Ebben a hónapban nem volt olyan nehéz a választás, mert csak a jégmadarakról készültek képek. A fotózások alatt nagyon megkedveltem ezt a szép madarat. Eddig mindig csak távcsővel sikerült megfigyelni, és csak pár pillanatig, amíg a víz fölött suhanva el nem tűnt. Most viszont sok viselkedésformát is láttam egészen közelről, amit eddig csak az olvasmányaimból, vagy természetfilmből ismertem. Láttam hogyan fog halat, hogyan viszonyul fajtársaihoz vagy más madarakhoz. Remélem lesz még rá lehetőségem, hogy fotózzam ezt a gyönyörűséget. Igazából sok jó fotó is született Olyat szerettem volna választani, ami igazán jégmadaras. Egy vízpart képéhez hozzátartozik a belógó ágon üldögélő jégmadár is. Innen szemléli a környéket, innen lesi a halakat, és itt is fogyasztja el az elfogott zsákmányt. A választott kép ezt mind elmondja. Egy kis plusz talán még az is, hogy a csőrére ráragadt az éppen elfogyasztott hal egy pikkelye.
Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/90, ISO 200.
Pécs, 2009. augusztus 1.
Szerencsémre a Kapos az utóbbi évek során egészen jó élőhellyé alakult. A parton a töltések között egymást érik a fűz bokrok, fák.
Így van ez a torkolati részen is, ahol a kiszemelt száraz ág mögött egy szép fűz bokor terebélyesedik. Ebben a bokorban alakítottam ki a leshelyet is, így már kb 4 m távolságból (vagy inkább közelségből) fényképezhetem a jégmadarat.
Nagy lelkesedéssel ültem ki a következő hajnalokban és esténként. Az bebizonyosodott, hogy jó helyet választottam. Az álca is megfelelő, és a jégmadár revírjének közepébe sikerült betelepednem. A hím és a tojó is rendszeresen mozognak a közelben. Gyors röptükkel suhannak cm-kel a víz fölött. Rájöttem viszont, hogy a jó élőhelynek hátránya is van. Rengeteg víz fölé hajló ág van ezen a szakaszon, ami a jégmadárnak megfelel pihenésre és halászatra is. Bőven van választék és ezt az ágat is csak ritkán használja. De ez lenne a kisebb probléma. A Kapos és a Sió is kedvelt horgászvíz. A falu horgászainak jó része (nem kevesen) ide jár halat fogni. A parton egymást érik a horgászhelyek, és persze az én leshelyem mellett is van három. Így hát nem csak a jégmadár fotózása jelentett feladatot, hanem legalább akkora kihívás lett a horgászok megelőzése is. Sok sikertelen fotózási kísérlet után az egyik délután biztatóan indult. Jó idő, szélcsend, szép délutáni fények. A parton csend. Sehol egy horgász! Ez az én napom. Így is lett. Rövid várakozás után a beszállóágon ott termett a jégmadár csőrében egy kishallal. Két egész percen keresztül hagyta magát fotózni. Megint bevált a hangtompító burkolatom, a fényképező kattogása így nem zavarta. Megszülettek az első jégmadárfényképek.
Kicsit nézelődött, bámulta a vizet, le is csapott, de a fogással már nem szállt ide vissza. Az első sikereken felbuzdulva másnap délután ismét kiültem. A jégmadarak jöttek-mentek, gondoltam ma is szerencsém lesz. Kisvártatva viszont felbukkant egy spori, aki pont itt akart horgászni. Hirtelen felindulásból eldöntöttem, nem mehet ez így tovább. Többször láttam már, hogy a jégmadarak a túlpart egy bizonyos része felé sűrűn repülnek. Át is mentem oda, és egy jónak ígérkező helyen leszúrtam egy víz fölé benyúló ágat. Nem bíztam benne, de itt legalább nincs horgászhely.
Másnap a hajnal már itt ért. Épphogy elhelyezkedtem, az álcaháló is helyére került. a közelből már hallottam is a jégmadár éles, röptében adott hangját. A következő pillanatban már az ágon ült a madár. Hej azt a hétszázát. Még majdnem hogy sötét volt. Csak próbaképp lőttem pár hosszú expós képet.
A zöme persze életlen lett. Vagy tizenöt percig itt ücsörgött a madárka. Egy halat is fogott közben. Sajnos a táplálkozás mozzanatai a kevés fény miatt mind homályosak lettek. Tollászkodás, nézelődés. Már kezdett előbújni a nap szépen színezve kis madaramat (már összebarátkoztunk :)).
Ám mielőtt felkelt volna a nap, a töltésen egy bicikli zörgése hallatszott. Úgy is továbbáll, gondoltam. Ám a következő pillanatban elóbégatja magát a horgászni igyekvő bácsika, hogy a már a parton gubbasztó haverjával megbeszéljék a reggeli haljárást. Mindezt olyan hangosan, hogy talán még kilóméterekre is hallani lehetett, hogy ezek a büdös halak már megint nem esznek. Persze a jégmadár azonnal elrepült. Hiába vártam már aznap reggel, a napkeltében már csak a beszállóágon sütkérező szitakötők szórakoztattak.
Horgászok ide vagy oda, jön még jégmadár az objektív elé!
Pécs, 2009. július 24.
Azért még nem adtam fel. Ebben a beállításban egy szép hím feketerigó nem lenne rossz.
Pécs, 2009. július 14.
A júniusban készült fényképek közül a választás ezúttal a boglárka lepkékről készült, "Párban" című képre esett. A kép Tolnanémediben készült. Szabadságunkat töltjük szüleinknél. Tikkadt meleg, kánikula a faluban. Valahol az utcában, valaki vízzel foglalatoskodhatott, mert az út mentén vízfolyás nyomai láthatók. Jól átitatta a földet. A hőségben több se kellett a lepkéknek, kihasználva a lehetőséget, a nedves földön szívogattak. Helyenként csapatosan lepték a jobb helyeket. Na több se kellett, a fényképezővel a lepkék mellé hasaltam, és kattintottam pár kockát róluk. A gyerekeknek is nagyon tetszett, mert remekül lehetett az apa hátán ülve, jégkrémet nyalogatva, szép lepkéket nézegetni. Persze azért az utcán jöttek-mentek a falubeliek. Szinte hallottam: "Na ez se lett normálisabb felnőtt korára, ilyen melegben a porban hasal, és fényképezi a sarat!"
Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/350, ISO 200.
Pécs, 2009. július 1.
De talán akkor a legszebbek, amikor a felkelő nap halvány kontúrt rajzol köréjük.
Pécs, 2009. június 30.
A beszállóra le-leszálltak a víz fölött vadászgató fiatal füsti fecskék,
és előbújt tollászkodni a fiatal vízityúk is. A jégmadár fotózás körülményeit majd akkor ecsetelem, ha már eredményt is tudok felmutatni róla.
Pécs, 2009. június 29.
Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha a környéken mozgó sárgarigó is meglepne pár kattintásig.
Pécs, 2009. június 20.
Öt méteres távolságra pedig egy beszállóágat állítottam a partfal tetejére.
Másnap reggel fél ötkor már a leskunyhóban kuporogtam. Kicsit szűk lett, de talán jó lesz. Amíg a kora reggeli hangokat hallgattam, feketerigó, fülemüle, sárgarigó egy fácán baktatott el a sátor előtt két métrre. Nem vett észre, úgyhogy az álca jól sikerült. Lassan a löszfal lakótelep is ébredezni kezdett. Mezei verebek és seregélyek jöttek elő, akik a gyurgyalagok elhagyott üregeiben költenek. Kb másfél órai várakozás után megjelentek a gyurgyókák is. A partoldalból kilógó gyökereken üldögéltek. Nem voltak valami mozgékonyak. A seregély csapat viszont annál inkább. Miután teljesen elzsibbadtam hazamentem. Este viszont megint a lesben ültem. Kicsit tartottam tőle, hogy a madarak szeme láttára ülök be, de öt perc sem telet el és veréb, seregély és GYURGYALAG csücsült a beszállóágon.
Gyurgyóka pajtás a beszálló tetejéről vadászott. Onnan indult egy-egy rovar után, és oda is szállt le utána.
A fényképező folyamatosan csattogott. Táplálékot hordó seregély, táplálkozó gyurgyalag is kockára került.
Hihetetlen, de egy nap után úgy használták a beszállóágat, mintha mindig is ott lett volna. Harmadik napon már a szép habitusképek helyett, mozgalmasabb fotókat szerettem volna. De a gyurgyóka nagyon gyors madár. A le és felszállást próbáltam elkapni, több-kevesebb sikerrel. Sok üres ágat fényképeztem, mire a madár is a képre sikeredett kitárt szárnyakkal.
Volt egy meglepetésvendég is. Még jóval napfelkelte előtt egy cigánycsuk termett a beszállón. Pár kép róla is sikeredett.
Nagyon jó élmény volt ilyen közelről figyelni ezeket a színponpás madarakat. Biztosan lesz még folytatása.
Pécs, 2009. június 2.
A májusban készült képek közül a választás a zöld gyíkra esett. Talán nem is a fotó szépsége miatt, hanem az állattal való találkozás miatt. Olyan közel tudtam menni hozzá a fényképezővel, hogy az objektívet már nem lehetett élesre állítani. Ez kb 50 cm. Nagyon szépen hagyta magát fotózni, majd miután leeresztettem a gépet, elsétált. A kép a Mecsek egy sziklagyepén készült.
Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/90, ISO 200.
Pécs, 2009. június 1.
Pécs, 2009. május 20.
