Gondoltam, hogy eltelik némi idő, mire a madarak odaszoknak, ezért egy tesztleselkedést követően, magamat kameracsapdával helyettesítettem, így követtem nyomon az elmúlt két hónap eseményeit. A szajkók, rigók, cinegék szinte azonnal megjelentek, és kis idő elteltével más is feltűnt a kameracsapda felvételein. Május elején tudtam időt szakítani, hogy a vendéget közelebbről is megnézzem. Tudtam, hogy mire számítsak, ezért nem ért váratlanul, amikor a medence mögött, az erdő talaján feltűnt a mókus. Határozott ugrásokkal közeledett, és a következő pillanatban már ott is ült előttem a víz szélén.
Belenézett a kamerába, én meg csak mosolyogtam.
Keresett egy jó helyet magának,
ivott pár kortyot,
és már ment is dolgára. Rövid, de úgy érzem előremutató találkozás volt ez. Mindig is szerettem volna egy rendszeresen bejáró mókust az itatónál, sajnos az előző helyen ez nem történt meg. Most azonban minden jel arra mutat, hogy ez megváltozik. És persze tudjuk, hogy a mókus is madár, csak kelempászmadár. :)
Pécs, 2022. május 9.
Áprilisban vízre szálltam, és nagy lendülettel vetettem magam a nyári ludak után. Rögtön a hónap elején sikeres is voltam velük, ugyanis egy fiókáit vezetgető párnak éppen a tutaj előtt vezetett el az útja. Örültem nekik nagyonc, mert olyan pillanatokat sikerült megörökítenem, melyekre évek óta vártam.
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/500, ISO 1600, -0,7EV beállításokkal készült.
Pécs, 2022. május 1.
A képzelgésből a balról beúszó cigányréce pár rántott vissza. Az elöl haladó hím kapott egy kockát, mielőtt eltűntek volna a növényzetben.
Na de hol a többi madár? Mozogtak ugyan szárcsák, barátrécék, és a búbos vöcsök is feltűnt, de mind a szemközti nádfal mellett. Az első reményt a közelben felhangzó ismerős trilla jelentette. Füttyentettem neki, és már előttem is volt.
Mint egy energiabomba, úgy robbant ki a vízből a kis vöcsök.
A les elé úszott, megnézett magának,
majd jó hangosan elkiáltotta magát.
Miután nem jött válasz, meggyőződött róla, hogy a riválist sikeresen elkergette,
és egy gyors futással odébb is állt.
Az egyre szebb fényjáték közepette eltűnt a szemem elől.
Ennyi jutott mára. A libák elmaradtak, de mint oly sokszor, most is kaptam valami mást.
Pécs, 2022. április 16.
A szombat hajnal alkalmasnak is tűnt, hogy elindítsam a hatodik tutajos szezont... Az eget nehéz felhők takarták, a napfényre kevés esély mutatkozott. Ahogy pirkadni kezdett, ez egyre nyilvánvalóbbá is vált. Egy-egy lángoló felhő jelezte csupán a napkelte idejét.
Sebaj, a vizet betöltő hangok, a nádasból kihallatszó loccsanások és a les jól eső atmoszférája ellensúlyozta a fény hiányát. A tutaj elé beúszó kis vöcsök pedig elindította a napot is.
Régi ismerős már, de egy szép, közeli kis vöcsök fotónak mindig van helye a kollekcióban.
Szárcsák is mozogtak a közelben. Javában megy az ilyenkor szokásos kergetőzés. Néhányuk homlokpajzsán véres hegek árulkodnak az összecsapások komolyságáról.
Szóval jó volt a hangulat. Pirregett a tücsökmadár, megszólalt idén először a kakukk, és a nádas fölött rétihéják járőröztek. És a hangokból ítélve a libák is felébredtek. Először a nádas mélyéből hallatszott egy-egy gágogás. Majd egyre több, egyre közelebbről, aztán már a látótérben is átrepült néhány. A tutaj mostani pozícióját a korábbi két év megfigyelései alapján választottam. Libát akarok fényképezni, mégpedig közelről. Ráadásul a napokban már frissen kikelt fiókákat is láttam, úgyhogy nagy volt bennem az izgalom. Talán fél óra is eltelt ebben a feszült várakozásban, mikor egészen közel szólt egy hangos gágogás, amit finom csobbanások, loccsanások kísértek. Libák vannak a közelben, méghozzá nagyon közel. Levegőt is alig mertem venni, amikor megláttam. Nem lehetett messzebb 2-3 méternél. Halkan sziszegve, a környéket pásztázva úszott be elém a gúnár.
Nagyon közel volt. Forgolódott, pásztázta a környéket, és szemmel láthatóan a rá meredő fényes szemet méregette.
Egy oka lehet csak annak, hogy ennyire figyelmes, és ez szinte azonnal ki is derült. A les elé apró, sárga tollgombócok úsztak be.
Fiókái miatt volt ennyire izgatott. Mielőtt bevezette volna családját a vízre, felmérte, biztonságos-e a terep.
A kislibák pedig halk csipogásokkal a forgolódó gúnár után igyekeztek, hol jobbra, hol balra,
mígnem aztán a hátvédként megérkező tojó zárta a sort.
Amíg a gúnár a les mellett, a gyékénysáv mentén tovaúszott, a kis csapat várakozott pár másodpercig előttem,
majd miután biztonságosnak bizonyult a továbbhaladás, ők is követték, és eltűntek a szemem elől.
Micsoda pillanatok voltak! Talán az egyik legmegkapóbb jelenet a libák életében, amikor a szülők a frissen kikelt fiókáikat vezetgetik. A féltő, óvó szülői viselkedés, és a fiókák ragaszkodása a szüleikhez nagyon kedvessé teszik a nyári ludak családi életét. Három tutajos szezon kellett, hogy mindezt testközelből átélhessem. Felemelő érzés volt.
Pécs, 2022. április 10.
amelyből szándékaim szerint néhány olyan fajt tudok majd fényképezni, amelyekhez eddig nem volt szerencsém. Március folyamán itt meg is történtek a friss előkészületek, és a hónap végére a vízszint is közel ideális szintre emelkedett.
Az új lest egy szürke gém avatta fel.
Meglátjuk mi sül ki a dologból...
Ezzel párhuzamosan természetesen jó öreg tutajomat is csatarendbe állítottam. A korábbi két szezonban a libák nyomába eredtem, de a faj keményebb diónak bizonyult, mint azt elsőre gondoltam volna. Több olyan pillanat, helyzet van még a fejemben, amit szeretnék képekbe önteni velük kapcsolatban, ezért van még teendő ezen a téren. Ám a körülmények nem engedték, hogy tutajozzak is. Némi kárpótlást a barkóscinegék nyújtottak, miközben a parton az elvesztegetett időn sopánkodtam.
Egy kis építkezés is jutott még márciusra. Új madáritatót üzemeltem be egy új helyen. Erről majd bővebben egy kicsit később. Reményeim szerint az új helyszín ad némi új lendületet is az itatós fotózáshoz. Meglátjuk...
Pécs, 2022. április 9.
Márciusban nem sok fotó készült. No nem azért, mert nem foglalkoztam a fotózással, hanem mert nem az exponálás, hanem inkább a háttérmunka dominált. Ráadásul amikor fényképezni szerettem volna, a körülmények nem engedték. Azért készült pár kép például a barkóscinegékről. A tutajozási szándékaimat meghiúsító körülmények csak a parton való nézelődést tették lehetővé, és a barkóscinegékkel próbáltam kezdeni valamit...
Februárban a madáretetőnél stabilan jelen lévő fenyőpintycsapat engem is odaszögezett. Nagy élmény volt figyelni örökké vidám társaságukat. A fenyőpintyek és a hónap folyamán beköszöntő tavasz remek hangulatot adott a fotózásokra is. Ezt a két momentumot próbáltam a képekbe önteni...
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f8, 1/500, ISO 3200 beállításokkal készült.
Pécs, 2022. március 1.
A barát és kék cinegék szinte teljesen eltűntek, a tojó nagy fakopáncs is csak rövid időre nézett be.
Egy-egy csuszka még rendszeresen megérkezik,
de a fenyőpintyek száma jelentősen megfogyatkozott.
Persze nem lehet okom panaszra, remek volt az elmúlt hónap, amit velük tölthettem.
Pécs, 2022. február 26.
de az attrakciót továbbra is a stabilan jelen lévő fenyőpintyek jelentik.
Nagyon tetszik ez a vidám, folyton civakodó társaság.
Ráadásul a hímek láthatóan kezdenek átszíneződni, néhányuknak egyre markánsabb már a fekete csuklyája.
Remélem kitartanak még egy ideig, nem láttam még nászruhás fenyőpintyet...
Pécs, 2022. február 19.
és végre megjelentek a harkályok is. Két példány is látogatja napjában többször az etetőt.
Ám ami igazán izgalmassá teszi az egészet, az a kitartó fenyőpintycsapat. Létszámuk ugyan némileg megcsappant, de így is előfordul, hogy 50-60 példány van egyszerre a leskunyhó előtt. Szenzációs egy társaság. Amikor ellepik az etetőt, szinte mozog a környék, ahogy az ágakon és a földön mindenütt fenyőpintyek vannak. Igyekszem kihasználni a lehetőséget.
Pécs, 2022. február 12.
