A másik sarkalatos pontja a területnek az öreg diófa. Kedvelt tartózkodási helye a hímnek. Jól belátja innen az egész revírt, és nem mellesleg a már korhadó fa tele van hangyákkal, ami ugye a gyengéje ennek a madárnak. A közeli képek körítéséül ezért a vén diófa egy korhadó ágát választottam.
Mindig élményszámba megy, ha találkozhatok ezzel a szép madárral. Ezúttal azonban olyat láthattam, amit eddig soha. A pár még a költés elején lehet, mert a tojó is folyamatosan mozgott a környéken. Miközben a lessátorban ücsörögtem, tanúja voltam, amint egymás előtt, egészen közel, nyakukat kinyújtva, jobbra balra dülöngélve együtt kiáltották el a nász hangját. Szép volt, bár fotó nem készült róla. Azonban egy újabb momentum, hogy van még mit megörökíteni nyaktekercs témában. :)
Pécs, 2013. április 28.
A nyílt részre azért nem merészkedett ki, a nádas szélén visszafordult. De nem tudott egyből visszalépdelni a nádasba, mert vele szemben jött még egy guvat.
A párja volt. Együtt járják már a revírt. Hirtelen a farönk képezte ösvény szűkössé vált. Persze egyik sem akart lelépni róla, ezért egymás mellett, meg-meglökve a másikat haladt mindegyik a maga irányába.
A másodiknak érkező sem óhajtott kisétálni a náddal kevésbé takart részre.
Kinézett, aztán gyorsan vissza is fordult, és a párja után szaladt, aki már el is tűnt a nádasban. Pár másodperc múlva hallottam, amint a leskunyhó alatt keltek át a túlsó oldalra. :)
Pécs, 2013. április 21.
Pécs, 2013. április 20.
A pelyhes apróságok körül rengeteg volt a zsákmányállat. Látszik a szülők szorgossága. A macskabagoly költőláda jó tükörképe a környék apró állatvilágának. Nagy pele, mogyorós pele, erdei egerek, vörösbegy, és rengeteg más énekesmadár toll volt most is terítéken.
Harmadik körben pedig eljött a cinegés odútelep ellenőrzésének ideje is. A 20 odúból 7-ben mutatkozik annak a jele, hogy benne költés várható. A többségben még csak fészekkezdemények voltak, egyben azonban már két tojás is lapult a fészekcsésze mélyén.
Egy odú pedig kisemlős fészkét rejtette. Az odúba betekintve egy mogyorós pele nézett vissza rám. Örülök neki is, hiszen védett fajról van szó. Másrészt ki tudna ellenállni az ilyen nagy fekete szemeknek! :)
Pécs, 2013. április 18.
A márciusban kialakult időjárási viszonyok, a hónap végén leesett nagy mennyiségű hó mindannyiunk életét felborította. De míg mi emberek csupán kellemetlenségként éljük meg ezeket a napokat, az állatoknak bizony kemény próbatételt jelent. A telelő területükről visszaérkező, vonuló madarakat meglepetésként érte a több 10 cm-es hó leesése. Ezek a főként rovarevő énekesek ebben az időszakban nem jutottak táplálékhoz. És mivel a vonulás alatt elhasználták zsírtartalékaikat, létkérdés lett volna számukra, hogy táplálkozni tudjanak. A hó azonban ezt lehetetlenné tette, így sok vörösbegynek, énekes rigónak, rozsdafarkúnak ez a pár nap bizony végzetes volt. Nagy segítség ilyenkor a madáretetés.
Mivel a havas húsvéti napokat Tolnanémediben töltöttük, ott próbáltunk segíteni. Édesanyám szorgos madáretető munkáját néhány szem almával kiegészítve egész sereg madarat sikerült táplálékhoz juttatni. A következő lista jól szemlélteti ezt. Énekes rigó, fekete rigó, házi rozsdafarkú, vörösbegy, erdei szürkebegy, barátposzáta, erdei pinty, fenyőpinty, zöldike, csíz, meggyvágó, tengelic, mezei veréb, házi veréb, széncinege, kék cinege, barátcinege, őszapó, citromsármány, szajkó, nagy fakopáncs, közép fakopáncs. Ha jól számolom ez 22 faj. Az udvar szinte életre kelt ez alatt a pár nap alatt. Öröm volt nézni a nagy sürgést-forgást, ami a hó elolvadása után egy csapásra meg is szűnt. Persze a fényképezőnek is jutott némi szerep ez idő alatt. Az első madár, ami alig öt perc után már megjelent a kirakott alma mellett, az a barátposzáta volt. Élvezettel csipegette a gyümölcs húsát, szinte folyamatosan őrizve azt. A hónap képe ezúttal ezt a madarat ábrázolja.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f7,1, 1/1000, ISO 200, +1 EV beállításokkal készült.
Pécs, 2013. április 3.
Másodszor megnövekedett az esélyem, hogy végre valahára búbos bankát is fotózzak. Józsi segítségével hétre nőtt a bankák számára kihelyezett odúk száma.
Aztán lépéseket tettem, hogy közelebbi ismeretséget kössek a füleskuvikokkal is. Négy odú került ki a számukra megfelelő élőhelyre.
A nagy munka közben azért néha elcsábultam, mert a tavasz rohamléptekkel halad. Már a csillagvirágok is nyílnak a Mecsek völgyeiben.
Pécs, 2013. március 13.
Februárban fotózásra a hónap végén jutott csak idő. Viszont ekkor pár napot sikerült eltölteni a madarakkal. Az időjárás úgy tűnt ebben az évben igazodik a naptárhoz. A harkályok számára kialakított etetőnél is már erősen mutatkoztak a tavasz jelei. Igaz, hogy a szemnek az erdő még csak a barna árnyalatait mutatta, de a fül számára már egyértelmű volt, hogy változnak a dolgok. A csuszkák hangoskodtak, kiabáltak, a harkályok doboltak, és egymást kergették a már területfoglalási lázban égő hím madarak. Mindezek mellett a les előtt sem csökkent a mozgás. A tél hónapjai alatt talán most voltak a legaktívabbak a harkályok, köztük is a közép fakopáncsok. A tollazatuk apró különbségei alapján, így a tél végére, már el is tudtam őket különíteni. Négy példány is bejárt az etetőre. Köszönhető talán ez annak is, hogy a lest eleve a madár élőhelyére vittem. Az öreg erdő tele van odvasodó, korhadó fákkal. A kis termetű, szép színezetű harkály itt megtalálja mindazt, ami neki kell. A hónap képe így ezúttal is ezt a szépséget ábrázolja. Megpróbáltam a képbe belesűríteni mindezt. A korhadó fa, a háttérben megjelenő öreg cserfa sziluettje, az erdő szélén felverődött fiatal fák sárgás, elszáradt lombjának színe mind hozzátartoznak a Mecsek déli lejtőinek hangulatához, ahol megtaláljuk a közép fakopáncsot is.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f6,3, 1/30, ISO 400 beállításokkal készült.
Pécs, 2013. március 4.
A hangulatot fokozza a kergetőző közép fakopáncsok látványa. Párban közlekednek mindenhova. A les elé is egyszerre érkeznek, a hím szorgalmasan követi párját. Csak néha hagyja egyedül, míg dobol egyet az öreg cser száraz ágán.
A nagy fakopáncsok is éreznek valamit. Három hím is kergeti azt az egy szem tojót, aki azért még rendszeresen leszáll az etetőhöz.
Tavaszodik.
Pécs, 2013. február 25.
Minél több időt töltök a harkályokkal, annál több bizonyosságot szerzek arról, hogy micsoda fantasztikus madarak! A természet remekbe szabott alkotásai. Az életmódjuk speciális testfelépítést igényel, hogy a függőleges fatörzseken biztonsággal kapaszkodhassanak. De azért azt nem gondoltam, volna, hogy a fizika törvényeit meghazudtolva, fittyet hányva a gravitációra, egészen akrobatikus mutatványokra is képesek. Persze láttunk már ilyet az erre specializálódott csuszkától, de egy nagy fakopáncstól számomra mindenképpen szokatlan volt az a jelenet, amit egy madáretetőnél töltött fotózás alkalmával tapasztaltam. Az etetőre bejáró hím nagy fakopáncsot már ismerősként köszöntöttem. Sűrűn megjelent, hogy szedjen pár szemet a napraforgóból. Persze ilyenkor azt sem mulasztotta el, hogy a többi madarat kicsit megkergesse, bizonyítva fölényét velük szemben. Egy alkalommal, az helyett, hogy a szokásos mozdulatsort megtette volna, fogta magát, a beszállófán fordult 180 fokot, és fejjel lefelé csüngve figyelte a többi madarat. Nem lehetett kényelmetlen a helyzet, mert vagy fél percig lógott az ágon. Majd ezután, ki tudja milyen gondolattól vezérelve, leugrott az etetőtálcára, és folytatta megszokott tevékenységét. Érdekes jelenet volt. Úgy gondoltam, hogy az elképesztő mutatvány megérdemli, hogy a január hónap fotója legyen.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f4,5 1/40, ISO 400 beállításokkal készült.
Pécs, 2013. február 2.
Miután megette a finom dióbelet, neki fogott a raktározásnak. Egymás után vitte el a diókat, és rejtette el az avarba, korhadó fatörzs alá. Ha így folytatja, nem lesz elég a dió a tél végéig. :) Eközben egy szinttel feljebb is zajlik az élet. A harkályok egymást váltják a beszállófákon, míg a mókus a földszinten szorgosan dolgozik.
Pécs, 2013. január 30.