcsai napokig felhőben álltak. A nehéz felhők nem tudtak följebb emelkedni, és szinte ráültek a hegyekre, napokra párába vonva a csúcs közeli erdőket.
Pécs, 2009. november 11.
És még egy csuka is került a szákba a nap végére! :)
Pécs, 2009. november 4.
Októberben fellendült a madáritató forgalma. A környező bokrosban táplálkozó madarak előszeretettel használták a reggelente már jégréteggel borított ivó helyet. Több madárról is készült jó kép, de talán a legszebb a kék cinegét bemutató fotó lett, amin már az őszi színek is megjelentek. A kék cinege nem túl gyakori vendég az itatónál, azon a napon mégis 2-3 példány is sürgölődött a víz mellett. Volt amelyik nemcsak ivott, hanem alapos fürdőzésbe is kezdett. A képen szereplő madárka körbeugrállta a beszállóágat, majd egy pillanatra megállt, és a leskunyhóra pillantott. Már nyomtam is az exponáló gombot, és elkészült ez a kép.
Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/350, ISO 400.
Pécs, 2009. november 1.
A folyamatos párásodás (ennyien hamar beleheltük az üveget), és halk pusmogás ellenére sikerült néhány madarat megfigyelni. Fekete rigó, énekes rigó, meggyvágó, szajkó, mezei veréb, citromsármány jöttek az alatt a 30 - 40 perc alatt, amit bent töltöttünk. A tornyosuló felhők és a csöpörgő eső miatt úgy döntöttünk, hogy legközelebb folytatjuk.
Pécs, 2009. október 23.
Természetesen megjöttek a mezei verebek is. Zsivalyozásuk közepette egy vörösbegy is feltűnt a beszállón.
Szokatlanul sok kék cinegét is sikerült megfigyelni. Az eddigi egy-egy beesés helyett, most volt úgy, hogy három is tobzódott egyszerre a víz mellett.
Persze jöttek a rigók is. Eddig soha nem látott mennyiségben. Fekete rigók mondhatni csapatosan. három-négyesével érkeztek. A sok tojó és fiatal egyed közé jutott egy szép sárga csőrű öreg hím is. Szépen pózolva hagyta, hogy készítsek pár portrét.
Volt még énekes rigó, széncinege és a fa tetejéről hallottam cserrenni egy léprigót is. Talán, kis szerencsével még a tél előtt őt is megleshetem egy fotó erejéig.
Pécs, 2009. október 18.
A szajkók mellett sikerült most is egy új vendéget lefényképezni. Csak pár korty erejéig maradt, meg néhány mezei verebet elkergetett egy meggyvágó.
Pécs, 2009. október 6.
A következő új faj az itatón a vörösbegy. Ő nem teketóriázott, egyenesen az itatómedence leshez közelebbi végére szállt. Ez kb 45-50 cm-t jelent az objektívtől. Ez a távolság pont az obi közelpontja makro állásban. Soha nem gondoltam volna, hogy madarat fogok makrózni. Nagyon kedves látvány volt a mindössze fél méterre szomját oltó vörösbegy.
Következett a sorban a szajkó. Többször is visszajött. Mindíg a leskunyhón landolt először. Majd a szívbaj kerülgetett, akkorát dobbantott érkezéskor. Kipróbálta az itató minden szegletét. Végül ő is közel kb 70 cm-re :) ivott. Természetesen portré készült.
Szintén új faj volt fényképezés szempontjából az énekes rigó. Nem időzött sokat, nem egy ráérős fajta. A fényképező persze dolgozott.
A sort két fekete rigó zárta először óvatoskodtak csak, de aztán nagy pancsolást csaptak. Az egyik szintén bejelentkezett egy közeli felvételre.
Tölteléknek volt egy sereg mezei veréb, néhány széncinege, pár zöldike, egy citromsármány és egy füzike (talán csilp-csalp). Ő sajnos csak egy villanásnyi ideig bírta a zsivalyozó verebek mellett.
Pécs, 2009. október 1.
Szeptemberben elindítottam egy új fotós projektet. Célba vettem a vízimadarakat. Teljesen más fotózási stílust követel meg a téma. Új terepviszonyok, víz, sár, nagy és félénk madarak. Csupa olyan probléma, amiket csak tapasztalat útján tudok megoldani. Úgy néz ki, hogy lassan, döcögősen beindul a dolog, egyre több ötletem van ezzel kapcsolatban. Remélem ezeknek köszönhetően számos új madárfajt nézhetek meg az objektíven keresztül is. Talán az egyik legfeltűnőbb vízimadár a nagy kócsag. Fenséges, tiszteletet parancsoló madár. Óvatossága próbára teszi a természetfotóst. Éles szemével a legapróbb mozdulatot is kiszúrja. Többszöri próbálkozás után azért sikerült néhányszor egész közel férkőzni hozzájuk. Több kép is született, ami szépen bemutatja a korábban leírt szép madarat. Ám a madarak szépsége sokszor vadságot takar. Emberi gondolkodással nehéz megérteni a madarak érzelem nélküli életét. Hiszen náluk két cél van, szaporodni és túlélni. A túlélés egyik alapszabálya: kihasználni a lehetőségeket. Egy-egy jó táplálkozóterületen sok madár összeverődik ebből az okból, és ilyenkor az összezörrenések gyakrabban előfordulnak. A jobb helyekért folytonos küzdelem zajlik. Az e havi hónap képe ezt a viselkedésformát mutatja be. Egymást kergető nagy kócsagok. A jelenet elég közel zajlott, és nem volt idő a zoom állítására, ezért sajnos néhány alkatrész lemaradt a képről. De mégis mozgalmas, és mindent elmond a madarak egymás közti viszonyáról.
Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/350, ISO 200.
Pécs, 2009. október 1.
Második virágunk jóval feltűnőbb, szintén gyepekben nyílik a csillag őszirózsa.
Pécs, 2009. szeptember 29.
