Nyári hangulat a madáritató mellől...
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/60, ISO 1600, beállításokkal készült.
Pécs, 2020. július 1.
Próbálkozom a madáritató új felállásával. Az irány tetszik, de látom már, hogy min kell változtatnom a kívánt hatás eléréséhez. Mindenesetre egy-egy kocka azért betalál, mint például az, ami most a május hónap képe lett. Az őszapó megfelelő időben, a naplemente utolsó perceiben érkezett, hogy szomját oltsa, és fürödjön. Az első mozdulataival felfröcskölt vízcseppek hullócsillagként jelentek meg körülötte, miközben az ellenfény szépen kontúrozta a madarat.
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f5 1/125, ISO 1600, -2 EV beállításokkal készült.
Pécs, 2020. június 4.
A vízen cigányrécék landoltak, és jobbról, balról is újabbak csatlakoztak hozzájuk.
Hirtelen öt cigányréce termett előttem. Ejha! A csoki banda egy darabig kerülgette egymást,
a hímek udvarolgattak kicsit a tojóknak,
majd egymást követve eltűntek a gyékényesben. Ám egy páros célbavette a nádfal melletti faágat. Dobbant a szívem, talán most... És lám, meghallották a kérésemet. A hím és a tojó is kiültek tollászkodni.
Ó, micsoda helyzet, és nem csak fotós szemmel. A faj fokozottan védett. Na, szóval örültem nagyon. :) A páros tollászkodott, nézelődött. Én meg csak nyomtam a gombot.
Azért az az ellenfény hiányzott...
Aztán történt valami váratlan. A háttérben feltűnt egy barátréce, egyenesen a faág felé tartott.
Szándéka egyértelműnek tűnt, de ahelyett, hogy felült volna a fára, nekiesett a hím cigányrécének.
Fölénye vitathatatlan volt.
Pillanatok alatt a víz alá nyomta a csoki rokont.
Miután ezt megtette, fölényesen el is úszott. Mintha csak az erejét fitogtatta volna. Érdekes volt ezt látni, újabb titok, ami bepillantást engedett a két faj viszonyába. Szerencse volt, hogy a cigányréce azért nem állt odébb. Szépen megrázta magát, (Jaj az a hiányzó ellenfény!)
és visszaült a fára.
Zárásként pedig a tojó is elfoglalta a helyét.
Szép volt. De mintha hasonlót már láttam volna pár éve.
Nagy igazság. Nincs új a nap alatt. :)
Pécs, 2020. május 30.
Az eső hamar elállt, és a barátréce sem jött közelebb. Szemlélődtem. A szemközti gyékényfalban mozdul valami apró. Törpegém. Jaj de pici. :)
Újabb szünet. A vöcsök járőrözik csak időnként. Ránéz a szomszédjára, aki ugyanezt teszi.
Párjaik minden bizonnyal a fészken ülnek. Hamarosan kelnek a zebracsíkos fiókák, na majd az lesz megint izgalmas. Nem is maradok tovább, nincs miért. Talán legközelebb...
Pécs, 2020. május 19.
Szépek a délutáni fények, jól mutatnak a gömbök a madár mögött. De el is röppen, hangos szárnysuhogás után nagy madár veszi át az őszapó helyét. Örvös galamb. Nagy a kontraszt, az egyik legkisebb madár után az egyik legnagyobb, amire itt számítani lehet.
A vízhez lépve hosszasan iszik. Szomjas lehetett.
A galamb is távozott, őt seregély követte. Kortyolt párat, és már ment is.
De siet ma mindenki... Csendes várakozás következik. Jó ez is. Apró neszek az erdőből, kakukkszó a szemközti hegyoldalból, a kunyhó falán sorjázó hangyák halk sercegése. A madáritató hangulata... A kézzelfogható nyugalmat vadgerle szakítja meg. Sétálgat, nézelődik, portréra pont jó távolságban.
De hallom már, nincs egyedül. Egy másik gerle is leszállt az előbbi mellé. Totyognak, valahogy furcsán viselkednek. De hamar világossá válik a helyzet. Egymás mellé lépnek, és egyszercsak megtörténik a nász.
Micsoda pillanat volt. Egy újabb titok, aminek részese lehettem. A két madár rövid táncot lejtett,
és gyengéd mozdulatokkal kényeztette egymást.
Érződött a pillanat finomsága, a helyzet intimitása. Lenyűgöző volt. A közös pihenés,
és tollaszkodás szép levezetése volt az egésznek.
A gerlék végül elrepültek, tojó barátposzáta volt a soron következő.
Szép tükörképes kompozíció született. Akárcsak a visszatérő őszapóról. A lemenő nap fénye utat talált a friss lomb között, és a víz mellé szállt őszapó köré hullócsilkagokat varázsolt.
Ezzel a pillanattal zártam a napot. Szép volt, tán igaz sem volt... :)
Pécs, 2020. május 9.
Az idei év tutajozásainak elsődleges célja az volt, hogy az utóbbi két évben a tavaknál megjelenő nyári ludakról készítsek fényképeket. Jó terv volt, de mint kiderült, nem is annyira egyszerű. Az éles szemű, óvatos madarak becserkészése nagyobb falat, mint elsőre gondoltam. Ennek ellenére némi eredményt sikerült elérnem április elején, és azért már ez is valami. :)
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1 1/1600, ISO 400, -1 EV beállításokkal készült.
Pécs, 2020. május 2.
A hímek zaklatása elől a tojó barátréce a beülőre menekül.
Szép a lila körítés, de gyorsan változnak a fényviszonyok, az égbolt egyre világosabb, a lila szín is szökőben.
A felbukkanó vöcsök tollrázása már-már szürkének hat.
De szerencsére a színtelenség rövid életű, a nádfal szélében gubbasztó vörös gém előtt már halvány színt kap a hullámzó pára,
és a víz alól előttünk felbukkanó vöcsök hátán mintha már megcsillanna a fény.
Igen-igen, a napkorong is kibújt már a nádas fölé, és a gém hamar narancsba öltözik.
Megunhatatlan a látvány, a tavat befedi a narancsos párapaplan. A barátrécék szerencsére a közelben maradtak, most ők adják a fő témát. A hímek a legaktívabbak,
a vízre lapulva, nyújtott nyakkal kergetik a tojókat.
Ha az egyikük megpihen, már jön is egy közeli hím, hogy megkörnyékezze.
Ennek köszönhetően a tojók a közelebbi beülőre is felülnek, végre néhány közeli felvétel is sikerült a gőzőlgő levesben.
De már fordul is a hím a háta mögött,
és folytatódik a kergetőzés.
Akárcsak a másik oldalon. A vöcskök között is feszült lett a helyzet, volt víztaposás és vízisí egyaránt.
Lassan a narancsos árnyalatok is fakulni kezdtek, a hajnali színjáték a végéhez közeledett. A prímet ma reggel a barátrécék vitték, de a végére azért maradt még egy mozzanat a szárnyakból és vízcseppekből.
Pécs, 2020. április 26.
Mellettem azért kerepelt a fényképező, a kolléga elkapta a fonalat. A nap már lefelé járt, mire megérkeztek a seregélyek. Őket vártam, igazi ramazulis, fröcskölős társaság.
Lássuk, mit mutatnak a szárnyak és a vízcseppek...
Pécs, 2020. április 25.
Nem úgy a szárcsák. Egymást rohamozva rendszeresen előttünk futottak el.
A récék is most mintha közelebb lennének, egy-egy barátréce tűrhető távolságba került,
és talán a mindig óvatos tőkések is mintha egy hajszálnyival errébb lennének.
A vízityúkokkal nincs ilyen gond, folyton a les közelében pruttyognak a nádasban, és olykor, ha szerencsénk van, elöl kerülnek ki, nem pedig mögöttünk.
A vízen már csak így megy ez. Folyton a távolságot latolgatjuk... Az odébb pihenő barátrécék közé kis csapat üstökösréce csobban. Gácsérok. Persze megint a határon.
Szerencsére az egyikük felénk indul. Micsoda színei vannak!
Bíztam benne, hogy a többi is követi, hát nem. Egyikük megiramodott, és vitte a harmadikat is.
A récék elhúzódtak, és a távolabb mozgó kanalas récék sem jöttek közelebb, hiába szugeráltam őket. A délután a vöcskökkel folytatódott. Egy rövidke tollászkodás erejéig időztek előttünk. Már nem olyan aktívak, mint pár hete, minden bizonnyal a költéssel vannak elfoglalva.
Estére a szárcsák is lenyugodtak, kergetőzés helyett tollászkodással telt az idő.
A napot pedig egy vörős gém zárta. A szemközti nádfalban settenkedett be elénk. Meg kellett állapítanom, hogy a nászruhás vörös gém nagyon szép madár. Na majd legközelebb tisztább környezetben is megnézzük...
Pécs, 2020. április 19.
Az álcázás mestere aztán eltűnik, csak mély hümmögése hallatszik a nádas mélyéről. Elkezdődött a nap. Nagy csapat barátréce mozog a tavon. Próbálok egy-egy elkülönült madarat elcsípni a szép tükröződésben.
A les előtere egyelőre üres, nézelődök. Jó a mozgás, jó ilyen helyzetben madarásznak lenni. A nádas szélében a kislibák is feltűnnek, már négy család úszik egymás után a növényzet szélében. Aranyosak a pehelygombócok, kár, hogy messze vannak. Hej azanyátok, egyszer már közelebb is jöhetnétek! Közben a nap is előbukkant már, az ellenfényben szép barna árnyalatok jönnek elő az erdő alatt.
A távolabb fröcskölő récékkel próbálok kezdeni valamit.
Szép-szép, de ők is picit messze vannak. Nem úgy, mint a tutaj elé bekeveredő kis vöcsök. Ő portréra jelentkezik. Kedvencem a kis bohóc, mindig képes rá, hogy elterelje a figyelmem.
A szomszéd lesből lányom pisszent rám, hogy nézzek ki a bal szélre is. Kikukkantok oldalra, és megremegett a kezem. A barátrécék mögött nyílfarkú réce tűnt elő. De jó, hogy valaki figyel is. :) Pár napja láttuk már a partról, de csak titkon reméltük, hogy majd elénk keveredik. Nem a jó oldalon, se nem frontfény, se nem ellenfény, de a képen azért mégis nászruhás nyílfarkú réce van. :)
De szép madár! Ritka fotós csemege. A nyílfarkú sajnos szégyenlősnek bizonyul, elsompolyog a hátsó sarokba. Viszont az időközben besodródó cigányréce jó távolsgra kerül. A szép barna árnyalatok közé, ellenfénybe érkezett. Na ebből még akármi is lehet. Lett.
Hát ez most igazán jól esett. Néhány ígéretes helyzetet lecsúsztam az elmúlt pár alkalommal. Lassan vége is lett a reggelnek, a nap kezdett bántóan magasra kerülni. A barátréce csapat is elhúzódott, így mi is haza indultunk...
Pécs, 2020. április 13.