Megérkeztek a menetrendszerű vadgerlék is,
sőt egy a madáritatón eddig nem fotózott faj is megjelent. Az itató szélén, egészen közel a kunyhóhoz hirtelen megjelent egy madár. Nagyon közel volt, csak portréra nyílt lehetőség. Egy házi rozsdafarkú volt.
Elég szokatlan a megjelenése ezen az élőhelyen, hiszen nem egy erdőlakó fajról van szó. De a kirepült fiatal madarak, kóborlásuk során szinte bárhol felbukkanhatnak. A csőrtövének sárga színe egyből elárulja, hogy ez is egy fiatal példány volt. Nem szállt a víz mellé, inkább csak a víz körül repkedő rovarok vonzották. Sajnos a szép beszálló ágaimat nem használta, inkább a sűrű bokrokból kiálló ágakon ücsörgött, és onnan vadászgatott.
Szóval ilyen dolgok történtek, amikor különös jelenségre lettem figyelmes. Az itató végén kialakított fürdőhely mohával borított. Ide szállnak a madarak, ha a víz közelébe akarnak kerülni. Egyszer csak a mohás rész egyik oldala kiemelkedett a vízből, majd visszasüllyedt. Mi van? Hiszen alatta kövek vannak. Pár perc múlva a dolog megismétlődött. A moha centimétereket emelkedett, majd ismét visszasüllyedt. Az éppen fürdőző cinegék sem tudták mire vélni a dolgot, nagyokat rebbentek, amikor megmozdult alattuk a "talaj". A következő egy órában többször ismétlődött a jelenség. Én meg csak találgattam, hogy vajon mi lehet a moha és a kövek alatt. Már este felé járt az idő, lassan indulni is akartam, gondoltam most jól megnézem, hogy mi lakik a moha alatt, amikor hirtelen az itató sarkában, a víz alól felbukkant egy fej.
Na megvan a tettes! Erdei sikló. Úgy látszik a nappali meleget a vízben hűsölve vészelte át. Pár percig csak a fejét mutatta, nézelődött, majd lassan előbújt.
Gondolom esti vadászatra indult, mert kimászott a vízből, és lehuppanva a földre, eltűnt a bokrok alatt. A jelenetről egy rövid videó is készült.
A leskunyhóban már találkoztam erdei siklóval, de a vízben, ily módon elbújva, még nem láttam.
Pécs, 2014. június 24.
A harkályok sokszor nagyon mókásan tudják megközelíteni a vizet. A medence oldalát képező farönkön addig oldalaznak lefelé, amíg el nem érik azt. Sokszor azt várja az ember, hogy mikor esnek bele. Mostani harkályom is így tett, szerencsére mindezt úgy, hogy felém nézett. :) A harkály után rigók jöttek. Először egy igen ideges fiatal madár. Talán ötször vagy hatszor is rárepült az itatóra, mire végre le mert szállni. Lehet, hogy először járt itt? Fölugrott a víz mellé, majd megint eltűnt, és ezt játszotta egy darabig. A végén azért csak kortyolt párat.
A fiatal rigó után egyből egy öreg hím érkezett. Lehet, hogy ez az előbbi madár a fiókája volt. Ő már magabiztos volt. egy kicsit meg is cibálta a mohámat. Szerencsére nem szedte szét a dekorációt. Akkor nagyon mérges lettem volna. :)
A rigók mindig visznek egy kis vidámságot a madáritató életébe. De az igazán megmosolyogtató jelenség mégiscsak a vörösbegy. A múltkor is láttam már egy fiatal példányt, most is jött egy. Sokáig bujkált a bokrokban. Persze nem tud csendben maradni, "cikk-cikk" hangja hamar elárulja. Eltelt egy kis idő, mire összeszedte a bátorságát, és végre megállt pár pillanatig.
Körbejárt minden lehetséges helyet az itató körül.
Fölszállt, leszállt, aztán végre kikötött a vízben.
Ott is ugrált, ki-be, de végül fürdött egyet, mielőtt végleg eltűnt volna a bokrosban.
A reggel következő szereplője egy vadgerle volt. Tulajdonképpen számítottam is rá. Így nem ért váratlanul a megjelenése.
A nap igazi meglepetése ezek után következett. Minden előjel nélkül, hirtelen két galamb landolt a medence szélén. Hirtelen csak arra koncentráltam, hogy ketten vannak, de aztán mint villámcsapár, jött a felismerés, kék galambok voltak.
A betyárját, csak éles legyen a fotó, ilyenkor nem szabad kapkodni, mert akkor biztos elszúrom. A madarak nyugodtak voltak, így jutott idő az alapos élességállításra. Sőt pár portré is készült.
Valamit sejthettek, mert fél percnyi várakozás után elrepültek. Talán a fényképező hangját hallották, vagy talán nekik is működött a hatodik érzékük, nem tudom. Mindenesetre én így is boldog voltam. Több szempontból is. Először fotózhattam ezt a nagyon szép, finom színezetű madarat. És az utóbbi években egyre ritkábban látok kék galambot, ezért külön öröm volt ez a találkozás. Szóval így történt. De nincs megállás. Hallottam több olyan madarat is a reggel folyamán a les körül, aminek a puszta gondolatától is rángatózni kezd a mutató ujjam. Van még miért kiülni, meg hát minden madárnak innia kell valamikor, előbb-utóbb majd csak találkozunk. :)
Pécs, 2014. június 19.
Pécs, 2014. június 15.
Ráadás volt csak, hogy a madársisaknak lakója is akadt. Mint valami őr, úgy mászkált föl-alá a virágon. Nem hagyhattam ki tehát a kompozícióból :)
Pécs, 2014. június 11.
Összetartóan mozogtak, látszott, hogy egy fészekaljból valók. A cinegék után volt egy kis üresjárat, de aztán beindult az élet. Az izgalmasabb fajok közül először vadgerlék érkeztek.
Először egy, majd rögtön utána kettő is jött. A páros nemes egyszerűséggel a kunyhó tetején landolt. Egészen különleges érzés, amikor az ember feje fölött pár centiméterrel tipegnek. :) A vadgerléket citromsármány követte. Rendszeres fészkelő a környéken, de az itatónál eddig csak egy vagy két alkalommal tudtam elcsípni, úgyhogy nagyon örültem neki.
Óvatos volt mielőtt leszállt volna, sokat időzött a szomszédos bokor takarásában. De miután megbizonyosodott a biztonságról, alaposan körbejárta a helyet. Több helyzetben is tudtam fotózni.
Sőt pár portrét erejéig egészen közel jött.
A citromsármány után egy vörösbegy szállt be. Szintén fiatal madár volt. Érdeklődve ugrált az itató szélén.
Kíváncsi természetű madár, ezt le sem tagadhatná. :)
A sort végül egy hím fekete rigó zárta. Hangoskodva jött, pózolt egy kicsit, majd pár korty után el is szállt.
A rigó távozása után le is állt a madármozgás. A naplemente még messze ugyan, de a völgybe már nem jutott a napfényből, nehéz árnyékba borult az itató. Nem volt értelme tovább maradni.
Pécs, 2014. június 8.
Az almafa már nem mai gyerek. Koronájának egy része már elszáradt, viszont a törzs alsó részéből számtalan fiatal hajtást hozott. Ezt a két momentumot akartam a képekben is visszaadni.
A seregélyek persze ezzel mit sem törődve szorgalmasan hordták a táplálékot a fiókáknak.
Az én legnagyobb örömömre. :)
Pécs, 2014. június 4.
A mostani hónap fotóját picit figyelemfelkeltésnek is szánom. A Mecsek fantasztikus flórával rendelkezik, melynek számtalan védett faj is a tagja. Ezeket a védett növényeket, főleg, ha kellőképpen dekoratívak sokan keresik fel évről-évre, hogy lefényképezzék. Ezzel alapjában véve nincs is baj. A probléma akkor kezdődik, ha a fotós nem túl körültekintő. Sokszor előfordul, hogy az éppen virágzó, vagy magasabb növésű tövek mellett több, alacsonyabb, kevésbé feltűnő, vagy bizonyos fajoknál meddő egyed van még. Ezek ugyan fotós szemmel kevésbé érdekesek, hiszen nem olyan látványosak, de természetvédelmi szempontból ugyanolyan értékesek, mint az éppen virágzó társaik. Ezért kérek minden fotós társamat, akik növényfotózásra adják a fejüket, hogy mielőtt nekiállnak a fényképezésnek, alaposan nézzenek körül a kiszemelt helyszínen. A fotózni kívánt virág körül, a növényzet takarásában keressenek további egyedeket, hogy tisztában legyenek a valós helyzettel, a valódi egyedszámmal. A növényfotózás sokszor kíván alacsony nézőpontot, amihez a fotósnak le kell térdelnie, esetleg hasalnia. Nem szabad előfordulnia, hogy ráfeküdjünk azokra a védett növényekre, amelyeket figyelmetlenségünk miatt nem vettünk észre! Nem szabad előfordulnia, hogy a fotózás tárgya a fotós miatt sérüljön vagy semmisüljön meg! Akihez eljutnak ezek a sorok, és fotózott már védett növényeket, nézzen magába, és a fentiek szerint tervezze meg a következő fényképezést!
Ennyi bevezető után tehát a május hónap képe a szarvasbangót ábrázoló fotó.
A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG APO Macro optikával, f 7,1, 1/640, ISO 1000 beállításokkal készült.
Pécs, 2014. június 3.
Izgalmas a helyzet abból a szempontból is, hogy az általam kiszemelt bokor friss hajtásai sokat nőttek az előző fotózás óta eltelt pár nap alatt. Azt a célt tűztem ki magam elé, hogy ha a helyzet engedi, akkor megpróbálom a gyurgyalagokat a természetes környezetükben megörökíteni. A gyurgyalag fényképezésének általános módja, hogy a fészkelőhely közelében kihelyeznek egy ágat, amit szerencsés esetben a madarak elfoglalnak, lehetőséget adva a fotózásra. Ez általában be is válik, én is ezt a gyakorlatot követtem az elmúlt években. Ezzel próbálok idén szakítani. Azokon az ágakon, és azokon a bokrokon próbálom őket fényképezni, amit amúgy is használnak. Azt már most látom, hogy így sem lesz két egyforma fotózás. A vadrózsa hajtásai gyorsan nőnek, és remélhetőleg kellő változatosságot is adnak majd a különböző kompozíciókhoz. Szóval ezen mesterkedem. Ilyen megfontolással próbáltam most is a képbe komponálni az éppen előttem ülő madarat, amikor az furcsán kezdte púposítani a hátát, és erősen tátogni kezdett. Egyből beugrott a hétvégén lefilmezett jelenet, köpetelni fog! Nem is voltam rest, eleresztettem egy szép hosszú sorozatot. A gép pedig tette a dolgát, és a kártyára írta a hőn áhított jelenet egyes kockáit.
Ennél több nem is kellett aznapra. A nap is elbújt a felhők mögé, a madarak is csak ücsörögtek az ágon.
Bár kétségtelen, hogy ez a hidegebb színárnyalat is nagyon jól áll ezeknek a madaraknak, hazafelé vettem az irányt.
Pécs, 2014. május 29.
De aztán hamar meg is érkezett az első madár. Gyors kattintások, és az idei első gyurgyalagfotók már a kártyán voltak. Szépen ringatózott a vadrózsabokor kinyúló, száraz ágán.
Nagyon szeretem ezeket a szép madarakat. Igaz, hogy nem először fényképezem őket, de minden újabb alkalom egy újabb élmény is. A reggeli toalett is az ágon történt. Egy-két rövid kör után rendbe szedte tollait.
Majd egy gyors tollrázás, és már ment is az újabb rovar után.
Tulajdonképpen így telt a reggel. Egy kör vadászat, egy kis pihenő.
Egy hosszabb ücsörgés alatt gondoltam készítek egy rövid videót. Ha már a technika lehetővé teszi, megpróbálkozom vele. Talán a beszámolóimat is színesebbé tudom tenni néhány rövid mozgóképpel. Szóval átkapcsolok videó módba, és elindítom a felvételt. A madár meg szinte azonnal elkezd furcsán viselkedni, mejd hirtelen köpetel egyet. Majd a méreg evett meg. Ez az egyik jelenet, amit régóta szeretnék lefotózni, de még nem sikerült rendesen. Hát most is lekéstem. De sebaj, legalább lefilmeztem. :) A gyurgyalagok a rovartáplálékuk kemény kitinvázát nem tudják megemészteni, ezért köpet formájában időről-időre felöklendezik. Laikusnak furcsának hathat, de ez nem is annyira ritka a madárvilágban. Szóval itt a videó, lejátszás előtt érdemes HD módba állítani. :)
Pécs, 2014. május 25.
Jónak is ígérkezett az este, de aztán valamiért teljesen ellaposodott a dolog. A kezdetben aktívan mozgó gyurgyalagok inkább a környéken vadásztak, mintsem hogy az objektívem előtt ücsörögjenek. A lemenő nap fényében csak az üres ágakat bámultam. Szerencsére az estét, mint már annyiszor, egy másik fotótéma mentette meg. A környező bokrokon őszapók tűntek fel. Mint megannyi cserregő, nyeles tollgombóc repkedtek egyik bokorról a másikra. A kis kémlelőnyíláson keresztül próbáltam követni őket, amikor egy hirtelen megjelent azon az ágon, ahova a gyurgyalagokat vártam.
Szeretem ezeket a pici madarakat, úgyhogy egyből felpörögtek az események. Gyorsan megkértem a telefonomat, hogy szóljon az érdekemben pár szót, aminek meg is lett a hatása.
Az őszapócsapat pár percig elidőzött a sátram körül, mielőtt tovább álltak volna.
Hát így jártam. Nem tudom ezt lehet-e jó jelnek tekinteni, majd kiderül. :)
Pécs, 2014. május 24.