volgyis blogja

Közéjük kék cinegék is vegyültek. Teketóriázás nélkül csobbantak a vízbe.

Néha egy barátcinege is megjelent. Ő azért idegesebb madár. tízszer is meggondolta, mielőtt leszállt a víz mellé.

A cinege csapatokat őszapók kísérték. Sajnos nem szálltak a látóterembe. Mint ahogy az a tüzesfejű királyka sem, ami a szomszédos bokorban mozgott. A szívverésem egyből szaporább lett, amint megláttam. Ritka fotós zsákmány, nagyon örültem volna neki. Sajnos ő nem így gondolta. De jött a vörösbegy. Többször is pózolt a kamera előtt.

A napot végül két szajkó zárta. Mielőtt leszálltak volna a vízhez, felültek az itató feletti ágra. Kellems lágy fényekben a már színesedő erdő előtt szép látvány volt.

Aztán persze ők is rendre csatakosra fürödték magukat.

Jó kis délután volt.

Vígan turkáltak a híg iszapban, míg én szépen követtem őket, szintén a híg iszapban. :)

Talán öt percnyi közös iszaptúrás után úgy gondolták elég belőlem, és trombitáló hangjuk kíséretében otthagytak. Jó kis élmény volt.

Hamar bevackoltam, a korán kelés után jól esett még némi szunyókálás. A körülöttem hallatszó hangok persze nem hagytak nyugodni. Szárnysuhogások, csobbanások jelezték, hogy az érkezésem okozta rövid zavar, tényleg nem tartott sokáig. Alig látható sziluettek látszódtak csupán, de ez már elég, volt, hogy kellő izgatottsággal várjam az első fényeket. Amik sajnos nagyon nehezen akartak megérkezni. Tulajdonképpen egész reggel nem is érkeztek meg. Az erősen borult időben az első éles képet mindössze 1/3 másodperces záridővel sikerült exponálnom. Erdei cankó álldogált szinte mozdulatlanul a víz szélén.

Talán ő is a szép fényeket várta. Nem úgy a sárszalonkák. Már derengett valamennyire, mikor kiszúrtam hosszú csőrüket. Nagyon örültem neki, mikor már fotózni is tudtam őket. Az eddigi sárszalonkás élményeim ezzel jelentősen gazdagodtak.

4-5 példány is mozgott a kis víz körül. Ácsorogtak, tollászkodtak.

Volt amelyik inkább a víz szélén mozgott, a gyékényszegély mellett,

és volt amelyik az időközben megérkező gémek lábai között táplálkozott.

Ettől a pillanattól fogva tulajdonképpen már elégedett is voltam. Hirtelen annyi sárszalonkás fotót láttam a fényképező kijelzőjén, mint az eddigi évek alatt összesen. És még nem volt vége a reggelnek. A fények még mindig nem akartak megérkezni, érkeztek viszont szürke gémek a kis vízre.

Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy mi is fog történni. A gémek szúrós tekintete, vajon kiszúrja, hogy nem üres a sátor? Végül is nem tudom, hogy a kilógó objektív mozgását mennyire vették észre, de mindenesetre elkezdtek halászni a vízben.

Talán furcsán hangzik, de alig volt eddig értékelhető szürke gém fotóm, hiába gyakori madár. Most ezen is sikerült változtatni. Míg nagy boldogan fotóztam a gémeket, nagy kócsagok is landoltak a víz mellett.

A szürke gémekkel együtt szedegették ki sorban az apró halakat a vízből.

A reggel hátralévő részét aztán a szürke gémek uralták. Többször egészen közel kerültek a sátorhoz. Nagyon furcsa perspektíva alakult ki, ahogy fekvő helyzetből fotóztam őket. Szinte vártam, hogy mikor lépnek rám nagy lábaikkal.

Némi hierarchiát is sikerült felfedezni közöttük. Az egyik öreg madár többször is megkergette a többit. Miután egy másikat sikeresen elűzött, és meggyőződött róla, hogy egyenlőre nincs kit elzavarni, megrázta magát, rendbe szedte tollazatát, és könnyített egyet magán. És hát ez a pillanat is helyet kapott a memóriakártyán. 

Majd, mint aki jól végezte dolgát, visszasétált, hogy ismét fogjon pár kishalat magának.

Izgalmas, mozgalmas reggel volt. Még úgy is, hogy a még sötétben érkező, de pirkadat előtt távozó füstös cankókat, és a gyékényszegélyben mozgó guvatokat nem sikerült lencsevégre kapni. Jó úgy kikászálódni a lessátorból, hogy a mai napon érdemes volt korán kelni. Ezek az élmények adnak erőt ahhoz, hogy az embernek legközelebb is legyen ereje, kedve a hajnali keléshez. :)

Gyakran találkozom azzal a számomra érthetetlen jelenséggel, hogy egyes gombászok a mérgező gombákat kirugdossák, széttapossák. Az egyik legnagyobb emberi balgaság! Kérem szépen tessék a mérgező gombákat békén hagyni! Ha nem szedjük le őket, ártalmatlanok! Viszont ugyanolyan részei a természetnek, részei annak az összetett ökológiai rendszernek, amit erdőnek nevezünk...

Ne feledjük, ismeretlen gombát jobb nem leszedni. És ha nem vagyunk benne biztosak, hogy mit találtunk, keressünk fel gombaszakértőt!

Az ősz beálltával egyre hűvösebbek az éjszakák és a hajnalok. Érződik a változás. Érzik ezt az állatok is, némelyikük már a télre készül. Így tett az az erdei sikló is, ami alkalmas, meleg szállás reményében egy pécsi családi ház kazánházába tévedt. Szerencsére a háziak az helyett, hogy bántották volna, a megfelelő telefonszámot hívták. Így a sikló épségben térhetett vissza a mecseki erdőbe.

Érdekes volt hallani a meglett idős házaspár kételyeit azzal kapcsolatban, hogy az erdei sikló nem mérges kígyó, hanem ártalmatlan egérpusztító. Sok a tévhit, félelem velük kapcsolatban is. Jobb, ha tisztában van vele mindenki, hogy Magyarországon minden hüllő védett állat! Ne bántsák őket!