volgyis blogja

dolgozót,

és nagy meglepetésemre május közepén már frissen kirepült hímet is fényképezhettem.

Kicsit nézelődik, elröppen, de rövidesen ismét előttem ül.

Ez a szép madár a napkelte fényében ha lehet még szebb. És még egy alapos tollászkodással is megajándékozott.

Nem volt rossz, nem panaszkodom, a jégmadárnak mindig örülök, de ma reggel a kakukk miatt keltem korán. Ám a kakukk ma kifogott rajtam. Csak pár pillanatra mutatta meg magát, azt sem a legjobb módon.

Ma túljárt az eszemen. :)

Jaj de szép madár. :) Biztosan meghallotta a gondolataimat, mert a közeli beülőre röppenve, alig 3 méterről is megmutatta magát.

Tollászkodott, nézelődött, és persze kakukkolt is rendesen.

A jó portréhelyzet csak hab volt a tortán.

Remek volt, na. Nem is ragozom.

A napot pedig a közeli helyzetről készült videóval zártam. Szép kakukkos élményeket mindenkinek! :)

Kakukkozni érkeztem a szigetre hajnalban. Nagyon szép párás, felhőmentes, olyan igazi, jó fotós idő volt. Bizakodó is voltam, de a kakukk nem volt közreműködő. A műsort a les előtt felbukkanó vízicsibék vitték. Még napkelte előtt érkezett a hím, kisvártatva a tojó is. Végig ott matattak előttem. Persze én magasan ültem ahhoz, hogy fényképezzem, de ez már csak így van. :) Mindenesetre alakul a fejemben már a következő projekt.

Az első célpontom, szigetlakóként, a kakukk lett. Az elmúlt évek alatt volt pár esetlen próbálkozásom, hogy fotózzam ezt a különleges madarat, de az eddigi eredményekről inkább ne is beszéljünk. Most azonban minden körülmény adott volt, hogy sikerre vigyem ezt a találkozót. Április közepén meg is szólaltak a visszaérkező kakukkok, hát én is akcióba lendültem. Harmadszori próbálkozásra végül megtört a jég, és összejött a közelebbi ismeretség.

Hívásomra a kunyhó előtti ágra leszállt a kakukk. Bevallom, rég éreztem ezt az izgalmat, örömöt. Egy régóta áhított faj ült előttem, én pedig az objektíven keresztül csodáltam.

A madár kitett magért. Perceken keresztül tette-vette magát előttem, és hangosan ismételgette a nevét, ahogy az egy kakukkhoz illik.

Remek volt. Jó kezdete egy projektnek, mely remélhetőleg sok új élménnyel fog megajándékozni. Még egyszer visszahívtam, készült pár kép,

és rövid videó.

Aztán útjára engedtem. Elsőre ennyi bőven elég. Remélem, folytatása következik...

Fotózni voltam hajnalban. Vagyis arra készültem, de az exponálógombot nem kellett lenyomnom. Semmi nem mozdult a les előtt. Ez már sorban a harmadik alkalom, ami ilyen-olyan okból így végződik... Szerencsére azért nem unatkoztam. Nagyon jó madármozgás volt, tudtam mire figyelni. Még sötét volt, amikor felfigyeltem egy hangra. A les környékéről egy kis vízicsibe szólt kitartóan, még bőven napkelte után is. Újabb ötlet egy újabb fotós projekttel kapcsolatban. :) Amúgy mindenféle hanggal volt megtöltve a környék. Kis és búbos vöcskök, guvat, vízityúk, na és a persze a libák. Jó volt ez a kora reggeli hangzavar. Miután meguntam a várakozást, még átfutottam a vízen lévő madárcsapatot. Szép, vegyes volt a récefelhozatal. A barátrécék között jó volt felfedezni a kanalasokat, kendermagosokat, fütyülőket, na meg slusszpoénként a két ásóludat is. Lenne itt mit fotózni, csak végre készüljön el a megfelelő eszköz...

Benne vagyok a rétisas fészkek ellenőrzésében, a párok egy része már leült, kotlanak. A mai napon a Dél-Zselic egyik revírjét ellenőriztem. A hatalmas, évtizedes fészek méreteit tekintve talán a megye legnagyobbja. Szeretek itt járni. Távolabb parkoltam, hogy a lehető legészrevétlenebbül jussak a fészek közelébe. Ragyogó kék volt az ég, jól esett sétálni. Ráadásul teljesen tavaszi hangulat áradt az erdőből. Fekete harkály kiáltása, kék galamb búgása, cinegék éneke kísért, míg megközelítettem azt a helyet, ahonnan távcsövezni szoktam a fészket. A költési időszak első ellenőrzése mindig egyszerűbb. Amíg a fák lombtalanok, messziről lehet látni a lényeget. Most is így volt. A fák között hamar megtaláltam azt a pontot, ahonnan a spektívvel rálátás nyílt a völgyben álló fészekre. Kis várakozás után meg is láttam, amiért jöttem. A fészekben megmozdult a rétisas, majd lelapulva ismét eltűnt a szemem elől. Kotlik. Rendben, itt nincs több dolgom. A visszaút azonban meglepetést tartogatott. A gerincút melletti bokrosban figyeltem egy citromsármányt, mikor felette feltűnt egy termikelő madár. Ölyvforma volt, ám amikor ráemeltem a távcsövet, kiderült, hogy egy héja. Nagyon megörültem neki, ritkán látom. Néhány kört még tett a kék égbolt előtt, aztán egy gyors siklással behúzott az erdőbe. Szép volt.

Pellérd, halastavak
Napsütés, szélcsend.

1. Kis vöcsök 1 pd
2. Búbos vöcsök 1 pd
3. Kárókatona 2 pd
4. Szürke gém 2 pd
5. Nagy kócsag 2 pd
6. Bütykös hattyú 2 pd
7. Nyári lúd 70 pd
8. Tőkés réce 30 pd
9. Barátréce 15 pd
10. Barna rétihéja 1 pd (tojó)
11. Szárcsa 80 pd
12. Barkóscinege 2 pd
13. Nádi sármány 1 pd

A mai napra jutott még egy kis madarászás. Hazafelé volt még egy kis időm, beugrottam a tavakhoz. Itt is egyből megcsapott az a jó tavaszi hangulat. A szárcsák balhéztak, a 4-esen ott úszkált egy búbos vöcsök, és felcsendült az első kis vöcsök trilla is. A nyári ludak is már párban úsztak a nádas mentén. A libák többsége azonban a hátsó töltésen aludt, legelt. El is határoztam, hogy kirakok egy fekvőlest, úgyis régóta tervezem a legelő libák fotózását...

én meg élveztem a közelségüket. Még egy hangulatvideó is belefért a fotók mellé.

Annyiszor jöttek kisebb csapatokban, hogy szinte uralták a madáritatót. A bereppenő erdei pinty nem is kapott helyet mellettük, csak egy portré erejéig maradt. Mondtam már, hogy szeretem a madárportrékat? :)

A csuszka és a cinegék persze nem ilyen félénkek, helyet kértek maguknak a víz mellett.

Az egyik kékség csatakosra fürödte magát, nem tudtam megállni, róla is készült egy rövid hangulatvideó.