volgyis blogja
Forgáspont
Pécs, 2016. szeptember 2.
A jó irány
Szóval a simának éppen nem mondható hajnal után csak megérkeztem a helyszínre. Legutóbbi hajnali jégmadarazás eredményét átgondolva a tutajt és a beülőt kicsit átpozicionáltam. Nem sokat, éppen csak annyit, hogy ne essek ismét ugyanabba a hibába. A tervem a felkelő nap ellenfényében való fotózás volt. Amikor a madár először megérkezett, már megnyugodtam, hogy most jó lesz. A háttérben lévő gyékénysávon átszűrődő fény szépen „gömbösödött”.
A jégmadár körülnézett, majd felreppent, és felült a tutaj tetejére. Hát onnan biztos jobb kilátás nyílik a tóra. Mivel azonban a beülőfa tele volt apró halpikkellyel, arra következtettem, hogy halfogás után vissza fog ülni a helyére. Így is lett. Hallottam, amint madaram a tutaj tetejéről elrugaszkodott, és a vízbe csobbant. Ujj az exponálógombon, képkivágás, vízszint rendben, és a látómezőben máris megjelent a jeges. Szemből, a kelő nap ellenfényében. :) Ó, azok a csodálatos angyalszárnyak.
A pici hal hamar eltűnt a begyében, a nap már csak a tollrázás után szétfröccsenő cseppeket varázsolta a memóriakártyára.
Pár percet adott még a gyönyörködésre, aztán magamra hagyott. Aznap reggel már nem jött vissza.
Kis lépésekkel haladok a jégmadárprojektben, de legalább már meg van a jó irány. :)
Pécs, 2016. szeptember 1.
Csillagösvény
Ám ahogy egyre beljebb kerültünk az éjszakába, ámulatunk úgy fokozódott. Gyönyörű galaxisunk nagyon szépen rajzolódott az égre. Bár a felszerelés elvileg nem alkalmas rá, az éjszakai erdőből felhangzó szarvasbőgés és a csillagos hangulat szinte követelte, hogy megpróbáljam megörökíteni a csillagok ösvényét.
Pécs, 2016. augusztus 29.
Egy (majdnem) üres délután
Nagyon szépek voltak a lapos fények, de valami mégis hibádzott. A madár csőre üres volt.
Hát úgy tűnik ez a délután már csak ilyen. Pár kockát lőttem a madárról, aztán már tovább is állt. Mivel a nap is lement közben, én is követtem a példáját.
Pécs, 2016. augusztus 28.
A halászkirály
Abban nem kételkedtem, hogy lesz-e jégmadár, ez ügyben szinte biztos voltam. Így is lett. Ahogy kell, hangos „ti-ti-ti ” kiáltás után meg is jelent a kijelölt helyen. És lám, egy méretes hal is volt a csőrében. A napkelte körüli időpont és a köd fényszórása szép rózsaszín árnyalatokat kölcsönzött az égboltnak, méltó körítést adva a halászkirály érkezésének.
Örültem, hogy ilyen gördülékenyen indul a projekt, de azért bosszankodtam is. A tutajt és a beülőt is teljesen rosszul pozicionáltam. Nem találtam el sem a napkelte irányát, sem a jó hátteret. Ilyen amatőr hibát már régen követtem el. De akkor már nem akartam előmászni, és belerondítani a reggeli forgalomba, ugyanis két jeges is használta a beülőt. Szinte egymást váltották a sorban kifogott halakkal.
Öröm az ürömben, hogy halas terveim megvalósulni látszanak, kisebb és nagyobb zsákmány is az étlapra került.
Az elrontott helyzetet pedig megpróbáltam megfordítani, és a hátrányból előnyt kovácsolni. A hajnali sziluett nagyszerűen visszaadja a korai lesezések hangulatát. A fehér háttér pedig csak a lényegre enged koncentrálni.
Természetesen a hibákból tanul az ember, én is levontam a konzekvenciát. :) Már csak a következő szabad hajnalt kell megvárni...
Pécs, 2016. augusztus 23.
Pipál az erdő
A nagy eső után a Mecsek északi völgyei csak úgy ontják a párát, gőzölög az erdő.
Nyugaton egyre nagyobb a rés a felhők mögött, a lenyugvó nap sugarai utat találnak a földre. A felszálló pára helyenként mintha lángra lobbanna.
Azt mondják, pipál az erdő.
A nap egyre lejjebb száll, a színek már-már festő vásznára kívánkoznak.
Majd elérkezik a pillanat, és a fénygolyó pislant egy utolsót, majd eltűnik a horizont mögött.
Pécs, 2016. augusztus 20.
Csillagásztunk
Persze ezzel egy időben elkészült a csillagpályás felvétel is. A kép 68 fotó összefűzéséből áll, és mintegy 45 percnyi elmozdulást mutat be.
Mivel a csapat jól bírta a nézelődést, megkerestem az újabb nézőpontot. Így utólag nem is értem, miért nem ezzel kezdtem, annyira kézenfekvő volt. Az erős holdfény miatt fantasztikusan mutatott a kápolna a csillagos ég alatt.
Sajnos ezt a felállást félbe kellett szakítani. Nem várt forgalom alakult ki, így a csillagnézős programot és a fotózást is abba kellett hagyni. Jó buli volt így is, de otthon nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam hosszabb csillagjárást varázsolni a kápolna mögé. Jött az ötlet a család részéről, menjünk ki másnap is. Jó! :) Egy nap alatt ki is alakult a koncepció a fejemben. Le is ment a fotózás rendben, és a fotók átpörgetése közben derült csak ki, hogy milyen jól tettük, hogy ismételtünk. Egy gigantikus hullócsillag volt az egyik képen. Ráadásul kompozíciós szempontból is a legjobb helyen.
Több már nem is volt hátra, csak az elmaradhatatlan csillagívek megrajzolása. 40 db 30 másodperces fotó eredményezte a kb fél órás elmozdulást bemutató képet.
Pécs, 2016. augusztus 15.
Masszív eredménytelenség
Pécs, 2016. augusztus 13.
A hónap képe - 2016. július
"Nem túl gyakran és meglehetősen váratlanul az élet tökéletes pillanatokkal lep meg bennünket. Ezek a mélyen személyes élmények oly fényesen ragyognak, hogy szívünk repes az örömtől, nagyot szippantunk a levegőből, szemünk kitágul, és minden érzésünket bámulat tölti el. Bármi kiválthatja ezt, egy illat, egy érintés, egy hang, vagy akár a szavak, a zene, vagy a mindennapjaink látókörén kívül eső látvány..."
Chris Packham
www.chrispackhamphotos.com
A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f5,6 1/200, ISO 400 -1,7 EV beállításokkal készült
Pécs, 2016. augusztus 1.
A hajnal varázslata
Én már látom, hogy a nap már bekukkantott a tóparti égeresbe, és tudom, hogy pár perc múlva megtörténik a varázslat. A vöcsökfióka jó helyen várakozik. Amint a napkorong előbukkant a fák közül, a kékes színek azonnal aranyba váltottak. A vízfelszín megtelt gömbökkel,
a pára pedig sejtelmesen gomolyogni kezdett.
A vöcsökfióka persze lehetett volna közelebb, de a hangulat így is magával ragad.
Mintha nem is ugyanaz a tó lenne, ahova alig egy órája begázoltam, hanem egy földöntúli hely, ahol varázslatos dolgok történnek. Ahol aranyban úszik a kis vöcsök,
és aranyló vízen sétál a szárcsa.
Ami gondol egyet, és táncolni kezd,
vagy éppen napernyőt tart maga fölé, ha a kedve úgy tartja.
Pedig ez bizony ugyanaz a hely, ugyanazokkal a madarakkal. Ami elrepít innen, az nem más, mint a hajnal varázslata.
Pécs, 2016. július 31.