vidra
Hattyúnász ráadással
Nyakát kinyújtva fuvolázott, közben szomszédja szorgalmasan válaszolgatott. Szép volt, de sajnos óvatlan voltam, észrevette az objektÃv mozgását, és lebukva eltűnt a szemem elÅ‘l. Messze nem mehetett, a hangját folyamatosan a közelbÅ‘l hallottam. De úgy látszik a szomszéd sem úszkált tétlenül, nemsokára megpillantottam, amint szembÅ‘l a gyékényes mentén közeledett. Egy-egy füttyszó innen-onnan, és a szomszéd egyre közelebb ért.
AmÃg a hátulsó madár csendben volt, addig ez a vöcsök is nyugodtan viselkedett. De amint az megszólalt, emez határozottan elindult a hang irányába.
Nagyon közel úszott el előttem, a portré talán érzékelteti.
Még hallottam a les mögül szólni mindkét madarat, aztán a hangok szétváltak, és rövidesen mindkettÅ‘ a helyérÅ‘l szólongatta egymást. Úgy látszik lecsillapodtak az indulatok. Újabb egy órán keresztül nem történt semmi emlÃtésre méltó, amikor az öböl szélén feltűnt egy hattyú. Egyenesen befelé tartott, közben fejét a vÃz alá dugva táplálkozott. Figyelgettem az objektÃven keresztül. Vártam, hogy közelebb érjen, amikor a háttérben újabb nagy fehér folt jelent meg. Még egy hattyú. Ez utóbbi azonban egészen másként viselkedett. Szárnyait kissé feltartva, kihúzott testtartással, egyenesen az elÅ‘zÅ‘ felé tartott. Amikor a közelébe ért, egymás felé fordultak, felborzolták nyakukon a tollazatukat, és búgó hangokat hallattak. EgybÅ‘l világossá vált a helyzet, nászviselkedést látok.
Egy darabig szinkronban, egymás mellett úsztak,
majd rÃtusosan fürdeni kezdtek. De arra ügyeltek, hogy mindezt szorosan egymás mellett tegyék.
Micsoda látvány volt! Nagyon kellet ügyelnem, hogy a vÃzszint rendben legyen, és közben arra gondoltam, csak ki ne ússzanak a látótérbÅ‘l. Bár ilyet még sosem láttam, tudtam, hogy mi fog következni. Egy-két perc elteltével a kicsit filigránabb termetű tojó lehajtotta a fejét a vÃzre, a gúnár pedig tette a kötelességét.
Az aktus végeztével mindkét madár kiemelkedett a vÃzbÅ‘l, és búgó hangjukon ünnepelték egymást.
Majd mindketten rövid tollászkodásba kezdtek.
Hát nehezen tértem magamhoz. Csodálatos, meghitt pillanatok voltak. Sokat már nem is vártam a mai naptól. Az ismét feltűnő kis vöcsök is sietett a dolgára.
Én meg a hattyús élménnyel telve vártam, hogy este legyen. Indulás közeli volt már az idÅ‘, mikor a szárcsák zajongására lettem figyelmes. Az egyik irányból heves futással iramodtak a nádas felé. Valaki biztos jár a töltésen, gondoltam. Szinte abban a pillanatban az üres öböl közepén valami kidugta a hátát a vÃzbÅ‘l. De csak egy szemvillanásra. El is gondolkodtam, hogy láttam-e egyáltalán valamit. De néhány másodperc múlva a les elÅ‘tt pár méterre örvénylett egy nagyot a vÃz, és felbukkant egy szÅ‘rös fej. Mi van? Vidra! Pár másodpercem volt, hogy megörökÃtsem a váratlan látogatót.
Két kattanást engedett, majd egy nagyot örvénylett a vÃz, és el is tűnt.
Nehezen tértem magamhoz az ámulatból. Annak ellenére, hogy a fél életemet a természetben töltöm, még soha nem láttam vadon élő példányt. Igazi ráadás volt ez a nap végére.
Pécs, 2016. március 26.